Egy férfi vallomása


Üdvözletem mindenkinek, Karesz vagyok, 51 éves ex jégkorongozó és vállalkozó. Bár megígértem Vikinek, hogy írok magamról, nézzétek el nekem hogy nem igazán tudok fogalmazni. Négy éve kezdődött minden amikor kettétörött a külföldi karrierem és padlóra kerültem. Nem tudtam hogyan tovább legszívesebben elástam volna magam. Akkor jöttem rá hogy kb. semmihez nem értek és nincs senki se akire támaszkodhatok. Nem anyagilag akartam támaszkodni, mert elég jól álltam de szenvedtem mint egy kutya. Nem voltam híve a hosszú kapcsolatoknak, ma már okosan állíthatom hogy féltem az elköteleződéstől, mert gyerekkoromban láttam anyám és apám szörnyű kapcsolatát és tudtam hogy én ilyet semmi áron nem akarok. Ehhez tartottam is magam, mindenkit elhagytam, mielőtt komolyra fordultak a dolgok. Az életemnek kellett ketté törnie ahhoz hogy rájöjjek hogy valami nem kerek, valami rosszul csinálok. A cimborám azt mondta menjek pszichiáterhez mert nagyon szorul nézek ki, de nem szeretek senkinek se beszélni az érzéseimről ezért inkább a neten kerestem okosságokat, hogy hogyan álljak fel ebből. Így találtam rá Vikire és a websitejára. Egész nap csak olvastam és azt gondoltam ezt a sok cikket mind nekem írták mert mindenen keresztül mentem amikről ott szó van. Megnyugtattak az írások tényleg mintha egy jó pszichiáter nyugtatgatott volna ezekkel a szavakkal. Megértettem, hogy a szüleim mintája miatt vezeklek és senkit nem engedek közel magamhoz és nagyon be vagyok zárva. És valószínű, hogy azért történt velem ez a katasztrófa hogy ezt megoldjam és más emberré váljak. Először csak olvasgattam aztán amikor megjelentek a könyvek, megrendeltem mindet. Átolvastam őket többször mire rászántam magam hogy megcsináljam a gyakorlatokat. De amikor megcsináltam őket akkor bennem valami megváltozott. Bőgtem mint egy dedós napokig, nem is mertem senkinek beszélni róla, viszont a cimborám megkérdezte, mi történt velem, mert újra egész jó bőrben vagyok. Akkor tudtam hogy használ amit csinálok és folytattam. Volt amire nehezen vettem rá magam főleg mikor a szülőknek kellett levelet írni na meg beszélni velük. Katasztrofálisan sikerült de volt hatása. Képzeljétek, már nem haragszok rájuk és semmi rossz érzésem nincs ha rájuk vagy a gyerekkoromra gondolok. Elkezdtem a Patreonon a meditációkat is hallgatni, de azt eleinte még magam előtt is szégyelltem hogy ilyen ‘hülyeségeket’ csinálok, de őszintén bevallva nagyon jól éreztem magam tőlük. Felkerestem minden ex barátnőmet, legalábbis amelyiknek tudtam a nevét meg hol találom és minddel addig beszéltem míg meg nem bocsátottak nekem és én is el nem engedtem a bűntudatom. Jó volt amúgy nagyon. Ennek nagyon durva hatása volt mert csőstől jöttek hirtelen a nők az életembe mintha tesztelni akarna az ég. De úgy éreztem életembe először hogy kicsit egyedül kell lennem és már nem akarok futó kapcsolatokat többet. Így lettek egész jó lány barátaim.   Teljesen más vállalkozásba fogtam mint amit eddig csináltam és láttam benne rációt, be is jött. Aztán már minden nap meditáltam mert élveztem hogy rájöttem hogy kell iránytani belülről a dolgokat. Elkezdtem jó embernek érezni magam és mindenki ugyanezt mondta nekem ami jó visszaigazolás volt. Közben az egyik új lány barátommal egyre közelebb kerültünk egymáshoz és észrevettem hogy beleszerettem és bár az ösztön bennem volt a menekülésre de most nem tettem meg. Hagytam magam és azóta nagyon boldog vagyok. Elköteleztem magam teljesen és úgy gondolom jól tettem. Meg is házasodtam és gyermekünk is születik decemberben. Mindig tudtam hogy lesz egyszer egy fiam és bebizonyosodott hogy jól éreztem. Nem tudom mit írjak még, biztos sok infót kihagytam de ezek jutottak eszembe. Még annyit hogy a feleségemmel együtt szoktunk meditálni és tök jó érzés hogy én is tudok neki segíteni ilyen lelki dolgokba. Köszi Viki, te egy zseni vagy. Üdv mindenkinek, sziasztok. Karesz 


 

Megjegyzések