Ahogy tisztulnak a blokkok, úgy jön be a bőség

Még nyár elején kezdődött, hogy rátaláltam Viki oldalára, és szinte mágnesként vonzott. Képes voltam minden szabadidőmben a blogot olvasni.

Úgy éreztem, hogy írnom kell Neki, mert beindultak a lábaim felé :))

Csak reménykedtem, hogy Budapesti, és nem kell túl messze utaznom, mert nem rendelkezem sem kocsival sem jogsival.

Válaszlevele után letörtem, mert nem tudtam elképzelni, hogy hogyan jutok le hozzá. Azt írta Nekem, hogy Pest-Székesfehérvár manapság már nem távolság, de Én akkor is kételyek között voltam az elmenetellel kapcsolatban.

És hogy miért is írom le ezt ennyire részletesen? Mert már az is egy érdekesség ahogy találkoztunk.

Nyár közepe felé kiírta a blogon, hogy lesz Fehérváron egy tanfolyam, a pénzügyi-, anyagi blokkok-. szegénységi fogadalmak oldására.

Erre teljesen belelkesültem, éreztem, hogy ott a helyem, ha gyalog megyek, akkor is. :))

Azon kívül, hogy sok érdekes dolgot megtudtam - azt is, hogy rengeteg pénzügyi blokkom van, és előző életeimben sok szegénységi fogadalmat tettem, így nem véletlenül vonz engem a jövő heti tanfolyam - a legjobb dolog az volt, hogy szert tettem Barátokra is.

Olyanokra, akik hasonló dolgokat tapasztalnak, élnek át, így nem néznek rám furcsa szemmel, mikor elmesélem érzéseimet, tapasztalataimat.

Egy ilyen frissen szerzett Barátnőmmel jutottam le a következő héten Székesfehérvárra.

Milyen furcsa dolog....az élet megoldotta - vagyis nem véletlenül kellett elmennem az első tanfolyamra.

Nagyon hasznosnak bizonyultak az anyagi téren tett oldások.

Pár nappal, vagy talán egy héttel később meg is történt a "csoda".

A magánnyugdíjpénztári visszafizetésem megérkezett Anyukám címére (még akkor ott laktam Nála mikor megkötöttem).

Mikor el kellett dönteni, hogy tovább viszem az összeget, vagy kikérem a pénztártól, akkor Én úgy éreztem, hogy tovább kéne vinnem.

De Anyukám, aki mellesleg bér és munkaügyes volt a nyugdíjazása előtt, azt mondta Nekem, hogy mit akarok Én azzal a pár forinttal, hiszen 2002-óta itthon vagyok a 3 gyermekemmel, így 1998-2002 között arra a 3 évre egy pár ezer forintot kaphatok (mivel a jövedelmem sem volt óriási).

Ő a szakember - gondolta, így kikértem a pénzt. Meg is érkezett a blokkoldás után a pénz Anyukámhoz. Vagyis csak egy üzenet, miszerint akkora az összeg, hogy a postás nem hozhatta ki.

Hát akkor ez nem pár ezer lesz :)))

Elkezdtük találgatni, hogy mennyi a határ ami alatt nem hozzák ki. Egyik ismerősöm 150,000 ft-ot a másik 100,000 ft-ot mondott.

Mivel Nekem a 150,000 ft szimpatikusabb volt (nem is értem miért), így elkezdtem vizualizálni egy szépséges 150,000 ft-os utalványt mindennap addig amíg nem mentem érte a postára. (3 nap volt)

3. nap reggelén, Anyukám felhívott a postára érkezésem előtt, és közölte, hogy megjött az elszámoló levél, miszerint 101,000 ft-ot kapok.

Hááát, igen...igazából csalódott voltam. Olyan szépen elképzeltem Én azt az utalványt. Annyira élesen láttam rajta a 150,000 ft-ot.

De nem vagyok elégedetlen, mert a pár ezer forinthoz képest a 101,000 ft is rengeteg. Így elengedtem a 150,000 ft-os kívánságomat.

Ezek után nem is figyeltem a hölgy előtti utalványon milyen szám van, csak mikor számolja le elém a pénzt.

159,600 ft volt amit kaptam!!!

Elég érdekes fejet vághattam...és iszonyú boldog voltam. Első dolgom az volt, hogy felhívtam Anyukámat, hogy nézze már meg jobban azt az elszámolást, mert a 2 szám nem stimmel, de annyira boldog voltam, hogy nem is érdekelt ezután a különbség.

Sikerült a vizualizáció, működik a dolog!!!

Vágytam rá - vizualizáltam - utána elengedtem és az isteni gondoskodásra bíztam, aki TELJESÍTETTE!!!!

Hazafelé beugrottunk a "Madaras" áruházba, ahonnan vennem kellett egy kádtöltő csaptelepet, amihez zuhanykimenet is tartozik. Előtte már nézegettem a neten, és 10,000 alatt nem létezett. Elküldtem a férjemet, hogy nézzen szét. Pár perc múlva megjelenik egy dobozzal, és közli hogy EZ AZ EGY VAN ÉS 5300FT.

Nem hittem a fülemnek, mondtam, hogy nézze meg a vonalkód leolvasóval - éééés annyi volt.

Kifelé menet megláttam egy kerítéspanelt, ami szintén kellett otthonra. 3500-4000 ft körül szokott lenni az ára. Most 2700 ft volt akciósan!!!

És még ezt ezen a napon tudtam fokozni....

Délután a gyerekekkel kimentünk a játszóra, ahol megbeszéltem a barátnőmmel, hogy ma nyitott ki a könyvtár a nyári szünet után, és holnap iratkozzunk be, mert ott is van sok ezotériás könyv.

Ezalatt a férjem éppen vért volt adni. Mikor hazamentünk büszkén lobogtat egy bárki által felhasználható, 1 ÉVRE SZÓLÓ INGYENES KÖNYVTÁRTAGSÁGI KUPONT!!!

Na ez már sok volt nekem egy napra :)))

Elkezdtem járni ezután a Karmaoldásokra is a Vikihez.

Az első kettőnél mindegyik oldás jól sikerült, de enyhébb fizikai tüneteken kívül (hányinger, fejfájás, izomfájdalom) más dolgot nem tapasztaltam.

A harmadik oldásnál viszont ahol a függőségi kapcsolatokra, az elfogadásra, a kishitűségre, és a gyermekekre oldottunk, elkezdtek mocorogni a dolgok.

Már ott az első meditáció közben potyogtak a könnyeim. Olyan gyermekkori emlékeim jutottak eszembe, amiket most próbálok tudatosan másképp rendezni.

Úgy gondolom, hogy 3 gyermekem lévén nem mindenkire jut annyi idő és figyelem amennyit szeretnék adni, vagy amennyit Ők is szeretnének kapni. Mivel kicsik még, jobban igénylik a figyelmet és a gondoskodást.

Így Én úgy gondoltam, hogy amikor szülinapjuk vagy névnapjuk van, akkor nem egy tárgyat ajándékozok Nekik, amit bevágnak a többi közé mint x+1-dik valamit, hanem egy közösen eltöltött nappal teszem emlékezetesebbé Nekik. Ilyenkor az Ő kedvenc helyükre megyünk, vagy a kedvenc dolgukat csináljuk. Így érzelmileg több plusszt tudok nekik adni, és remélem, hogy később is értékelik majd, mert sok közös emlékünk lesz ezáltal.

Ezen a napon volt egy másik meditáció is, amelyben a függőségeket oldottuk. Itt bármilyen emberi kapcsolati függőségre lehet gondolni, de Nálam megint a gyermekeim jöttek előtérbe.

Sokszor van, hogy elég szűkös keretek közé szorítom Őket azzal, hogy Én mondom meg, hogy mit csinálhatnak, vagy mit nem.

Sokszor előfordul az is, hogy Én oldom meg helyettük a számukra fontos és elgondolkodtató dolgokat, ami ugye nem jó...mert így nem nevelem Őket elég önállóságra.

A meditáció előtt 2 nappal volt egy érdekes beszélgetésem a legnagyobb lányommal (9). Az iskolában hívják Őt játszani, de általában ha javasol valamit arra nem figyelnek oda.

Panaszkodott ez miatt Nekem, de sajnos nem tudtam megnyugtató választ adni a számára. Viszont Nekem meditáció közbe megjött a válasz, és pont az volt amit az előbb leírtam. NE AKARJAK MINDENT MEGOLDANI A GYERMEKEM HELYETT. HAGYJAM, HOGY Ő TAPASZTALJA MEG AZT AMIT NEKI KELL!!!

A harmadik meditáció is nagyon erősen hatott rám, nagyon erős fizikai tüneteim lettek tőle. Szinte izomlázig fokozódott a végtagfájdalmam, és fájt a fejem.

Aznap este - 3 órával azután hogy eljöttem Vikitől - a nagylányom zokogva jön felém. Kérdem Tőle, hogy mi a baja, ki bántotta, kire haragszik?

A válasz az volt hogy magára....

Kérdőn néztem rá, mire szorosan átölelve azt hüppögte Nekem, hogy NEM TUD NEKEM ANNYI SOK JÓT ADNI, MINT AMENNYIT ÉN ADOK NEKI.

Döbbenetes volt ezt így hallani, azután, hogy ma mire oldottunk.

Ez egy igen nagy visszaigazolás volt Nekem arra, hogy tovább tovább tovább.

Köszi Viki az eddigieket is, és ezután is megyek.

Bea (35)

Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek

Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts

Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/

Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html

Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/