Te is meg tudod változtatni az életed!




Sziasztok! 23 hónapja volt egy olyan fordulópont az életemben, amikor azt mondtam, hogy ennél lejjebb már nincs. Padlón voltam anyagilag, vagy annál még pár méterrel lejjebb, romokban érzelmileg, a családban rengeteg tragédia történt. Azt éreztem, már túl sok a teher, ezt egyedül nem bírom feldolgozni. Egyáltalán nem láttam kiutat. Az oldások már akkor sokat segítettek. Meglepő módon már az elején megértettem rengeteg mindent. Főleg arra jöttem rá, hogy én vagyok felelős az eddig történtekért. Kiderült, hogy van bennem egy blokk már évszázadok óta, hogy olyan, mintha egy bilincs lenne a kezemen, ami megakadályozza az alkotást. Furcsállottam a dolgot, ugyanis sosem éreztem magam tehetségesnek, bár kedvem lett volna az alkotáshoz. Előtört a lelkemből egy olyan élet, amikor festőművész voltam,  portrékat és háborús képeket festettem, s mikor elárultam valakit, tőből levágták a kezem. Ezért láttam rajta azt a bilincset. Még szabályosan éreztem ahogy lehullik a lánc a csuklómról, ahogy megbocsátottam ezt magamnak.  Láttam magam, ahogy Dániában épp megkoronázni készülnek, amikor megmérgezem magam, nem akarok királynő lenni, mert szerelmi bánatom van, inkább megölöm magam. Nem kellett a hatalom és a pénz, én csak azt akartam, hogy szeressenek. Ezt az életet kellett feloldanom főként. Ebben az életemben is féltem a pénztől, nehogy emiatt tönkremenjen a kapcsolatom. Aztán tönkrement pénz nélkül is. Volt még egy nagyon érdekes előző életem. Egy jó nagy darab néger nő voltam, aki serpenyőben sütött  bogarakat (legalábbis úgy nézett ki), és dalolászott közben. Amikor végeztem, megetettem mind a 9 gyerekemet, aztán kimentem a kis vájogház elé, leültem a napsütésbe, kezembe vettem az ecsetet, és ott is festettem. Főként a gyermekeimet, tájakat, a felhőket. Nem tudom, mi történt akkor, de ez volt a lényeg. Eltelt egy idő, és a barátnőm kislányaira vigyáztam. A kisebbiknek az volt a feladata az iskolában, hogy teásdobozt kellett megfesteniük, díszíteniük, amit később tárolónak használnak majd. Annyi ötletem támadt és annyira belejöttem, hogy készítettem magamnak is otthonra. Alig bírtam abbahagyni. Az volt a csúcs, hogy festettem egy gyönyörű tündéreset, amit kidíszítettem csipkével és swarowski kövekkel. Valami álomszép lett, és rá pár napra, mikor a férjem üzlettársáék meglátogattak bennünket, a felesége könyörgött, hogy adjam el neki. De nem akartam, ragaszkodtam az első darabomhoz, és felajánlottam neki, hogy szívesen készítek egy másikat. Valahogy azt éreztem, hogy ezüst csillogósra kell megcsinálnom, és azt éreztem, hogy sellőt kell ráfestenem. Annyira tetszett neki, hogy megkönnyezte.   Ő rajta keresztül lett még négy megrendelésem. Kezdtem erre az életfeladat dologra ráérezni. Sosem gondoltam, hogy nekem ehhez tehetségem van, és az a láthatatlan lánc a csuklómon megakadályozta, hogy nekiálljak a feladatomnak. Szépen lassan gyarapodni kezdtem. Bővítettem a kínálatot, készítettem egyedi poharakat, fürdőszobába kiegészítőket. Jelenleg egy év után jelenleg ott tartok, hogy 1-2 hónapra előre tudok csak rendelést felvenni. Sosem kellett hirdetni magam, egyszerűen rátaláltam az utamra. Ezzel visszanyertem az önbizalmam, sokkal csinosabb vagyok, fogytam 6 kilót, sokkal több mindent megengedek magamnak. Családi kapcsolatokat kellett oldani, mert a szüleimtől nem igazán kaptam jó példát. Most egy hónapja pedig szabad vagyok. Volt erőm elhagyni kilépni egy felemésztő házasságból. Most a tökéletes párkapcsolaton dolgozom, már látom alakulni, de erről még most nem szeretnék beszélni, mindent a maga idejében. 

Nagyon hálás vagyok Vikinek, azt gondolom, hogy ezek az információk megfizethetetlenek. Bele sem merek gondolni, hol tartanék most, ha nem nincs merszem változtatni az életemen. Renáta


Megjegyzések