2016. december 26., hétfő

A válságban is van kilátás, hiszen Te alakitod az életed!


Kedves Viki és Márti! Látom, hogy remekül sikerült az utazásotok, tudom, hogy az egész világnak szüksége van rátok. Szeretném nektek megirni a történéseket amiket tapasztaltam, mióta járok hozzátok. Számtalan dolog között csak a lényegesebbekre fogok kitérni. Én az lélektársas oldás után teljesen összezavarodtam, olyan érzésem volt, mintha eddig nem is tisztán láttam volna magamat és az érzéseimet. Napokig csak gondolkodtam, pörögtek a képek a szemem előtt, teljesen átértékeltem a multamat. Ahogy mentem az oldásokra, folyamatosan kerültek felszinre bennem a mult emlékei, s azt vettem észre, hogy mindig mikor feljött egy emlék, el is tudtam engedni. Szép lassan kezdett (és ez még most is tart) a harag és a gyűlölet tovaszállni. Elkezdtem megkönnyebbülni (szó szerint, ugyanis 11 kilót fogytam), testileg és lelkileg egyaránt. Már nem tudnak pitiáner dolgok feldühiteni. Tökéletesen értem, amit a tisztulásról irtál. Tudom, hogy enélkül nincs felszabadulás. Az eddigi gondolataimmal képtelen voltam felmérni az életem, képtelen voltam döntéseket hozni, mert a félelmeim visszatartottak. Közel fél év alatt minden megváltozott az életemben. Külsőleg is teljesen átalakultam. Heni barátnőm úgy fogalmazta meg, hogy "Te jobban nézel ki, mint ujkorodban. Sugárzol, mint egy atomerőmű." És ezt is érzem. Sokat gondolkodtam az utóbbi időben, miért is vártam eddig. Talán mindennek megvan a maga ideje? Mindenki ezzel nyugtatja magát, emögé rejti a döntésképtelenségét. Pedig az életünk rajtunk múlik, senki máson. Mindegy a politika, a gazdasági helyzet, a világ problémái, mert nekem saját világom van. Egyik oldás után arra ébredtem, hogy kiiktatom a médiát az életemből, hogy ne az alakitsa az elképzelésem a világról. Ehelyett minden este meditálok, hisz a meditációban az összes kérdésemre választ kapok. Persze ez sem ment azonnal. De megtanultam a türelmet is (bár ezen még van mit csiszolni). Érdekes volt, mert 3 év munkanélküliség után a megbocsátó oldás után keddi napon munkaajánlatot kaptam. Nem tudom, hogy konkrétan azzal az oldással volt-e kapcsolatban, vagy az előtte lévő összes oldásnak köszönhettem, de tátott szájjal ámultam. Ez egy csoda volt nekem. Előtte hirdettem, ezer pályázatot, önéletrajzot adtam be. 2 hónapja dolgozom, még többet is keresek, mint azt remélni mertem, de már látom, hogyan adom vissza az adósságaimat. Ez még nem álmaim munkája, de nemrég kitisztult bennem az is, mit szeretnék csinálni. A szinkronicitás pedig működik. Egyből megismertem azokat az embereket, akik ebben tudnak segiteni nekem. A 12 éve tartó pocséknak mondható házasságom végére pontot tudtam tenni, nem félek már egyedül lenni. Hiszen ez nem jelenti azt, hogy magányos az ember. És ami a legmeglepőbb számomra az az, hogy nyitottá váltam mindenre. Nyitottá váltam a szerelemre is. Mindig féltem attól, hogy egyedül maradok, s ezért elviseltem egy agressziv férj közelségét. Megmagyaráztam, hogy nem is vagyok boldogtalan, élnek ennél rosszabbul is emberek. Hát ez igaz, de én mostmár boldog akarok lenni. Nekem is jár, és mindenkinek. Ehhez kellett nekem a legtöbb idő, de 2 hete randevura hivott egy nagyon kedves kollegám és én igent mondtam! Az érdekes az, hogy pont a lálektársas oldás után másnap reggel futottunk össze a folyosón legelőször. Biztos csak véletlen :-) Egy hármasom is volt a lottón (életem első lottóján), és sorsjegyen is nyertem. Csak azért vettem, mert oldáson az jött, hogy ez egy szerencsés időszak számomra. Hát valóban az. Szerencsés, mert megismerhettelek Benneteket, és szerencsés, mert azzá tettem. Hálás vagyok, amiért az egész életem megváltozott, hálás vagyok a sok hasznos információért és az odaadó munkátokért. Szeretettel: Magdi





Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 




0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése