Félelmeink




Mindannyian félünk valamitől. Az egész életünket leélhetjük úgy, hogy bennünk pattog a félelem szikrája arra várva, hogy mikor lobbanthatja lángra teljes lenyünket, hamuvá égetve minden egyes apró álmunkkal együtt, egy cseppnyi esélyt sem adva arra, hogy újra nekivágjunk valaminek, amire igazán vágyunk. Ilyenek vagyunk mi, félünk, aggódunk, sosem vagyunk igazán biztosak magunkban, hiszen mindig ott van az "úgysem sikerül", az "úgysem vagyok rá képes" dallama, ami monotonon cseng, démoni hangon, hogy felhívja a figyelmünket arra, hogy nem vagyunk elég jók ahhoz, hogy valóra váltsuk az álmainkat. Pedig hidd el, ez is csak a félelem hangja a füledben, a félelem is fél. Fél és aggódik, mert ő tudja igazán, mennyire hatalmas vagy, mennyi végtelen energiával és akaraterővel rendelkezel, ami egy szempillantás alatt eltűntetheti örökre a fejedből. Hatalmas, erős, különleges és egyedi vagy, bármit, amit csak akarsz, el tudsz érni. Lobbantsd te langra démonaidat, hiszen ők nem tudják, hogy te mire vagy képes, és mire nem. Ha van célod, ha megvan az utad, sose térj le róla. Sokan megpróbálnak majd arrébb lökni, vagy más útvonalra terelgetni, de te tudod a lelked mélyén, hogy nem véletlenül léptél rá arra az útra, és nem véletlenül érzel késztetést, hogy végig menj rajta. Rajtad áll. Senki máson, csakis rajtad. Higgyél benne, akarj, és sose hagyd, hogy bármi is eltántorítson céljaidtól. Hiszen ez tesz boldoggá. Az út. Amire ráléptél már azelőtt, mielőtt megszülettél.




Megjegyzések