Ha megismered önmagad, kinyílik a világ

Bejegyezte: –


Szia Viki! Engedd meg, hogy elmeséljem az én sikertörténetemet ami, a könyveid hatására történtek velem, úgy hogy nem voltam még nálad oldáson!
Annyit tudni kell rólam, hogy én is azok közé tartoztam, akik az élete alakulásáért mindenkit okolt, az édesanyámat, testvéremet, az életet, a sorsot. Nagyon mélyről jöttem fel, gyermekkorom számomra sokáig egy nagy feketeség volt, semmi jó emlékem nem volt. Mindenki rossz volt s persze én voltam az áldozat. S ezt nagyon szépen hordoztam évekig.
Sok mindent kipróbáltam, minden segített, hisz haladtam előre, fejlődtem, javultak a kapcsolataim, mint magammal, mint másokkal. Az igazi áttörést a te párkapcsolati könyved hozta, az Útmutató a szívnek. Akkor csak ezt lehetett megrendelni, s éltem vele! Okkal,hisz  olyan változásokat hozott nekem az életembe, hogy még így is beleborzongok. Nekem nem volt párkapcsolati problémám mikor megrendeltem a könyvet, de tudtam hogy szükségem van rá! Hatalmas felismeréseket hozott így is, mint a lányom, mint a párom, az édesanyám, s legfőképpen önmagammal szemben. Nagyon sok mindenért anyukámat okoltam, vagyis szinte mindenért, róla nem tudtam jót mondani! A könyv itt kibillentett rendesen ebből a szerepből, s elkezdtem más szemmel nézni rá, s a múltunkra! Eljutottam odáig, hogy eltudtam neki mondani személyesen olyan dolgokat, érzéseket, emlékeket a gyerekkoromról, amiről fogalma sem volt, és még ami számomra nagyon fontos,hogy kimondhattam neki, hogy szeretem, s hogy köszönöm, hogy felnevelt! Ez már felszabadító érzés volt számomra! Innentől már mindent másként néztem. Itt kezdtem el úgy szemlélni az életemet, hogy először magamba néztem, s kerestem a miérteket, nem pedig mást hibáztattam vagy okoltam.
S megérkezett az karmaoldó könyv....
Az volt bennem, hogy az első könyved ekkora áttörést hozott, mit fog hozni az Út a teljességhez??!! Nagyon keresem a szavakat.....mert azt kell hogy mondjam, egy teljesen más ember lettem, amit nehéz is megfogalmazni, mert csak érzem. Nagy lelkesen álltam neki, az első jelet igazán, akkor kaptam, még az elején, mikor a feladat elvégzése után feljött egy gondolat, amit tudattal felfogtam, még el is méláztam rajta, de nem vettem mégsem komolyan. Hát megkaptam,utána két hétig csak feküdni tudtam, mert kiment a bokám...s rá lettem kényszerítve, hogy igenis foglalkoznom kell azzal! Innentől nagyon komolyan vettem minden feladatot. A lényeg, felismerések, és megértések tömkelege! Hogy nem csak anyukámat tagadtam meg, hanem apukámat is,s ezáltal megfosztva magamtól mindent, legfőképpen a szeretetet. Sosem éreztem vagy tudtam, hogy milyen szeretve lenni, így befogadni sem tudtam. Felismertem, hogy milyen szépen viszem az anyukám női oldalának sorsát, párkapcsolataim miértjeit, szerepeimet,Hogy 12 évesen feladtam az életet, onnantól csak vegetáltam, s ami igazán mélyre nyúlt, hogy milyen áldozat szerepben tetszelegtem, mekkora mártír voltam, s micsoda teher a környezetemnek. Lényegében az eddigi életemet teljesen más szemszögből látom már, nem okolok senkit és semmit. Igyekszem a tanításokat meglátni és felismerni. Mindegyik feladat adott egy új szemléletet, adott egy lehetőséget, hogy közelebb kerüljek önmagamhoz, volt ami könnyebben ment, volt amit napokig emésztettem. Van még mindig úgy, hogy hiába fejeztem be a könyvet,de van pár feladat, amikre mindig vissza-vissza olvasok, hogy jól beépüljenek.
Most így vissza olvasva is hihetetlen, hogy mindezt én élhettem át, s most megoszthatom veled...nagyon hálás vagyok neked, hogy általad, a segítségeddel, eljutottam idáig. Köszönöm, hogy megírtad a könyveket. Köszönöm mindazt amit általuk,általad lehetek!
Köszönök mindent!    Juci





Megjegyzések

Megjegyzés küldése