2016. december 28., szerda

A múlt feldolgozása tiszta szerelmet teremt


Sziasztok! Az én történetem nem is olyan régre nyúlik vissza. 5 hónappal ezelőtt oldásra jelentkeztem párkapcsolati problémák miatt. 37 éves vagyok, és nem értettem, miért nem találom meg végre azt az embert, aki szeret, és akit szeretni tudok. Ennyi sok-sok év várakozás és vágyakozás után már nem is tudom, miben reménykedtem, de éreztem a késztetést, hogy mennem kell. Még soha életemben nem voltam együtt olyan személlyel, akibe szerelmes lettem volna, közelében sem jártam a boldogságnak. Pánikszerű félelem tört rám, hogy kifutok az időből és nem lesz már gyerekem. De valahol féltem is tőle. Az oldásoknál megdöbbentő dolgot tapasztaltam. Szinte nem jött elő lezárandó kapcsolat ebből az életemből, de régi életből annál több. Érdekessége volt, hogy ami az oldáson elkezdődött, otthon álmomban folytatódott tovább. A 18. századi Párizsban találtam magam, ahol kurtizánként tengettem napjaimat. 40 körüli gazdag nő voltam, aki megkapott bármit, amit akart. Kiüresedett, unalmas életet éltem, alkoholba fojtva bánatom. Bárkit és bármit megkaphattam. Kártyáztam, utazgattam, ebben éltem ki a szeszélyeim. Volt, amikor rengeteg pénzt fizettek a társaságomért, utána pedig én fizettem férfiaknak a társaságukért. Nem akartam megállapodni, szerettem ezt az életet. Legalábbis azt hittem. Belül mégis magányos voltam. De nem akartam kapcsolatot, talán féltem a csalódástól. Rettegtem, azt éreztem, sokmindent takargatok a múltból, s azért nem engedtem magamhoz közel senkit, nehogy kiismerjenek. Láttam, ahogy levelet kapok, majd álruhába öltözve osonok végig a városon egy kolostor féleségbe. Egy szobába vezettek, ahol egy 18-20 év körüli fiú feküdt lázasan, verítékes homlokkal. Tudtam, hogy Ő az én fiam. Fiatalon szültem, és nem tudom milyen indíttatásból, de egy papnak adtam, aki aztán felnevelte. Pár napra rá meghalt, s akkor jöttem rá, mit tettem. Nem bírtam feldolgozni, menekültem az emberek elöl, végül a halálba ittam magam. Már könnyedén beszélek róla, de akkor ez nagyon megviselt, mivel újra éltem az egészet. Újra átestem ezen a mély fájdalmon. Felismertem, hogy az akkori gyermekem ebben az életemben Apukám, aki egyszerűen nem akar elengedni, s már attól féltem, ő akadályozza meg, hogy legyen egy párkapcsolatom. Ezt felismerve megbocsátottam neki, s megbocsátottam magamnak ezért, amit a múltban elkövettem. Nagyon nehéz volt, mert azóta gyötört a lelkiismeret, s ezzel az érzéssel távol tartottam magamtól minden lehetőséget. És azt gondolom, Apukám is ezt sugallta felém. Amikor végre meg tudtam bocsátani, óriási teher esett lerólam, 1 hét alatt 8 kilót fogytam. Több száz éve nyomasztott ez az érzés. Köszönöm Viki, Nélküled ezt soha nem ismertem volna fel. Úgy érzem, közel 3 hónapra volt szükségem, mire feldolgoztam ezt az eseményt, s meg tudtam nyitni magam. 2 hónappal ezelőtt a karácsonyi bevásárláskor megismerkedtem egy sráccal (vicces, mert épp Apukámnak vásároltam nála ajándékot), akivel másnap szintén összefutottam az OTP-ben. Beszélgetni kezdtünk, s bizony szerelem lett belőle. Igazi szerelem. SOHA nem éreztem még ehhez foghatót! Ő az, akire mindig vágytam. Kis technikai oka volt eddig annak, hogy összeköltözzünk, de tervbe van véve márciusra. Családot tervezünk. Nagyon nagy köszönettel és hálával gondolok Rád Viki, köszönöm a segítséged. Számíthatsz rám ezen túl is, és én is számítok további segítségedre! Üdvözöl: Csilla, 37 éves




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése