Tényleg mindenkit szeretnem kell?



Vajon te tudsz azonosulni azzal a tanítással, hogy az embernek mindenkit szeretnie kell? Én sosem tudtam…  Emberek vagyunk, szerintem lehetetlen mindenkit szeretni.


Azok iránt, akik megbántottak, megaláztak, elhitették velem, hogy nem sokat érek, nem tudok valódi szeretetet érezni. És ez így van rendjén. 


Sokan tévhitben élnek, és azt gondolják, karmikus feladatuk, hogy megtanulják szeretni azokat az embereket, akik iránt valamikor negatív érzéseik voltak. Később pedig bűntudatot éreznek, amiért képtelenek rá. 


Pedig az energiák kiegyenlítése nem erről szól. A mi feladatunk a megbocsátás és az elengedés. Ha erre képesek vagyunk, többé nem lesznek hatással ránk. De ez nem azt jelenti, hogy feltételek nélkül szeretnünk kellene őket. 


Azokban az emberek, akik állandóan mosolyognak, mindenkivel kedvesek, és ha kapnak egy pofont, akkor odatartják arcuk másik felét is, rengeteg az elfojtás. 

Nem becsülik, tisztelik és szeretik magukat eléggé. Így szinte természetesnek veszik, hogy más sem becsüli és tiszteli őket. Sokszor nincsenek tisztában lelki szükségleteikkel.


Szeretem azokat az emberek, akik őszinték, és vállalják az érzéseiket.

Aki mer haragudni, és vállalja, kimondja, ha valami fáj. Aki törekszik a megértésre és a helyzet tisztázására. 

Aki nem nyeli le a haragját, hogy aztán évek múltán testi tünetek formájában utat törjön magának. 

Ez nem azt jelenti, hogy visszatámadunk. Ez azt jelenti, hogy kiállunk magunkért úgy, hogy “nem bántjuk vissza” a másikat. A helyzet azonnali tisztázása megértést hoz, és nem cipeljük magunkkal a terhet. Ha mindenki így tenne, nem halmozódna fel benne sok év fájdalma, és sokkal boldogabbnak érezné magát. 


Spirituálisnak lenni nem azt jelenti, hogy mindenkit szeretünk. Spirituális az az ember, aki tudja, hogy mindennek értelme és célja van. Megkérdezi magától, hogy vajon mit akar neki tanítani a fájdalom? Miért esik rosszul, amit tettek vele? Miért van hatással rá egy másik ember gondolata, cselekedete? 

És tudja, hogy vannak lelkében sebek, amik gyógyításra várnak. 


A spirituális ember kiáll önmagáért. Ha ezt nem teszi, épp olyan romboló munkát végez befelé, mintha másokat bántana.


Már nem ragaszkodom senkihez, és NEM szeretek mindenkit. Elfogadom az embereket, és boldoggá tesz, ha ők is elfogadnak engem. Így vagyok szabad és boldog…


Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)


Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek


Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts


Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/


Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html


Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/


YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A


Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html



Megjegyzések

  1. Egyetértek!!! Nagyon is. Sokan sok mindent félre magyaráznak, mert vagy nem elég tapasztaltak, vagy képmutatók.

    VálaszTörlés
  2. Végre egy "emberi megnyílvánulás. Sajnos nagyon sokan a feltétel nélküli szeretetet mondják mindenre. Nem lehet és nem is kell mindenkit szeretni, főleg ha alaptalanul megvádolnak, lekezelnek, bántalmaznak! Ki kell állni mindenkinek magáért. De ne bántsunk, ne ártsunk senkinek!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése