2016. december 28., szerda

Csillagszerelem


Kiegészítjük egymást, nem egy szempillantás alatt, hanem újfajta fejlődési folyamat részeként. Mindeközben önmagunkban is egyre egyénibbek leszünk.
Az ikrek paradoxona: hogy mialatt a kettő egyesül, egyéniségük is kivirágzik.
A párjára lelt ikerlélek a Teljességet(tökéletes lényt) látja a másikban, és a Szerelem erejénél fogva segít is kibontakoztatni.
Az egymáshoz visszatérő ikerlelkek az egész teremtést arra sarkallják, hogy visszatérjen ősforrásához. Mindeközben tudatában is vannak felelősségüknek, valamennyi magasabb rendű élet felelősségének a többi létező felemelésében. Ezért látunk annyi ikerlelket közös szolgálatban buzgólkodni: tanítani, könyvet írni, csoportfoglalkozásokat vezetni. Bocsássuk meg ezért az ihlet új csúcsait meghódító lelki ikreknek, túlzó, rajongó nyelvhasználatukat."

No most, én mint kereső, úgy találom, hogy sokkal kevesebb isteni elrendelésű ikerpár van a közelemben mint amit már látni szeretnék.
Ha jól értem a szerző szavait a szerelem, az igazi- égi-földi, vagy csillagközi, vagy ikerlélek- ki hogy fogalmaz megtalálása nem csak egy önző emberi vágyakozás, hanem az egymást megtalált párok amellett, hogy kifejezetten boldogok és ez mindenki számára nyilvánvaló még egymást kiegészítve, vagy fejlődésüket indukálva közös spirituális útjukon dobják be magukat a köztudatba, ahol megint csak sokszoros erővel hatnak.
Ez mind szép és jó, és elfogadható számomra, akinek már volt sok kreatív, de karmikus kapcsolata, de jelenleg toporgok magam körül és a közelemben lévő párokon csodálkozom, akik mindamellett, hogy állítják, hogy az igaz szerelmüket ismerik nem élnek vele. Ezt már nem igen tudja befogadni a gyomrom.
Az még oké, hogy én lenulláztam számtalan pasit a karmáim miatt, az is, hogy 2000-ben globális- univerzális karma eltörlés volt, de az, hogy valaki találkozik vele, megvan a sejtszintű felismerés, villanás, vagy ahogy mondjuk teljes egymásra kattanás, és akkor kinek kinek az egója miatt egyszerűen nem ugranak fejest bele ebbe az utazásba, ezt nem értem. Szerintem a spirituális fejlődésünk egy klassz dolog, eljutunk egyik kvantumugrásról a másikra, törlünk, oldunk, tisztítunk, vonzunk, és akkor egy ilyen ajándékot, mint a másik felünk csak úgy nem veszünk magunkhoz. Érthetetlen nekem.
Valójában az ikerlelkek sok-sok életünkben nem is voltak jelen. Olyan megtapasztalásaink voltak, egy-egy életünkben, hogy nem volt "megtervezve" hozzá a szerelem, ami felhőtlenné tenné az utazást. A keményebb életekbe ha bementünk egyszerűen ott lebegett mellettünk, de nem ölelt és nem suttogott a füledbe, és nem mondta, hogy most már pihenj le velem, túl sok volt a szenvedésből.
Ezért nem értem. Most van a nagy találkozások ideje, minden energia, minden univerzum ránk figyel, a karma eltörlése és a felgyorsult és megnövekedett szellemi energiák mind ezt mutatják. Az is benne van a buliban, aki nem olvas új energiás könyveket, ez mindenkire érvényes, számtalan indigó fiatal ösztönösen húz a másik feléhez, és nem kell róla beszélnünk, intuíció, tudják a dolgukat, és nem tévednek.
A kérdésem még mindig az, ha még dolgunk is van együtt, mondjuk gyógyítunk, vagy központokat építünk, vagy könyveket írunk....akkor miért halad ilyen lassan......le vagyunk maradva. Ahogy körbe nézek nagyon. pedig a magyar egy "érző, lelkizős " lélek. Miért nem figyeltek a szívetekre, a szívcsakra hazája vagyunk.
És aki már látta a szeret erejét az igazi szemében, miért engedi el? Miért kell ego játszmákat, vagy plusz köröket tenni az újra egyesülés helyett? Miért kell megint nagyon emberinek lenni? Félni? Mást is szeretni? Nem a szemébe nézni? Félrehúzódni?
Mint az elején említettem, ez nem csak egy önző érzelmi dolog, a két szerelmes, akik életeken kísérgették, és kerülgették egymást, újra találkozhatnak, ez az a pillanat, figyelni kell és nem elszalasztani, és ez eleve elrendelt isteni pillanat, nem csak magadért, őmiattuk is, hogy elhiggyék, hogy létezik.
Na mi így szórjuk szét a fényt........ha ebben nem bénázunk... 







Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


Vélemények:

1 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon érdekes amiröl írtál. Teljesen egyetértek veled. Sajnos mint nálam is épp megtörtént a férfi fél beismerni magának erős érzelmeit feléd és ebből az történik, hogy mint nálam négy év küzdelem után feladjuk. Vagy éppen talál valaki mást ahol biztonságosabban érzi magát mert talán nincsenek olyan felelmitő érzelmei mint az iker lelkénél.Én amikor megismerkedtünk rögtön éreztem, hogy ő az.Mint egy villám szaladt át egy kellemes bizsergés az egész testemen. Tudom mert sokszor láttam a tekintetében,hogy ő is ugyanígy érez, és félt tovább lépni. Inkább hagyott és választott mást aki 500km re lakik tőle. Hogy van e remény arra, hogy egy szép napon rá ébred mit hagyott elmenni. ..Talán igen, talán sose. A hit megmarad és a bizalom istenbe és az univerzum erejébe,hogy ők majd tudják mikor vagy sosem....

    Kívánom nektek, hogy legyen szerencsetek és ,,rátaláljatok "

    Bernadett

    VálaszTörlés