2016. december 28., szerda

Nekem is jár a boldogság


50 éves nő vagyok, és az elmúlt 49 évben mindig úgy éreztem, hogy nekem nincs szerencsém. Korán férjhez mentem, aztán jöttek a gyerekek. Lányom 30 éves, aki lassan a 3. diplomáját is megkapja, nagyon büszke vagyok rá. Középső fiam most lett apuka, a kicsi fiam pedig 20 éves. 8 évvel ezelőtt szembesültem, hogy a nagyobbik fiam drogozik, majd később a kicsi fiam is megindult a lejtőn lefelé. Apjuk, a volt férjem, a keresetét a kocsmába hordta, hosszú évek vívódása után elváltam. De a bennem dúló problémákat nem megoldottam, hanem beleszaladtam gyorsan egy másik párkapcsolatba. Mindig féltem az egyedülléttől. Nagyon hamar kiderült, hogy csöbörből vödörbe estem. Több mint 10 évig éltünk együtt. Ezalatt az idő alatt a poklokat jártam meg. A barátnőm mindig mondta, ne engedjem meg senkinek, hogy uralkodjanak rajtam. Többször is szakítottunk, de én mindig visszamentem bízván abban, hogy egyszer minden megváltozik. Egyre mélyebbre kerültem, rengeteg hibás döntést hoztam. Nagyon könnyű volt engem manipulálni, mindent magamra szedtem, a környezetembe lévő emberek terheit cipeltem. Sokszor éreztem, hogy nem bírom tovább, feladom az életem, de mindig volt bennem egy kis remény. Aztán kiderült, hogy teljesen eladósodtam , megindultam a lejtőn lefelé, úgy éreztem ebből már nincs kiút. Ekkor egy ismerősöm elcipelt egy oldásra Mártihoz és Vikihez. Ha tudtam volna, hogy meditáció is van az oldáson, akkor el sem mentem volna, hiszen régebben soha nem sikerült az ellazulás. Az első alkalom nem sikerült valami fényesen, de ezután az oldás után 1 hétig sírtam és utána egy kicsit megkönnyebbültem. Majd elkezdtem egyéni oldásra is járni Mártihoz és 2 hetente a csoportos oldásokra. Rengeteg fájdalom került felszínre és végre szembe tudtam velük nézni. 3 hónap után úgy éreztem, hogy kezdek megkönnyebbülni. Kisimultak a ráncaim, végre tudtam nevetni és ismét kezdtem észre venni az utamba kerülő lehetőségeket. 3 hónap után azt tapasztaltam, hogy megbékéltem a szüleimmel, furcsa volt az érzés, hogy nem haragszom az anyukámra. Ezután felgyorsultak az események. Kb. fél év telt el az első oldás óta, amikor kezdtem megbékélni az emberekkel és a világgal. Rájöttem, hogy vannak értékeim, kezdtem magam jól érezni a saját bőrömben. Egy pár hónappal ezelőtt kiderült, hogy a nagy fiam letette a drogokat és 3 hónapja tiszta. Innentől kezdve megindult a csodák sorozata a vállalkozásom kezdett fellendülni és áprilisban találkoztam egy gyerekkori szerelmemmel, akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Nála éreztem először, hogy feltételek nélkül szeret. Persze már én is más vagyok mint régen, már megmerem magam mutatni annak, aki vagyok. Levettem az álarcot és nem játszom a régi szerepjátékaimat. Hiszek abban, hogy csodálatos jövő vár ránk! 1 éve indultam el ezen az úton, megszámolni sem tudom hány oldáson voltam, de megérte. Bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha nem ráncigál el az ismerősöm arra a bizonyos elsőre. Végtelenül hálás vagyok Mártinak és Vikinek, hiszen nélkülük sohasem tudtam volna lepakolni a régi terheimet, és nélkülük nem tudtam volna beengedni az életembe az új dolgokat. Köszönöm a segítséget! Ígérem, hogy továbbra is dolgozom magamon, hiszen még nem oldottam meg mindent.

Azért írtam le a történetemet, hátha valaki erőt merít belőle! Szeretettel: Erika 





Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése