Beszélgetések Istennel (részlet)

Bejegyezte: –


A szabad és nem szabad, a helyes és helytelen, a lehet és nem lehet.

"Isten világában nincsen "szabad" vagy "nem szabad". Tedd, amit akarsz. Tedd azt, ami úgy tükröz, úgy ábrázol téged, mint éned egyre nagyszerűbb változatát. Ha rossznak akarod tartani, tartsd rossznak. De ne ítélkezz, és ne kifogásolj, mert semmiről nem tudod, miért történik meg, sem azt, hogy hová vezet. És ne feledd: amit megbélyegzel, az téged fog megbélyegezni, és amit elítélsz, egy napon azzá válhatsz. Inkább keresd a módját, miként változtathatod meg mindazt - vagy miként segíts másokat, akik megváltoztathatják -, ami már nem tükrözi a legmagasztosabb felfogásodat arról , Aki Vagy. Én ne feledd: minden áldás - mert minden Isten teremtése.

Én soha nem rendeltem el semmiféle "helyes"-t vagy "rossz"-at, sem "lehet"-et vagy "nem lehet"-et. Ha így tennék [ami elképzelhetetlen] az azt jelentené, hogy megfosztanálak a legnagyobb ajándéktól - a lehetőségtől, hogy úgy tégy, ahogy kedved tartja, és megtapasztald cselekedeteid eredményét; az esélytől, hogy megteremtsd megújult önmagad, annak a képére és hasonlatosságára, Aki Valójában Vagy; annak a terétől, hogy létrehozd egyre fenségesebb Éned valóságát, mely a legszárnyalóbb elképzeléseden alapul arról, hogy mire vagy képes.
Azt állítani, hogy valami - gondolat, szó, tett - "helytelen", annyi lenne, mintha azt mondanám, hogy ne tedd meg. Ha azt mondanám, hogy ne tedd meg, az tilalmat jelentene számodra.. A tilalom - korlátozás. Korlátozni annyi lenne, mintha elutasítanám annak a valóságát, Aki Valójában Vagy, valamint a lehetőséget, hogy, megteremtsd és megtapasztald ennek igazságát.
Némelyek szerint szabad akaratot adtam nektek, ám ugyanezek az emberek azt is kijelentik, hogy ha nem engedelmeskedsz Nekem, akkor a pokolra küldelek. Ugyan, miféle szabad akarat volna ez? Hát nem Isten kigúnyolása ez?


Félelem és szeretet - Hogyan ölt testet az érzelem?

Az érzelem az erő, ami vonz. Amitől nagyon félsz, azt óhatatlanul meg is fogod tapasztalni. Bármelyik állat- bár az élet alacsonyabb rendű formájának tekintitek [annak ellenére, hogy az állatok sokkal tisztességesebben és következetesebben cselekszenek, mint az emberek] - azonnal rájön, hogy félsz tőle. A növények - melyeket az élet még alacsonyabb rendű formájának tekintetek - érzékelik, mely emberek szeretik őket, és melyek nem törődnek velük. És ezek nem véletlen egybeesések. A mindenségben nincs véletlen egybeesés, csak egy lenyűgöző terv. Az érzelem a mozgásban lévő energia.

Ha energiát mozgatsz, akkor anyagot teremtesz. Az anyag végső soron afféle energia sűrítmény. Ha elég hosszú ideig kezeled bizonyos meghatározott módon az energiát, akkor anyaghoz jutsz. Minden Mester tisztában van ezzel a törvénnyel. Ez a mindenség alkímiája; minden élet titka.

A gondolat a színtiszta energia. Minden valaha volt és valaha lesz gondolat teremt. A gondolatod energiája soha nem enyészik el. Soha. Elhagyja a lényedet, és örökké terjedve kifelé tart a mindenségbe. A gondolat örökkévaló. Minden gondolat megsűrűsödik; minden gondolat találkozik más gondolatokkal az energia hihetetlen útvesztőjében. Kereszteződnek és összefonódnak, hatnak és visszahatnak, az elmondhatatlan szépség és hihetetlen összetettség örökké változó mintázatát alkotják. Az energia vonzza a hasonló energiát, és [egyszerű megfogalmazással] afféle "energia-csomó"-t képeznek. Amikor elegendő hasonló természetű "csomó" keresztezi egymást, "összeragadnak" [hogy egy másik egyszerű kifejezést használjunk]. Felfoghatatlan hatalmas mennyiségű "egymáshoz ragadt" energiára van szükség az anyag képződéséhez. De az anyag végső soron a tiszta energiából alakul ki, és létrejöttének ez az egyetlen módja. 

Ha egyszer az energia anyaggá válik, nagyon hosszú ideig anyag marad - hacsak nem zavarja meg a szerkezetét egy ellentétes, vagy másféle energiaforma. Ez a másféle energiahatással van az anyagra, végső soron mintegy "feldarabolja" az anyagot, és felszabadul a tiszta energia, melyből összeállt. Egyszerű kifejezésekkel ez az elmélet áll a ti atombombátok mögött is. Einstein bárki másnál közelebb került a mindenség teremtő titkának felfedezéséhez, magyarázatához és alkalmazásához. Ezek után bizonyára jobban érted, miként működnek együtt a hasonló lelkületű emberek, hogy megteremtsenek egy kedvezőbb valóságot.

És sokkal jelentőségteljesebbnek tarthatod a szólást: "Ahol ketten vagy többen összegyűlnek az Én nevemben". Amikor egész társadalmak gondolkoznak egy bizonyos módon, gyakran elképesztő dolgok történnek -és nem szükségszerűen kívánatos dolgok.

A félelemben élő társadalom például többnyire - tulajdonképpen elkerülhetetlenül - létrehozza azt, amitől a legjobban tart. Hasonlóképp, a nagy közösségek és gyülekezetek gyakran csodatévő erőt találnak a közös gondolkozásban [amit egyes emberek közös imádkozásnak neveznek]. És az is nyilvánvaló, hogy ha a gondolatuk [imádság, remény, kívánság, álom, félelem] kellőképp erős, még az egyének is létrehoznak magukban és magukból ilyen jelenségeket. Jézus pontosan ezt tette. Értette a módját, hogyan kell kezelni az energiát, és az anyagot, miként kell elrendezni és elosztani, végső soron az uralma alatt tartani. Sok Mester tudta ezt, és manapság is sokan tudják. Ez a jónak és a gonosznak az a tudása, melyben Ádám és Éva részesűlt. Amíg ezt nem értették meg, az élet nem lehetett olyan, amilyennek ismered. Ádám és Éva - ezeket a misztikus neveket találtad ki az első nő és az első férfi jelképezésére - volt minden emberi tapasztalat atyja és anyja.

Amit Ádám bukásaként írtak le, az valójában a felemelkedése volt. A legnagyobb esemény az emberiség történetében. E nélkül nem létezne a viszonylagosság és a viszonyítás világa. Ádám és Éva tette, igazság szerint, nem az eredendő bűn, hanem az első áldás. A szívetek legmélyéből kellene megköszönnötök nekik - lévén az elsők, akik "hibás" döntést hoztak. Ádám és Éva érdeme, hogy egyáltalán lehetőségetek nyílt meghozni bármiféle döntést. A mitológiátokban Évát "rossznak" tettétek meg - a kísértőnek, aki megette a gyümölcsöt, azaz elsajátította a jó és a rossz ismeretét, és Ádámot is rávette erre. Ennek a mitológiai beállításnak a következményeként azóta is a nőt okoljátok a férfi "bukásáért", és mindenféle megrontott valóságot hoztatok létre - nem is beszélve az eltorzult szexuális nézőpontokról és zavarokról. [Mert hogyan is vélhetnétek jónak valamit, amit eleve rossznak tartotok?]

Amitől a legjobban féltek, az sújt majd leginkább. Úgy vonzza azt magához a félelem, mint a mágnes. Valamennyi hitvallás szent iratai tartalmazzák a félreérthetetlen figyelmeztetést:

ne félj.

Gondolod, hogy ez véletlen?
Roppant egyszerűek a törvények.
1/ A gondolat teremt.
2/ A félelem vonzza a hasonló energiát.
3/ Minden a szeretet.
Hogyan lehet minden a szeretet, ha egyszer a félelem vonzza a hasonló energiát?

A szeretet a végső valóság. Az egyetlen. A minden. A szeretet érzése Isten megtapasztalása. A legmagasztosabb igazságban a szeretet minden, minden ami volt és minden ami valaha lesz. Ha az abszolútba tartasz, a szeretet felé közeledsz. Azért jött létre a viszonylagosság világa, hogy megtapasztalhassam az Énemet. Ezt már kifejtettem. Ez azonban még nem teszi valóságossá a viszonylagosság birodalmát. Teremtett valóság ez, amit ti és Én gerjesztettünk, és gerjesztünk továbbra is - azért, hogy tapasztalati úton megismerhessük magunkat. A teremtés mindazonáltal nagyon is valóságosnak látszik. Az a célja, hogy valóságosnak látszódjék, hogy elfogadjuk valóban létezőnek. Isten így alkotott meg "valami mást", mint Önmaga [bár a szó legszorosabb értelmében ez lehetetlen, minthogy Isten a minden]. A "valami más" megteremtése során - nevezetesen a viszonylagosság birodalmának megteremtése során - olyan környezetet hoztam létre, melyben azt választhatod, hogy Isten legyél, ne csak egyszerűen azt mondják, hogy Isten vagy; melyben megtapasztalhatod az isteniséget, mint a teremtés aktusát, mely elmondhatatlanul több a puszta fogalomnál; melyben a kicsiny gyertya - a legkisebb lélek- a Napban megismerheti önmagát, mint fényt. A félelem a szeretet túlsó vége. Ez az elsődleges polaritás. A viszonylagosság birodalmának megteremtése során először létrehoztam Önmagam ellentétét. Abban a világban, melyben most a fizikai síkon élsz, mindössze két helye van a létnek: a félelem és a szeretet.

