Ha elengeded a múltat, megérkezik az a társ, aki a jövőddé válik...


2012. nyarán írtam egy levelet. Magamnak. Leírtam azt a férfit, akit szeretnék magam mellé, és pár héttel később ez az ember a főiskola első tanítási napján szembe sétált Velem a folyósón. Az első pillanattól fogva valami különlegeset éreztem iránta. Mikor beértem a kollégiumba mindig az Ő ruháinak az illata volt az első amit éreztem. Szerettem Őt, tiszta szívből, de csak messziről. Tele voltam gondokkal, és mikor már nem bírtam a lelki fájdalmakat találtam rá Vikire és Mártira. 2014. februárjában el is mentem az első oldásomra. Ez idő alatt lassacskán jóba lettem a fiúval, és megfogalmazódott bennem, hogy Ő egy olyan valaki akit szeretek, mint embert és kívánok, mint férfit. Éreztem, hogy Ő nekem van rendelve. Akkoriban nagyon súlyos bőrproblémáim voltak, orvosilag nem volt rá magyarázat. Az arcom állandóan tele volt fájó pattanásokkal. Emiatt szégyelltem magam, de azon a tavaszon erőt vettem magamon, ajándékot készítettem a fiúnak a születésnapjára és beszélni akartam Vele, mert hittem, éreztem, hogy Ő is érez valami különlegeset, mint én...A születésnapján azonban hiába vártam, kerestem, nem találkoztunk. Máshol töltöttük a gyakorlatunkat, és mire újra láttam már más volt. Távolságtartóbb. Lett valakije. Jöttek az iszonyatos fájdalmak. A nem értés. Próbáltam elengedni, de nem ment. Halasztottam a tanulmányaimat. Hülyének éreztem magam. Az eszem tudta, hogy el kéne felejtenem, de a szívemmel éreztem Őt. Amíg nem láttam folyton Róla álmodtam, és ez még tartotta bennem a reményt, hogy egyszer majd egymáséi leszünk, mert van köztünk valami láthatatlan erős kötelék. Közben folyamatosan jártam oldásra apróbb változások voltak, de az első áttörés azután történt mikor 2015. őszén találkoztam Mártival személyes tanácsadáson. Akkor már évek óta megkeserítette az életem a pattanásokkal teli arcom. Márti megkérdezte, hogy volt-e már valaha, hogy az asztalra csaptam és hangot adtam a véleményemnek. Tudok-e nemet mondani? Mert akkor jöttek ki a pattanásaim amikor már tele voltam, nem volt hová elfojtanom az érzéseimet. Márti tanácsára elkezdtem kiadni a haragomat amit a szüleim iránt éreztem, gyerekkorom és ki tudja hány előző élet óta cipeltem. Márti azt is mondta, hogy ez az élethelyzet amibe kerültem egy ajándék, ami segít nekem felszínre hozni a fájdalmaimat. Elkezdtem kijárni az erdőbe ordítani, vadul táncoltam, ütöttem a bokszzsákot, és pár hónap alatt a bőröm gyönyörű lett. A fiúval a helyzet nem oldódott meg, a fájdalmaim nem múltak, így ott hagytam a sulit végleg, hogy teljesen újra kezdjem. Az évek óta tartó oldások hatására már bíztam annyira az isteni gondviselésbe, hogy eltudjak költözni otthonról és egyedül elindulni amerre a megérzésem visz. 2016. tavaszán volt egy számomra emlékezetes oldás. Viki tartotta. Oldás alatt a totemállatunkat kellett látni, és hozzám egy oroszlán jött oda. Édesapámnak az oroszlán a kedvenc állata, és ez a horoszkópja is. Tudtam, hogy Ő jött el hozzám. Amit a valóságban soha nem tudtunk megbeszélni, elmondani egymásnak oldás alatt sikerült. Bocsánatot kért Tőlem mindenért. Belemarkoltam az oroszlán sörényébe és megöleltem. Akkor sírtam először oldás alatt. Azóta tudok szeretetet és tiszteletet érezni a szüleim iránt. 2016. nyár végére megerősödtem annyira, hogy elkezdjek ismerkedni. Próbálkoztam, de valahogy senkivel nem ment. A munkahelyemen megismertem valakit. Az elején még leakartam rázni, mert hiába vágytam egy társra, azért be kell vallanom féltem is tőle. Mikor elmondta, hogy van barátnője és csak barátilag beszélgetne velem, már biztonságban éreztem magam, és elkezdtem megismerni. Ő lett az egyik legjobb barátom. Hónapokon keresztül csak beszélgettünk. Bevalotta, hogy a barátnőjével már régóta szétmenőben vannak, nem jó a kapcsolatuk. Kis idő múlva miután lezárta a kapcsolatát és megbeszéltem magammal, hogy a kor nem számít (majdnem 5 évvel fiatalabb nálam) mert az a  lényeg ahogy bánik velem, egy pár lettünk. Ennek most lesz 8 hónapja. Az élet az utamba hozott egy olyan párt, akinek én vagyok a legszebb, figyel rám, törődik velem, a szeretetével segített begyógyítani a fájó szívem. Az oldások hatására megtanultam szeretni magam, máshogy tekinteni emberekre, helyzetekre, elfogadni, hogy minden értünk van, még a fájdalmak is. Minden így volt jó, ahogy volt. Szükségem volt a szerelmi bánatomra, hogy felszínre hozza a fájdalmaimat, és az utamra tereljen. Viki írásaira, amik a gondolkodásomat pozitív irányba formálták. Márti támogatására, és a kettejükből áradó fényre ami végig tartotta bennem a lelket és mutatta a helyes utat. Az életünkben vannak sorsszerűen bekövetkező események, de a szabad akaratunkon múlik, hogy mit kezdünk ezekkel a helyzetekkel. Évek mentek el az életemből amíg vártam valakire, és mikor ez a szerelem elmaradt szenvedtem. De miután megéltem a fájdalmaimat erősebb lettem, elfogadóbb a környezetemmel és elkezdtem szeretni magam.  Így már valóban képes voltam befogadni a szerelmet. Hálás köszönet Vikinek és Mártinak amiért vagytok nekünk, segítetek minket, a szavaitok nemcsak jószándékúak, de igazak is. Nagyon köszönök mindet!:) Kinga (25)




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


Megjegyzések