Árnyékból a fényre

Bejegyezte: –



Szia Viki,
Folytatnám a történetem, mióta legutóbb nálatok jártam. Volt akkoriban egy fiú az életemben. Rájöttem később, hogy apukámat mutatja nekem. Félelmeket, amiknek nem igazán értettem az okát. Felfedeztem, hogy függőségei ugyanazok, mint neki, azt is, hogy menekül. Aztán megismerkedtem egy lélektársi oldás után egy fiúval. Ugyanaz a szempár, ami a meditációimban, első pillanattól nagyon egy hullámhosszon voltunk. Ez nagyjából 3 hónapja volt, nem vagyunk együtt, sőt igazábol tegnap tudtam őt elengedni szeretettel. Végre életemben először kimondtam valakinek, akihez eddig ragaszkodtam, hogy nem tudja azt adni nekem, amire szükségem van, és leraktam a függést, nem várok arra, hogy eldöntse, mit is szeretne, reménykedve, hogy hátha kelleni fogok neki valaha igazán. Az elmúlt 3 hónapom alatt rohamosan megindultak a felismeréseim. Sikerült általa szembenéznem a legnagyobb félelmemmel is. Nem tudtam honnan ered. Rengetegszer elvégeztem mostanság az előző élet meditációt az oldaladról, mellette folyamatosan egyéni kezelésekre is jártam. Ez vezetett el engem ahhoz az életemhez, ami a jelenlegi életem legnagyobb félelme, fájdalma volt. A gyökérélet sztorija az volt, hogy anyukám meghalt és apukám eladott prostituáltnak, a jelenlegi életemben szintén ő az apukám. Ezzel megértettem mindent az eddigi életemből. Már tudom, hogy mi elől menekültem, és miért mégis ugyanazokba a helyzetekbe, miért éreztem mindig úgy, hogy kihasználnak a férfiak, hogy nem kellek senkinek, miért nem tudtam apukámtól befogadni a szeretetet és ezáltal másokét sem, miért féltem attól, hogy nehogy apukámmal kelljen maradnom már gyerekkoromban is, miért rettegtem tőle, mi volt az, ami miatt nem tudtam őt igazán szeretni. Úgy érzem ezzel most az egész életem egy hatalmas fordulatot vett. Azóta eltelt egy hónap, nemrég hazamentem beszélgetni is vele. Egy este írtam előtte egy üzenetet neki, akkor még nem tudtam, hogyan fogok megbocsátani. De az üzenetírás közben, hirtelen megértettem, hogy az egészet nem is neki kell már, hanem magamnak. Hiszen a jelenlegi életemben én menekültem el otthonról fiatalon és az én döntéseim következménye lett az életutam. Ahogy sikerült rájönnöm, hogy ő mindvégig szeretett és csak a karmát kellett kiegyenlítenem, valamint, hogy ne a múlt eseményeibe, sztorijaiba ragadjak bele, hanem meglássam benne, hogy a félelmeim vezettek el a sikereimhez is. Ahhoz, hogy egy ideje tényleg az álmaimat élem, tényleg olyan munkám van, amiről álmodtam. Rengeteget utaztam, világot láttam, több helyen éltem külföldön, idegen nyelveket tanultam meg, és teljesen más gondolatmenetet adott az életemhez, mintha nem menekültem volna. Tudom már, ha otthon maradok, akkor valószínűleg egy gyárban végzem egy olyan munkában, amit nem szeretek, befásulva egy kis városban. Ezeket felismerve sikeresen megbocsátottam neki, egyenesen hálás voltam érte, hogy féltem tőle, anyukámnak is, hogy nem védett meg és magamnak is, hogy léptem, mentem mindig előre. Nem mondom, hogy nagyon tökéletes lett hirtelen a kapcsolatunk, de sikerült letennem a félelmeimet vele szemben és tudtunk normálisan beszélgetni, végre azokról a dolgokról, hogy miket szeret, a gyerekkoromról és tényleg nagyon pozitív témákról. Nem szidott senkit es semmit mostmár ő sem. Most egy jópár napja teljes szeretetben létezem. Sikerült befogadnom a bőséget, a munkámat imádom, egyszerűen áramlik hozzám. Időm is van mellette magamra és másokra is, ajándékokat kapok és tényleg sosem éreztem még ennyire, hogy imádok élni. Úgy érzem, hogy a béklyóim leszakadtak rólam és végre felszabadultam. Mint aki most szabadult a börtönből. Nem mondom, hogy nincs bennem semmi fájdalom már. De valahogy a szeretet most nagyobb. Biztos vagyok benne, hogy ez a fiú a lélektársam, ennyi fejlődést semmi és senki hatására sem sikerült még elérnem, ezért nagyon hálás is vagyok neki, hogy az életembe jött. Annak ellenére, hogy 3 hónap alatt senki nem okozott még ennyi fájdalmat, de tudom, hogy ez is értem volt, azért, hogy végre önmagamra találjak és végre megszeressem magam, úgy igazán. És igen, szerelmes vagyok, magamba, az életembe. Egy ideje vallom azt, hogy az önmagadba fektetett munka térül meg a legjobban és most végre itt van a gyümölcse is. Nagyon hálás vagyok Neked és anyukádnak is, hogy tartjátok az oldásokat, a weboldalt, a meditációkat, amiket megosztotok, ezek igazán sokat segítettek nekem, hogy végre szeressek a Földön létezni és ne akarjak tovább menekülni. 
Nagyon köszönöm Nektek!
Lili





Megjegyzések

Megjegyzés küldése