Ikerlélek vagy illúzió?



Kedves Viki, hadd meséljem el a tapasztalataimat én is. Sok éve már, hogy elkezdtem spirituális utamat, kisebb-nagyobb sikerekkel. Több helyen voltam az országban és azon kívül, volt is ami segített, de sokszor jártam tévutakon. Meg kell mondanom, hogy mióta rátok találtam, azóta változott a legtöbbet az életem, azóta nyert értelmet minden. Ez szerintem amiatt van, mert elég sok minden helyére kattant bennem. Csodálatos, amit csináltok és ahogyan teszitek. 

Egy érdekes szerelmi viszony ösztökélt arra évekkel ezelőtt, hogy elkezdjek miérteket kutatni. Egy párkapcsolati oldás után egy fiatalabb férfival hozott össze egy "véletlen" találkozás, amiről ma már tudom, hogy meg kellett történnie. Én egyedül éltem, a férfi viszont párkapcsolatban, amit én csak később tudtam meg. Eleinte csak találkozgattunk és nem tudtunk elszakadni. Hatalmas érzések keringtek köztünk, egyszerre csodás és fájdalmas érzések. Annyira gyönyörű volt, hogy folyamatosan ott volt bennem a bűntudat, hogy én ennyi jót nem is érdemlek meg. Na ja… Ennek meg is lett az eredménye később. Pár hét után szakított a barátnőjével, mert azt mondta, rájött, hogy eddig még senkit sem szeretett igazán. Valahogy úgy fogalmazta, hogy egy olyan erős érzés ejtette rabul, amikor találkoztunk, amelynek kénytelen volt megadni magát. Azt mondta, olyan mintha mi egyek lennénk. Ez a mondat indított el a keresés útján. Beírtam a googleba, és akkor találtam jópár cikket és írást az ikerlelkekről. Akkor meggyőződtem róla, hogy mi ikerlelkei vagyunk egymásnak. Gyönyörű napokat töltöttünk együtt, teljesen rákapcsolódott egyikőnk a másikra. Kitaláltuk egymás gondolatait. Olyan ajándékokat kaptam tőle, amire mindig vágyakoztam. Nem nagy dolgok, de például elsőre kitalálta, hogy mi a kedvenc virágom. Egyforma színű ruhát vettünk fel szinte mindig egymástól függetlenül. Ugyanazok a nevek tetszettek mindkettőnknek, mikor arról beszélgettünk, hogy majd egyszer lesznek gyerekeink. Azt mondta nekem, hogy szerinte azért születtünk meg, hogy találkozzunk. Most először az életemben visszavonhatatlanul, halálosan biztos voltam valamiben, méghozzá abban, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve. Mégis volt bennem egy rettegés is, hogy mi van, ha ennek vége szakad. Így is lett. Két hónap mennyország után egyszer csak minden előzmény nélkül nem keresett többet, kitörölt mindenhonnan és nem válaszolt nekem. Később tudtam meg, hogy a volt barátnő visszatért. Elolvasgattam különféle oldalakon miket írnak az ikerlelkekről, és megszállottja lettem a témának. 3 évig azon dolgoztam, hogy visszajöjjön. Már bánom, mert elpocsékoltam 3 évet. Bár tudom, mindennek értelme van az életben. Amikor hozzátok vezetett tavaly a sors (előző este angyalaimat kértem, hogy vezessenek a megfelelő helyre), akkor kezdtem rájönni, hogy nem minden úgy van, ahogy hittem és az ikerlélek sztorik fele legalább tévhiten alapul. Akkor kezdtem megérteni azt, hogy nem fog minden ikerlélek a párjával együtt lenni, csak ha önmagukban eljutnak addig, ahogy te is fogalmaztad. Közben ennek a fiúnak gyereke született, így ezt már elég véglegesnek gondoltam. Előtted senki nem mondta nekem, hogy ez az egész szerelem tőlem függ. Mindenki csak azt sulykolta belém, hogy várjak, legyek türelmes, mert a türelem a feladatom ezzel az egésszel. Hát én évekig türelmes voltam. Azt elfelejtették mondani, amire rávilágítottatok, hogy beállt teljesen az életem a várakozás miatt és alig fejlődtem valamit. Nem tudom már, hogy mennyi oldáson voltam nálatok, de szépen minden fajta blokkoldást kipróbáltam. A szüleim párkapcsolatát kellett először helyre tenni magamban, mert kiderült számomra, hogy nem várt gyerek voltam, ráadásul fiúnak vártak és tele vagyok bűntudattal. Semmi különös nem történt velem, csak kezdtem összerakni életem darabkáit és ez megnyugvással töltött el. Sokat kellett dolgoznom, hogy megszabaduljak a bűntudattól. Nehéz volt megbocsátani magamnak. Úgy éreztem, nagyon lassan haladok előre. Néha mérges is voltam emiatt magamra. Gyógyítanom kellett a lelkem, mert megértettem, hogy félek a szerelemtől, nem tudom igazán megnyitni és nyitva tartani a szívem. A női oldások óriási hatással voltak rám, egyre közelebb kerültem magamhoz. Köszönöm! Nálam kb. 7 hónap után indultak be a dolgok, de akkor kegyetlen sebességgel. Addig az önmegismerés útját jártam, és eljutottam addig, hogy megengedjem a változást magamnak. Egy baleset után kórházba kerültem, ahol kiderült, hogy súlyos gondok vannak a nőiességemmel. Ez egy nagyon fontos felismeréshez vezetett. Erre is ti világítottatok rá. Kevés az embernek lélekben tisztulnia, bele kell menni a fizikai szitukba és a testet is gyógyítani. Átalakítottam az étrendem és gyógyítani kezdtem magam. Ha az orvosokra bízom, talán már nem élnék. Azóta köszönöm, jól vagyok. Heteket sírtam át, tisztult testem és lelkem. Már tudom, hogy erre mind szükség volt. Nagyon sok félelem tisztult ki belőlem ezek a negatív események kapcsán. 

