2016. március 26., szombat

A lélekvédő hájtól a tudatos böjt szabadít meg


A tavasz a megújulás ideje, amikor böjttel, méregtelenítéssel, fogyókúrával szeretne megtisztulni, megszépülni sok ember. De kevesen gondolnak rá, hogy a fölösleges zsírtól nehezen szabadulhat meg az, aki a lelki problémákat tovább hordozza magában. 
A fogyókúra ma már össznépi program. Egész iparágak épültek rá. A gyógyszer- és élelmiszeripar csillagászati összeget profitál belőle, az eredmény mégis elenyésző. A fogyókúraiparnak ugyanis nem érdeke, hogy a súlyproblémák megoldódjanak, és inkább azt sugallja, hogy nem kell nélkülözni az evést, a finom falatokat.

Mintha az evésen múlna csak a probléma megoldása. Ám szinte minden fogyókúrázó tapasztalta, hogy hiába szedi a csodapirulákat, hiába koplal, hiába tudja már kívülről az egyes élelmiszerek kalória-értékét, hiába vásárol méregdrága "zsírbontó élelmiszert", hiába gyötri magát a konditeremben, a leadott egy-két (vagy tíz-húsz) kiló hamar visszalopakodik, sőt, meg is sokszorozódik, ha a lelki egyensúlyodat nem tudod megteremteni. 
Az elfogyasztott étel ugyanis a kövéreknél nem a létfenntartáshoz szükséges, hanem egyfajta "űr" pótlására szolgál. És ez az űr nem annyira a testben van, mint a lélekben, az érzésvilágban.

Az evés a kövér embernél a problémák - a stressz, a szorongás, az alacsony önértékelés, a magány, a szeretethiány - feloldására szolgál. Vagyis az evés központi szerephez jut, szép lassan elfoglalja más, fontosabb dolgok helyét. "Amikor valaki ilyen indíttatásból eszik, az hasonló ahhoz, mint amikor egy anya a csecsemője sírására azonnal cumit dug a szájába. Felnőttként már nem cumit veszünk a szánkba, hanem rágható ételt, de a hatás ugyanaz. Míg azonban a csecsemőt valóban megnyugtatja anyja testi közelsége és gondoskodása, s valóban azért sírt, mert éhes volt, felnőtt lelkünk mélye ritkán érez sírhatnékot pusztán testi éhség miatt, és valódi bajai ritkán oldódnak meg azáltal, hogy lenyom még néhány flakon zsírszegén, de vitaminokkal dúsított gyümölcsös joghurtot a torkán" - írja dr. Fekete Anna pszichológus egyik tanulmányában.

A lélek kábítószereValóban közismert a szülői szeretetnek az a formája, amely a gondoskodást azonosítja az etetéssel, a finom falatok, a csokoládé, a torta a jutalmazás eszköze. Sok gyerek nő fel úgy, hogy lelki bajaira, érzelmi rezdüléseire, szomorúságára enni kap. Ez aztán rögződik benne, hogy az evés nyugtató hatású, a finom falat elnyomja a lélek keserűségét. S ettől kezdve az evés nem a fizikai-biológiai létfenntartás lényege, hanem a lélek kábítószere. Amire könnyű rászokni, nehéz abbahagyni. 

A fogyókúrák kudarcának egyik alapvető oka is ebből fakad. Ilyenkor ugyanis fokozottan az evéssel, az ételek kiválasztásával, a kalória-számolgatással foglalkozunk, tehát még inkább csak erre fókuszál az agyunk. Dr. Fekete Anna pszichológus arra figyelmeztet, hogy a fogyókúra alatt az evés tematikája a testi szintről átkerül a gondolatok világába, és "a rágás helyét a kalóriaszámolgatás veszi át, de azon a téren semmi változás, belátás és felismerés nem születhet, hogy egy felnőtt embernek miért nincs jobb, értelmesebb és élvezetesebb dolga a világban, mint hogy egyen. Ráadásul még az orvosi tanácsadások is azt sugallják, hogy kórosan túltáplált nyugati civilizációnkban azt, aki csak egy pillanatra is abbahagyja a túlevést, az éhhalál fenyegeti, s a létfontosságú fehérjék, nyomelemek hiánya fogja elvinni néhány napon belül? 

Nem az evéssel kell foglalkozniMélylélektani értelemben sajnos a kövér embernek sem egyértelmű érdeke, hogy evési és súlyproblémája megoldódjon, hiszen nem véletlenül alakult az ki: legfontosabb funkciója az, hogy élete és lelkivilága fájdalmas, problémás területeiről elterelje a figyelmét. Ezért ha nem az evéssel foglalkozna, vagy ki kellene találnia valami új, figyelemelterelő technikát, vagy a problémákkal és kellemetlen feladatokkal kellene szembenéznie. 

Súlygondjaink másik alapvető forrása a pszichológus szerint a saját testünkhöz való viszonyunk. A fogyókúrák kudarcának egyik lényegi oka az, hogy fogyókúra közben ugyanazzal az attitűddel viszonyulunk a testünkhöz, mint ami a hízást létrehozta, csak azt most ellenkező előjellel tesszük. Amikor ugyanis a testünk eltorzul, akkor már azt is utáljuk, haragszunk rá, amiatt is frusztráltakká válunk, eggyel több negatív érzéssel kell tehát megküzdenünk. Súlyproblémáink jellegzetesen úgy alakulnak ki, hogy testünket használjuk lelki szemetesládaként: feszültségeinket, szorongásainkat, ürességérzetünket, boldogságunkat, hiánytudatunkat, alacsony önértékelésünket testi szintre visszük át, és testi szinten igyekszünk elcsitítani ezeket a rossz érzéseket. 

A fogyókúra lényege tehát nem a test vagy a lélek "legyőzése", gyötrése, hanem a kettő egyensúlyba hozása. Erre kitűnő alkalom a húsvét előtti böjt. (E böjt nem azonos a koplalással!!!) Böjtöléskor a test és a lélek egymás felé fordul, mindkettő azon fáradozik, hogy ledolgozzon és kiürítsen magából mindent, amit fölösleges teherként hurcol. A böjt tisztulási folyamat, melynek során a testi és lelki történések újra összhangba kerülhetnek. Segíthetjük jógával, meditációval, a tudatalattit felszabadító pszichoterápiás és egyéb tevékenységekkel. Amikor a test és a lélek egymás felé fordul, elképesztő energiák szabadulnak fel.

Ezek az energiák pedig azt mutatják meg, hogy már kinőttünk a csecsemőkorból, nem kell tehát folyamatosan a szánkban tartani a cumit, hogy minden szükségletünk kielégítődjék, hanem lélekkel élő, transzcendens lények vagyunk, akiknek teremtő feladata van ezen a földön. Anyagi testben nem azért élünk, hogy bekebelezzük és elfogyasszuk az egész világot, hanem hogy lelkünk tüze melegséggé és fénnyé transzformálja létezésünk testi dimenzióit.


Forrás: http://www.astronet.hu/test-es-lelek/lelekgyogyaszat/a-lelekvedo-hajtol-a-tudatos-bojt-szabadit-meg-102247



Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése