Áldozatok vagyunk?




Kedves Olvasó, most egy képzeletbeli utazásra szeretnélek invitálni!

Képzeld el, hogy egy autóban utazol egy társaddal, és az autóúton hirtelen szemből felbukkan egy másik autó, mely nagy sebességgel halad felétek. Úgy tűnik, nagy esély van rá, hogy összeütköztök, és balesetet szenvedtek. Ebben a pillanatban hol szeretnél inkább ülni? Hátul, utasként, aki tehetetlen, és semmit nem tud tenni annak érdekében, hogy elkerüljétek az ütközést? Vagy a kormánynál, vezetőként, aki tudja irányítani az autót, és mindent megtehet azért, hogy ne történjen baleset?

A kérdés tehát az, melyik szerep tetszik jobban: a tehetetlen áldozat szerepe vagy az irányító szerep?

Az életünkben a sikerek nagyrészt azon múlnak, hogy mennyire vagyunk képesek irányítani a dolgokat, az események alakulását. Nem mindegy, hogy aktív szereplői, vagy passzív elszenvedői vagyunk az életünk alakulásának. Ha csak tehetetlenül nézzük az életünket, azzal áldozatnak tekintjük magunkat, aki semmit nem tehet, azért, hogy a dolgok jó irányba haladjanak. De vajon miért szeretünk áldozat szerepben tetszelegni? Mert kényelmes és biztonságos.

Azzal, hogy nem kell felelősséget vállalnunk a tetteinkért, az életünk alakulásáért. Mennyivel kényelmesebb, egyszerűbb áthárítani valaki vagy valami másra a felelősséget.

Rengetegszer hallom az emberektől: „Ha a párom változtatna a viselkedésén, akkor jobb lenne a kapcsolatunk.”, „Ha a főnököm, a kollégáim nem így állnának a dolgokhoz, jobb lenne a légkör, és szeretnék itt dolgozni.” A „Ha…” kezdetű mondatok listáját még hosszan sorolhatnám. Ugye Nektek is ismerősek ezek a kijelentések?

A lényeg azonban ugyanaz minden esetben. Mást akarunk felelőssé tenni azért, ami Velünk történik, vagy éppen nem történik.

Kedves Olvasó Te ki mered jelenteni a következőt? „Én vagyok a felelős a Sorsomért, azért ami történik velem. Minden ami velem történt, ott ahol most tartok, azt magamnak köszönhetem, én alakítottam így.” Ha ki mered jelenteni, csakis ekkor válsz érett személyiséggé, végre felnősz. És csak a felnőttek képesek arra, hogy felelősségük teljes tudatában cselekedjenek, a gyerekek még nem képesek erre.

TE lehetsz életed autójának a vezetője. Átülhetsz végre a hátsó ülésről, a kormány előtti ülésre. Döntő pillanat ez! Egyből jobb lesz a kilátás! Az első ülésről az út olyan tisztán, élesen kivehető. Jobban látszanak a kátyúk az úton, a kisebb-nagyobb kanyarok, a szembe jövő autók. Így jó eséllyel ki is kerülheted azokat, elkerülheted az ütközéseket is. Míg hátul ültél, nem láttad jól az utat, csak kényelmesen hátradőltél, és rábíztad magad a sofőrre. Másra bíztad magad, hagytad, hadd irányítson más. És ha véletlenül belement egy nagy kátyúba, vagy nem tudott bevenni egy kanyart, milyen egyszerű volt Őt okolni, hibáztatni.

Nagyon elkeserítő, hogy sok ember úgy érzi, úgy látja, Ő nem tehet semmit az élete jobbá tételéért. Áldozatnak tekinti magát. Sokan leélik boldogtalanságban az életüket, és meg vannak győződve róla, hogy ha a körülmények nem így alakították volna a Sorsukat, minden jobb lett volna. Úgy gondolják, nekik ez jutott.

Kedves Olvasó arra szeretnélek biztatni benneteket, ne akarjatok áldozat szerepben tetszelegni! Nem az lenne a legnagyobb tragédia, ha életünk vége felé azt éreznénk, megbántuk, hogy sokszor nem tettünk azért, hogy a dolgok jobbra forduljanak. Ha akkor ismernénk fel, hogy tehettünk volna azért, hogy egy boldogabb életet éljünk.

„Életed alakulása a TE kezedben van.”

„Mindenki a saját boldogságáért felelős.” 

„TE vagy a saját sorsod alakítója.” 

Bizonyára ismeri mindenki ezeket a közhelyeket. Elolvassuk, egyetértünk vele, és éljük tovább az életünket úgy, mint azelőtt.

Kedves Olvasó, Te játékos vagy néző akarsz lenni életed focimeccsén? A néző csak a lelátón ül, és drukkol. Ő semmit nem tehet azért, hogy a meccs győzelemmel záruljon. A játékos viszont rúghatja a gólokat. Ő az aki, nyerhet!

Írta: Gelei Anett (geleianett.hu)




Megjegyzések