Ősszel érdekes dolog történt. Egy párkapcsolati oldás után rengeteg fiú kezdett érdeklődni utának, szinte minden nap randevúra hívtak. Már nem tudtam, mit vétettem, annyi “hülyével” hozott össze a sors. Még csak megközelítőleg sem voltak olyanok a srácok, amit el tudtam volna képzelni. Egy újabb oldáson megértettem, hogy tükröt mutatnak elém, a megoldandó feladataimmal. Sokat gondolkodtam, mit akarnak tanítani nekem. Szép lassan kezdtem megoldani őket. Aztán sarkallatos ponthoz értem. Az exeimmel leültem és átbeszéltük a múltat. Úgy éreztem, rengeteg tehertől szabadultam fel. A legutolsó rövid kapcsolatom még eléggé bennem volt, így őrá több időt szántam. Nagyon megbántott a srác, de miután megértettem, miért is tette, meg tudtam neki bocsátani. Ezek után megismertem egy srácot, akivel szinte első nap egy hullámhosszra kerültünk. Néhány napig minden tökéletes volt, de belül mélyen éreztem, mintha valami hiányozna. És akkor megértettem, hogy még az ikerlelkem nem engedtem el. Minden erőmet összeszedve írtam neki egy levelet. Annyira fájt, amiket leírtam, hogy két napig sírtam megállás nélkül. Annyira fájt, de utána úgy megkönnyebbültem. Másnap még a nap is szebben sütött. Aznap este pedig újra megismertem valakit. Nem akartam túl komolyan venni a srácot, mert jóval fiatalabb nálam, de szerencsére ő nem hagyta annyiban a dolgot. Ahogy mélyültek a beszélgetéseink, egyre jobban kezdtem rájönni, mennyire egyformák vagyunk. Nagyon sokat tanultam tőle emberségből. Egy igazán őszinte, férfias srác, aki aszerint él, ami a szívében van, vagyis teljesen önmaga. Ebből látom, hogy én is jó úton vagyok, hogy őt be tudtam vonzani. Azt jelenti, már én is önmagam vagyok. Nincsenek játszmák, nincsenek álarcok, hisztik és hazugságok. Csak mi vagyunk csupaszon a saját valónkban. Milyen balgák az emberek, megismerkednek valakivel, aki kicsit jobban megérinti őket, aki több az átlagnál, és képesek évekig várni rá, elhitetvén magukkal, hogy ő a lelkük másik fele. Több ember iránt érezhetjük ugyanezt. Addig kötődünk valakihez, míg meg nem kaptuk tőle a leckét. Én is beleláttam az előző srácba életem kedvesét. Most már másképpen látom. Egy olyan útitárs volt, aki segített önmagam megtalálni, és aki elvezetett az igaz szerelemhez. Nem is értem, hogyan hihettem akkor, hogy félig sérült lélekkel rám talált az igazi szerelem. Ő csak megmutatta, hogy sérült vagyok, és tanuljam meg szeretni magam. Ma már megköszönöm neki. 

A fiatal srác lett életem szerelme. Egy soha nem tapasztalt harmónia van közöttünk, és ebben a kapcsolatban mindenki teljesen önmaga. Hosszú volt az út idáig. Nem mondom, hogy mindig mindenben egyetértünk, hiszen 2 külön személyiség vagyunk, de nincs olyan amit ne tudnánk megbeszélni. Minden blokk lekerült rólam, ami miatt nem tudtam a nőiségemet megélni. Akit az ikerlelkemnek hittem, szerencsére már nem az életem része. Azért is mosolyogtam, mikor múltkor oldáson mondtad, hogy szerinted sokan tévesen hiszik, és belevetítik valakibe, hogy ő az ikerlelkük. Szerintem az emberek nagy részénél így van. Várnak évekig és ahelyett hogy fejlődnének és azt vennék szemügyre, mit akar megmutatni nekik a létezés, egyre lejjebb süllyednek. 

A nőiségem feladatai még hátra vannak, de rendkívül jól haladok ebben is, a szerelem gyógyít. Már látom a következő feladataim, de most pihenek kicsit. Tényleg nagyon igaz az, hogy a fizikai világban is helyt kell állni és megtenni dolgokat, kevés a lelket tisztítani, mert a fizikai világ adja a megértést és a megtapasztalást. 

A szerelem egy csodálatos dolog, de fel kell hozzá nőni. Ki kell nőni a téves képzelgésekből és hagyni, hogy a sors tegye dolgát. Én sosem voltam ilyen boldog és kiegyensúlyozott, köszönettel tartozom érte. Már együtt élünk, és hamarosan gyermeket szeretnénk. De egyelőre most csak élvezzük az életet! Köszönöm Viki és hidd el, továbbra is menni fogok hozzátok! Puszi mindenkinek! Ica 39



Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek


Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts


Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/


Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html


Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/


YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A


Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html




Megjegyzések