Az önismeret mindent megváltoztat

 



Szia Viki. A szerdai beszélgetésünkre hivatkozva írom a levelem és egyúttal szeretnék köszönetet mondani neked a sok segítségért, amit kaptam. Az oldásaiddal sikerült megszabadulnom egy nagyon nehéz élethelyzettől, amiben több, mint egy évtizede tartottam magam. Ez egy bizonyos fokú önutálatról árulkodik, amit hála neked, le tudtam vetni. Hónapokon keresztül a kiskutyámmal az volt az esti programunk, hogy lesétáltunk a parkba, elolvastam az Út a teljességhez-60 napos kamraoldó program következő feladatát és próbáltam megoldani. Sokat sírtam, volt amikor órákon keresztül zokogtam. Évtizedek elzárt fájdalma tört utat magának. Pedró, a kiskutyám volt az én támaszom, ő a mindenem. A végső lökést egy sikertörténet adta, amit nálad olvastam, ahol egy hölgy 48 évesen kezdett új életet és vállalt gyermeket. Akkor éreztem először, hogy nem vagyok idős 46 évesen az újrakezdéshez és a gyermekvállaláshoz. A döntést nem volt nehéz egyáltalán, inkább az tartott sokáig, mire felismertem, hogy döntenem kellene. Nekem a pandémia áldás volt, mert emiatt volt időm magamra, és egy olyan áttörést hozott, ami megváltoztatta az életemet. Oktatóként és grafikusként dolgoztam, mindig is szerettem a szakmám, soha nem éreztem, hogy nem ezt kellene csinálnom. Egészen mostanáig. A kamraoldó program alatt jöttem rá, hogy nagyon ingerszegény az életem, és meg akartam próbálni változtatni és színesebbé tenni az életem. Elmentem ideiglenesen a Wolthoz futárnak. Minden ismerősöm hülyének nézett, mert tudták, hogy anyagilag rendben vagyok, jól keresek és megbecsülést kapok a munkahelyemen, és nem értették, miért kell futárkondom. Nem tudtam megmondani, de úgy éreztem, ez egy pörgős változás, erre van szükségem. Csak négy hónapot húztam le ott, mert ennek köszönhetően ismertem meg életem szerelmét, és tudtam, hogy már nincs ott dolgom. Maradtam a szakmámnál, de más formában dolgozom és nekem ez így sokkal komfortosabb. Közben még folyamatban volt a válásom egy rendkívül agresszív, énközpontú emberrel, akinek az volt minden vágya, hogy engem lelkileg tönkretegyen. A megbocsátó gyakorlatok nem csak rám voltak óriási hatással, hanem a volt férjem is, mert szép lassan lecsitult és viszonylag normalizálódott köztünk a viszony. Tényleg minden megváltozott, mert felköltöztem a fővárosba a páromhoz, pedig régebben nem tudtam elképzelni, hogy egy ekkora városban éljek, de tulajdonképpen élvezem. Szentendrére szeretnénk költözni jövőre, ezt vettük tervbe. Elsődleges célunk most az, hogy családot alapítsunk, utána pedig jöhet minden más. Még nekem is szokatlan, de megtanultam újra álmodni, mint egy kisgyermek. Boldogság van a szívemben és minden este hálával telve hajtom álomra a fejem. Mennyi minden történt velem két év alatt, teljesen megváltozott az életem. Más ember lettem és ehhez bizony csupán egy elhatározás kellett. A szándékom hozta magával a lehetőségeket és én nem féltem megragadni őket. A vőlegényem az a karakter, akit régebben csak romantikus filmekben láttam és azt gondoltam, ilyen csak a filmsztároknak jár. Tudom, ez vicces, de tényleg egy lottó nyertesnek érzem magam. Életem minden fontos területe rendbe van, ami nem azt jelenti, hogy nincsenek kihívások, de ahhoz meg megtanultam megfelelően hozzáállni. Nem idegeskedem feleslegesen, mert nincs értelme. Mindig minden megoldódik, csak ha stresszelnek rajta, akkor sokkal tovább tart. Köszönöm, hogy leírhattam a történetemet és bízom abban, hogy rövidesen újra írhatok a folytatásról. Szép napot kívánok! Ivett


Megjegyzések