TERHESSÉGI PANASZOK - LELKI OKAI



Aki terhessége során fokozott mértékű testi jellegű betegségi tüne­tekre panaszkodik, mint például rosszullétre vagy hányásra, az belsőleg szembefordult új, szokatlan helyzetével. Az említett szimptómák a születendő gyermek öntudatlan elutasítására utalnak, még olyan esetekben is, ha az anya energikusan tiltakoznék e „szemrehányás" ellen.

A terhességgel összefüggő nagymértékű fizikai-lelki átállás többnyire belső viaskodásokat is eredményez, ami végtére is természetes jelenség. A szervezet hormonrendszerének megváltozott mű­ködése elsősorban a karcsú és filigrán termetű nőknél vált ki effajta közérzeti zavarokat.

Lelki síkon mindez arra utal, hogy e nők nem tudnak mit kezdeni „nőiségük" szemmel látható megnyilvánulásá­val. Még sok tanulnivalójuk van az anyai, a házias és gondoskodó szereppel való azonosulás terén. De terhességi problémákat válthat­nak ki a gyermek apjával való nehézségek és veszekedések is, melyeket esetleg a félelem táplál, hogy az anyának később netán egyedül kell felnevelnie a gyermeket.
Összefoglalva: Terhességi panaszok - félelem a változástól és következ­ményeitől, ragaszkodás a régihez és megbízhatóhoz; a kész­ség hiánya, hogy létünk új tartományába belépjünk



Amit tenni kell

A terhességi panaszok tehát arra utalnak, hogy a terhességből adódó változásokkal és azok következményeivel még nem vagyok megnyugtatóan tisztában.

Ragaszkodom az ismerthez, görcsösen belekapaszkodok a régibe, nem állok készen arra, hogy az újat kifejezésre juttassam, hogy létem új területére be merjek lépni. A terhesség azonban, akár akarom, akár nem, rákényszerít az újjal való szembenézésre, hiszen nem élhetek úgy tovább, mint eddig. A nőből anya lesz, a partnerkapcsolat családdá fejlődik.

Meg kell hát kérdeznünk magunktól, vajon érettnek érezzük e magunkat a felelősség vállalására, elfogadjuk-e az előttünk álló feladatot. Testünk formája fokozatosan megváltozik, vele együtt az egész helyzetünk, az embernek minden megszokott dolgot fel kell adnia, kivéve önmagát.

Aki rosszulléttel küzd, még nem érzi úgy, hogy felnőtt volna a feladatához, egyáltalán nem, vagy még nem egészen tudja elfogad­ni. A rosszullét, fájdalmak, hajhullás vagy pigmentzavarok mind a test üzenetei, melyekre az embernek oda kell figyelnie. E problémá­kat a terhesség nem kiváltja, csupán láthatóvá teszi.

A terhességi panaszok tehát jelzések arra, hogy Önmagunknak is újjá kell születnünk. Felszólítanak, hogy ..belső bölcsességünk" szerint, mintegy „hasból" éljünk, s ne akarjunk mindent kizárólag az értelem szintjén elrendezni. Az, amit az ember újként elfogadott, most már a lét minden tartományában kifejezésre fog jutni.

A terhesség és a szülés esélyt nyújt arra, hogy lényünk egy újabb vonatkozását éljük meg. A terhesség elmúltával az ember sokkal inkább „önmagává vált". Minden egyes születendő gyermekben részben önnön lényünk ölt újra testet. Amennyiben készen állunk, s feltétlen igent mondunk e feladatra, előbb-utóbb megszűnnek a panaszok.



Megjegyzések