A félelemben gyökeredző gondolatok létrehozzák a megvalósulás egyik formáját a fizikai síkon. A szeretetben gyökeredző gondolatok hozzák létre a másikat. Azok a Mesterek, akik ezen a bolygón jártak, felfedezték a viszonylagosság világának titkát - átláttak rajta, és elutasították, hogy elismerjék valóságosnak. Röviden, azok a Mesterek, akik csak a szeretetet választották. Minden pillanatban. Minden percben. És minden körülmények között. És bár megölték őket, szerették a gyilkosaikat. Bár meggyötörték őket, szerették a kínzóikat.

Tudom, hogy ezt nem érted meg könnyen, és még nehezebben követed. Ám tartsd szem előtt, hogy valamennyi Mester így tett. Nem számít, mit mond a filozófia, nem számít, mire kötelez a hagyomány, nem számít, mit ír elő a hit - ez az, amit megtett minden Mester. Világosan áll előtted a példa. Időről időre újra és újra megmutatkozik. Minden korban és minden helyen.

Végig kíséri életed minden percét. A Világmindenség minden lehetséges alkalmat megragad, hogy eléd állítsa ezt az igazságot. Énekekben és történetekben, költészetben és táncban, szóban és mozdulatban, a mozdulat látványában, melyet mozgóképeknek neveztek, és az összegyűjtött szavak gyűjteményeiben, melyeket könyveknek hívtok. A legmagasabb hegyekről harsan a világba, és a legmélyebb pontokból hallani a suttogását. Minden emberi élményben ez az Igazság visszhangzik: a szeretet a válasz!


A valóságteremtés folyamata

Az élet teremtés, nem felfedezés.
Nem úgy élsz meg minden egyes napot, hogy felfedezed - ahogy azt tálalni szokták neked - ,hanem megteremted azt. Minden egyes pillanatban megteremted a valóságodat, nagy valószínűséggel anélkül, hogy a tudatában lennél.

Nézzük, miért is van ez így, és miért működik.

1/ Én teremtettelek Isten képére és hasonlatosságára.
2/ Isten a teremtő.

3/ Három lény vagy egy személyben. Nevezheted ezeket a Lét Három Oldalának, vagy aminek csak akarod: Atya, Fiú, Szentlélek; test, szellem, lélek; tudatfölötti, tudat, tudattalan.

4/ A teremtés folyamata testednek ebből a három részéből ered. Más szavakkal, három szinten teremtesz. A teremtés eszközei: a gondolat, szó, tett.

5/ Minden teremtés a gondolattal kezdődik ["Az Atyától ered"]. Azután minden teremtést a szó mozgat meg ["Kérjetek és megadatik néktek"]. Minden teremtés a tettben teljesül ki ["És az ige testté lett, és lakozzék mindközöttünk"].

6/ Amit elgondolsz, de soha nem mondasz ki, az egyetlen szinten teremt. Amit elgondolsz, és amiről beszélsz is, az a teremtés másik szintje. Amit elgondolsz, elmondasz és megteszel, az nyilvánul meg a valóságodban.

7/A gondolkozást, a beszédet és a cselekvést igazán nem tartod lehetetlennek. A teremtés folyamatának következésképp a hitet, vagy a tudást is tartalmaznia kell. Ez az abszolút hit; hit, túl a reményen: a bizonyosság tudata ["meggyógyulsz a hited által"]. Így a tett, mint a teremtés része, mindig tartalmazza a tudást. Alapvető, belülről fakadó, veled született világosság ez, a teljes világosság, a létezés tökéletes elfogadása. 
8/ A tudás a mélységes, már-már elképzelhetetlen hálában rejlők. Az előzetes köszönetnyilvánításban. és talán ez a legfontosabb kulcs a teremtéshez. Hogy már a teremtés előtt hálás légy a teremtésért. Ez magától értetődőnek tekinteni nemhogy elmarasztalandó, hanem egyenesen bátorítandó. Ez a tudás biztos jele. Minden Mester előre tudja, hogy a tett végrehajtatott.

