2016. április 24., vasárnap

Az életfeladatunk


Elgondolkodtál e már rajta Kedves Olvasó, hogy mi az életed értelme? Mi a legfőbb célod az életben? Rendelkezel e egyáltalán egy jól meghatározott, kitűzött céllal?

Hogyan telnek a hétköznapjaid? Hogyan érzed magad a mindennapokban? Jó érzésekkel kelsz fel reggel, ha csörög az órád, vagy csak kényszerből?

Hogy érzed: egy taposómalom, egy mókuskerék az életed, vagy van egy nagy cél, ami mozgatja a mindennapjaidat, ami felé haladsz kitartóan, következetesen, és ami motivál?

Úgy érzed, kielégít Téged, hogy minden nap ledolgozod a munkaidőt, vagy esetleg felmerült már Benned az érzés, hogy valami másra, többre vágysz?

Érzitek a különbséget a két kérdés között:

Mi a munkád? Mi a foglalkozásod? ↔ Mi az életfeladatod? Mi a küldetésed?

Én hiszem, hogy akkor nyer értelmet az életünk (legalábbis az egyik része), ha rátalálunk a küldetésünkre. Hisz mi értelme lenne a dolgos hétköznapoknak, ha nem azt a feladatot végezzük, ami örömmel tölt el.

A céltalan, vágyak, álmok nélküli élet egyenlő a halálos síroddal. Ha eltemeted az álmaidat, az olyan mintha eltemetnéd magad élve.

Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akik már gyerekkorukban pontosan meg tudták mondani mit akarnak tanulni, és milyen pályát akarnak választani, és ezért céltudatosan tenni is tudtak. Főleg ha ez egy olyan munka volt, amit utána egész életükben lelkesen, örömmel végeztek. Irigyeltem azokat az osztálytársaimat, akik iskola után olyan különórára, foglalkozásra jártak, amit úgy igazán lelkesen akartak. Ők maguk akarták, belülről, nem pedig a szüleik erőltették rájuk talán a saját meg nem valósított álmaikat.

Sokan nem találunk rá ilyen könnyen az életfeladatunkra és sok mindent ki kell próbálni, hogy rátaláljunk a helyes útra. Én úgy gondolom, azonban muszáj próbálkoznunk, mert csak így tudhatjuk meg mire vagyunk képesek. Hiszem, hogy megéri nyitogatni a kapukat, próbálgatni a tevékenységeket, amelyeket szívesen végzünk, amiket ha csinálunk, csak úgy repül az idő, és észre sem vesszük az idő múlását. Én hiszem, hogy igazán sikeres csak az lehet a munkájában, aki minden erejét, energiáját, idejét rá tudja szánni annak, amit csinál. Amiért képes áldozatokat hozni, ami olyan örömet okoz neki, hogy nem munkának érzi, hanem hobbinak, kikapcsolódásnak.

Kedves Olvasók, nem az lenne a legfontosabb, hogy motivált, jó szakemberekkel legyünk körbevéve? Olyan szakemberekkel, akik lelkes elkötelezettséggel, szenvedéllyel végzik a munkájukat, akik neki tudják szentelni az életüket, annak, amit csinálnak?

Gondoljatok bele, milyen szakember az, akinek egyetlen motivációja a pénz? Vagy aki, csak azért hajtja végre az utasításokat, mert megmondták neki mit kell csinálnia? Ugyan mi motiválhatna egy olyan embert, aki más célját valósítja meg? Miért nem valósítod meg inkább a sajátodat? Ha már úgyis dolgozni kell, miért nem dolgozol inkább azon, hogy a saját célodat valósítsd meg, hogy Önmagadat valósítsd meg?

Kérlek Kedves Olvasó válaszolj őszintén: Te szívvel-lélekkel végzed a munkádat? Örömmel kelsz fel reggelente, és alig várod, hogy végezd a sok rád váró feladatot? Elragad, fogva tart a munkád? Nem veszed észre az idő múlását? Boldoggá tesz, amit csinálsz? Ha igen, akkor Te már jó helyen vagy!

Ha nem, akkor arra biztatlak, keresd meg mi a Te küldetésed! Miért törődnél bele, hogy csak túléld a dolgos hétköznapokat? Ugye egyetértetek velem abban, hogy nem mindegy, hogyan, milyen minőségben éljük az életünket. Nem mindegy, hogy Éljük vagy csak Túléljük a napokat, az életünket!

Kedves Olvasó Te valóban Élsz, vagy csak Túlélsz? Téged éltetnek a vágyaid, a céljaid, vagy eltemetted őket?

Hosszú évekig én sem akartam megérteni, tudatosítani magamban, hogy vajon miért kerülök olyan sok akadály elé a munkám során. Miért érzem olyan gyakran, hogy kudarcot vallottam, miért stresszelnek a hétköznapok, sőt már a hétvégék is, ha csak belegondoltam, hogy hétfőn újra kezdődik minden elölről. Miért éreztem sokszor azt, hogy jobban szeretek aludni, mint tevékenykedni, mint élni. Nagyon sok buktató kellett ahhoz, hogy végre ráébredjek, és belássam, hogy azért ilyen göröngyös ez az út, ez a munka, mert nem jó helyen vagyok. Nem azt csinálom, ami az én feladatom, az én küldetésem.

Kipróbáltam sok minden mást, mire egyszer rátaláltam arra, amit úgy igazán magaménak éreztem. Tudtam, hogy ez az, amit csinálnom kell, ami iránt erős késztetést érzek, ami hajtott előre, és alig vártam a reggeleket, hogy felkelhessek és dolgozhassak. Este pedig alig akartam abbahagyni. Igen, azt éreztem, hogy itt már jó helyen vagyok, végre megérkeztem, oda ahova meg kellett érkeznem.

Hogy mi az életünk értelme, célja?

Sokan, sokféleképpen megválaszolták már ezt a kérdést. Számomra a legszebb, legsokatmondóbb válasz, egyik kedvenc spirituális tanítómtól származik:

“Hogy elérj oda, ahonnan már nem akarsz megint máshova eljutni.”

(Dr.Wayne Wyer)

Kedves Olvasó, Te megérkeztél már oda? Vagy talán még el sem indultál?





Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése