2016. június 20., hétfő

A régi sebek újra fájnak


„Hogy tehettem ilyet? Hogy mondhattam ilyet? Még, ha úgy gondoltam, akkor is szégyellem, bűntudatom van és félek.”

Általános reakció ez, ha a gyógyulás során új, izgalmas viselkedésmódokkal próbálkozunk. Miközben azon vagyunk, hogy éljünk erőnkkel és óvjuk magunkat, emiatt gyakran szégyent, bűntudatot és félelmet érezhetünk.

Ne hagyjuk, hogy ezek az érzések eluralkodjanak rajtunk. Megannyi utófájás. A régi sebek szakadnak fel bennünk újra. Hagyjuk, hogy végképp begyógyuljanak!

Ha szembeszállunk mások érzéseivel és üzeneteivel, mindig hasonló utófájdalmakat fogunk tapasztalni. Idáig hagytuk, hogy ezek – a szégyen és bűntudat – irányítsák életünket.

Gyerekkorunkban sokan kaptunk olyan, a szégyenre alapozott üzeneteket, hogy nem jó, ha nyíltak és őszinték vagyunk másokkal szemben, és élünk az erőnkkel. Azt éreztették velünk, hogy nem rendjén való, amit akarunk, amire úgy érezzük, szükségünk van.

Hagyjuk behegedni a sebeket! Nem kell túl komolyan vennünk az utófájdalmakat. Ne hagyjuk, hogy a belobbanó sebek arról győzzenek meg, hogy rossz úton járunk, hogy nincs jogunk megóvni magunkat s kijelölni határainkat.

Csakugyan jogunk van hozzá? Jogunkban áll megóvni magunkat? Jogunkban áll kijelölni a határokat? Jogunkban áll őszintének lenni és kimondani azt, amit úgy érzünk, ki kell mondanunk?

A fejem teszem rá, hogy igen, jogunk van hozzá.

Ha ma egy régi sebem újra belobban, miután új viselkedésmódot alkalmazok gyógyulásomért, megvárom, amíg beheged. Nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget. Istenem, segíts, hogy elengedjem a szégyent és alaptalan félelmet attól, mi fog történni velem, ha tényleg vigyázni fogok magamra, és igazán szeretem magam.

Melody Beattie






Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése