Az életet nem magyarázni kell, hanem élni! Egy történet, amely megmutatja, hogy mi számít igazán az életben!



Úgy indulunk neki ez életnek, hogy minden szép és jó lesz, férjhez megyünk, megnősülünk. Majd aggódni kezdünk, hogy mikor lesz gyerek, ha megszületik a csöppség, akkor hogyan neveljünk belőle becsületes, tisztességes felnőttet, ha már nagykorú lett, akkor hol fog dolgozni, mit kellene tanuljon, hogy megéljen. Ezek a kérdések, problémák a legtöbb ember életében jelen vannak, vagy voltak. Ezek bizony azok az életszakaszok, amelyeken át kell esnünk, elkerülhetetlenek.

Mindig azt szajkózzuk, hogy ha fizetésemelést kapnánk, akkor az életünk szinte tökéletes lenne, ha tudnánk új autót venni, mennyivel kényelmesebben tudnánk kirándulni, utazni, és ha nyugdíjba vonulunk, milyen nagyszerű életünk lesz, mert nem kell többé dolgozni.

Az igazság az, hogy sosincs tökéletes pillanat a boldogságra. Boldognak lenni MOST kell, mert azt nem lehet előre meghatározni, hogy holnap, vagy jövőben leszek a legboldogabb az életben. Az emberek sokáig úgy hiszik, hogy az életük egy bizonyos napon fog elkezdődni, mikor boldogok, gazdagok, sikeresek lesznek. De elfelejtik, hogy minden nap lesznek akadályok, problémák, amiket meg kell oldani, így nem értik, hogy miért nem jön már el az ő idejük. Pedig már eljött, csak nem fogták még fel.

Ezen a napon, most, ebben a pillanatban kell élni az életünket, ne várjuk arra, hogy majd holnap új napra virradunk. Csak így találhatunk rá a boldogsághoz vezető ösvényre. A boldogság maga az ösvény, az út, amelyen végigkanyargunk. Ezért vegyünk észre minden apró szépséget, legyünk kedvesek, együnk jókat, nevessünk sokat, emlékezzünk a szép dolgokra.

Így nem kell várni semmire, sem a fizetésemelésre, sem a nyugdíjra. A boldogság ott van bennünk, télen-nyáron. A boldogság az élet nagy utazása, nem pedig a végállomása.





Megjegyzések