9/ Magasztald mindazt, és leld örömöd mindabban, amit teremtesz, vagy amit teremtettél. Ha bármely részét elveted, az annyit jelent, hogy elveted önmagad egy részét. Bármi légyen is az, ami a teremtésed részeként kínálkozik, birtokold, fogadd el, áldd, és légy hálás érte. Törekedj rá, hogy ne becsméreld ["az Istenit"}, mert azzal önmagadat becsmérled.
10/Ha van olyan oldala a teremtésnek, melyet kevésbé találsz örömtelinek, akkor álld meg - és változtass rajta. Hozz másmilyen döntést. Idézz meg egy új valóságot. Gondolj új gondolatot. Mondj új szót. Hajts végre új cselekedetet. Ha nagyszerűen teszed, követni fog az egész világ. Kérd, hogy ezt tegye. Szólítsd fel rá. Mond: "Én vagyok az élet és az út, kövessetek engem!" Így kell megvalósítani Isten akaratát, "miként a mennyben, azonképp a földön is."


Ha ennyire egyszerű, akkor vajon miért nem történik meg oly sokunk esetében?

Mindannyitok esetében így történik. Néhányan tudatosan alkalmazzák ezt a "rendszert", teljes tudatossággal, míg mások tudattalanul használják, anélkül, hogy fogalmuk lenne arról, mit cselekednek. Egyesek közületek éberen járkálnak, míg mások alvajárók. Ám mindannyian megteremtitek a valóságotokat - teremtitek, nem felfedezitek! - annak az erőnek a segítségével, amellyel Én ajándékoztalak meg benneteket, és annak a folyamatnak a segítségével, amelyet az imént ecseteltem. Ha tehát az a kérdésed, hogy mikor fog "meglódulni" az életed, hát megadtam rá a választ. Mindenekelőtt légy tisztában vele, hogy miként gondolkozol az életedről. Gondold el, hogy mi akarsz lenni, mit akarsz tenni, és minek akarsz a birtokába kerülni. Gyakran gondolkozz el mindezen, egészen addig, amíg teljesen tisztán nem látod magad előtt.

Amikor már kidolgoztál minden részletet, akkor ne gondolj semmi másra! Eszedbe ne jusson más lehetőség! Vess ki az elmédből minden negatív gondolatot! Számolj le a borúlátással! Szabadulj meg a kétségeidtől! Vesd el a félelmeidet! Fegyelmezd meg az elmédet, hogy szilárdan kitartson az eredeti teremtő gondolat mellett. Amikor világosak és állhatatosak a gondolataid, adj hangot nekik, mint igazságoknak. Kiáltsd ki őket fennhangon. Használd a hatalom szavát, mely megidézi a teremtés erőit: Vagyok! És jelentsd ki másoknak is.

A " Vagyok" a leghatalmasabb teremtő kinyilatkoztatás a mindenségben. Bármit gondolsz, bármit mondasz, a "Vagyok" parancsa után mindez mozgásba lendül, előidézi és elhozza hozzád a kívánt tapasztalatot. A mindenség nem ismer más működési módot. Nem jár más utat. A mindenség kénytelen válaszolni a "Vagyok"-ra, mint a palack dzsinnje. Arra biztatsz, "szabadulj meg a kétségeidtől, vesd el a félelmeidet, számolj le a borúlátással", mintha azt mondanád? "Ugyan, hozz nekem egy fél kiló kenyeret" Az ilyesmit azonban sokkal könnyebb mondani, mint megtenni. Kijelented, hogy "Vess ki az elmédből minden negatív gondolatot"; mintha azt mondanád: "Mászd meg a Mount Everestet - lehetőleg a tízórai előtt". Ugyanaz az elképesztő nagyságrend.

A gondolataid lecsendesítése és ellenőrzése nem olyan nehéz, mint amilyennek látszik [ami azt illeti, a Mount Everest megmászása sem]; fegyelem kérdése. Elhatározás kérdése. Az első lépés, hogy megtanulod megfigyelni a gondolataidat; megtanulsz gondolkodni arról, hogy min gondolkozol. Ha azon kapod magad, hogy negatív gondolataid támadnak - gondolatok, melyek ellentmondásba kerülnek a legmagasztosabb elképzeléseddel egy adott dologról -, gondolkozz el ismét! Szó szerint ez a teendőd. Ha azt gondolod, hogy nyomott a kedélyed, és ebből semmi jó nem kerekedik ki, akkor ismét gondolkozz el rajta. Ha azt gondolod, hogy a világ rossz hely, telis-tele lesújtó eseményekkel, gondolkozz el újra. Ha azt gondolod, hogy az életed szétesik, és az a benyomásod, hogy soha többé nem tudod összerakni, akkor kezd előröl a gondolkozást. Ezt a fajta gondolkodásmódot lehet gyakorolni. Jusson csak eszedbe, milyen remekül begyakoroltad, hogy ne így tegyél.


Neal Donald Walsch

Megjegyzések

Megjegyzés küldése