2016. december 28., szerda

Találd meg magadban a szeretetet


Este hazafelé sétáltam, amikor a szeretet érzése kerített hatalmába. Keveregtek a gondolataim és azon gondolkodtam, hogy mi az, amitől jól érzem magam. Semmi különleges dolog nem történt, egyszerűen csak örültem az életnek. Hallgattam a tücskök ciripelését és azt éreztem, hogy nyitva van a szívem kapuja. Eszembe jutott sok tapasztalás, amiken keresztül mentem az elmúlt 53 évben, most éreztem, hogy hálás vagyok az eddigi életem nehézségeiért, amiből bőven kijutott. Ezek vezettek el odáig, hogy befelé forduljak és elkezdjem keresgélni, hogy ki is vagyok valójában. Egyre lejjebb mentem lelkem mélységeibe, és nem mindig tetszett, amit ott láttam. Sőt, sokszor úgy éreztem, hogy a poklokat járom. Egy láthatatlan erő húzott a félelmeim felé és végre szembe mertem nézni velük. Rájöttem, hogy mindig meg akartam felelni valakinek. Azt gondoltam, hogy nem fognak mások szeretni, ha a magam érdekeit nézem. Egy olyan ösvényre kerültem, ahonnan nem volt visszaút, szembe kellett néznem magammal. Ezen a lelki ösvényen sokszor nagyobb volt a káosz bennem, mint előtte. A kínjaim közepette vonszoltam magam tovább, és egy csomó felismerésem lett. Rájöttem, hogy az élet nem akart kiszúrni velem, ezeket a történéseket én akartam megtapasztalni, hogy eljussak oda, ahol ma vagyok. Meg akartam tanulni hogyan kell nyitott szívvel élni, még akkor is, ha így sérülékenyebb leszek. Sokszor éreztem magam magányosnak és rájöttem, hogy milyen felületesek voltak az emberi kapcsolataim. De ma már tudom, hogy minden amit kerestem, bennem van és hiába keresem a külvilágba. Ráleltem értékeim egy részére és tudom, hogy a keresgélést még folytatnom kell. Rengeteg oldáson vagyok túl, fontos volt, hogy feloldjam és elengedjem a régi sérelmeimet, fájdalmaimat, hogy végre beengedhessem az új energiákat ami segíteni fogja az új életemet. Egy újfajta látásmód kialakításán dolgozom, hogy végre azt az életet élhessem, amit mindig is akartam. Séta közben arra gondoltam, hogy végre itt az idő, hogy megnyíljak az igaz szerelemre. Ma már tudom, hogy csukott szívvel nem lehet szeretni. Te kedves olvasó, hogy vagy ezzel? Ki mered-e nyitni a szíved? Fel mered-e vállalni a kockázatát annak, hogy megsérülhetsz? Én azt gondolom, hogy ezután csak nyitott szívvel érdemes élni! Örök hála lányomnak Vikinek, aki kísér és tanít ezen az úton. Neked kedves olvasó pedig azt kívánom: haladj bátran a saját utadon, mert a bátorság nem a félelem hiánya. A bátorság az, amikor a félelmeid ellenére cselekszel.

Zsiga Márta  (http://elozoeletek.blogspot.hu




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése