2016. december 16., péntek

Advent időszaka: beszélgess a lelkeddel



Ismét elérkezett az Advent ideje. A várakozás időszaka sokaknak azonban csak a vásárlási lázat, a végeláthatatlan ajándékozási listák írását, a végkimerülésig tartó nagytakarítást és a stresszt jelenti. Szenteste aztán fáradtan rogyunk a fa alá, és alig várjuk, hogy vége legyen a napnak. Pedig ez a négy hét épp az ellenkezőjéről kellene, hogy szóljon. A megállásról, a befele figyelésről, a visszavonulásról, a pihenésről, a saját lelkünkről.
Van egy régi, ha jól tudom indián mondás, miszerint ha elfáradtál állj meg, és várd meg míg a lelked utolér. Bizony most, Advent idején a mi dolgunk is ez lenne. Megállni, megpihenni, megtalálni azt a biztos középpontot önmagunkban, amiből év közben kizökkentünk. Az is lehet, hogy még meg sem találtuk sohasem, mert csak szaladunk át az életen, elnyomva lelkünk egyre erősödő hangját. Mindannyiunkban létezik egy belső vezető, egy belső bölcsesség, ami vezetni szeretne minket az úton. Nevezhetjük ezt akár a lelkünknek is. Jelzi, ha jó irányba megyünk, és jelzi, ha letértünk az utunkról. Belső hangunk azonban nem mindig jól érthető. Hogy ismét megtaláld a kapcsolatot ezzel a belső vezetőddel, meg kellene állnod néha, és befele figyelned. A folyamatos gondolkodás, „agyalás”, a problémákon való rágódás miatt nem hallod meg lelked finom üzeneteit. 
Legtöbben akkor figyelnek csak oda belső hangjukra, amikor már keményen kapják a leckéket. Akár egy betegség, egy baleset, vagy bármi más negatív esemény formájában. Sokan azt kérdezik ilyenkor, miért veri őket a Sors vagy Isten, vajon mi rosszat követtek el. Mindössze annyit, hogy nem figyeltek a jelekre. Pedig a jeleket folyamatosan kapjuk. Ki így, ki úgy. Legtöbbször érzések formájában. Érezzük, hogy valami nem jó, valami nem stimmel. De elhessegetjük az érzést, és megmagyarázzuk magunknak, hogy biztosan csak a képzeletünk játszik velünk. Ha kapcsolatban vagyunk legbelső lényünkkel, akkor nem értjük félre az üzenetet. Akkor meg tudjuk különböztetni egónk hangját lelkünk hangjától.
Most, Advent időszakában csináld kicsit másképp a dolgokat, mint eddig. Ne rohanj, nem fogsz semmiről sem lemaradni. Amit meg kell élned, az így is úgy is megtalál. Az utóbbi napokban én is visszavonultam kicsit a külvilágtól, az emberi kapcsolataimból is. Nem értik sokan miért, és szóvá is teszik, hogy miért teszem ezt, miért nem beszélgetek többet a barátaimmal. Főleg azok kérdezik meg, akiknek szintén nagy szükségük lenne arra, hogy magukra találjanak, hogy egy kis időre ne csak kifelé, hanem befelé is figyeljenek.
Mi lenne, ha néhány napig nem néznél TV-t, nem hallgatnál rádiót, nem olvasnád a napi híreket, amelyek egyre félelemkeltőbbek? Mi lenne, ha kikapcsolnád a netet és a telefonodat? Ha nem mennél most bulizni, nem járnál zajos helyekre és tömegbe? Mi lenne, ha pár napig otthon maradnál, és hallgatnád a csendet? Ugyanis a csendben hallod meg leginkább lelked szavát. Éppen ezért nem szeretnek csendben lenni az emberek. A csendben találkoznak önmagukkal. Ugyanis a csend beszél. A csendben lelked tud végre szólni hozzád. 
Legyen ez az Advent és ez a Karácsony kicsit más, mint a többi. Lassulj le, állj meg. Gondold végig az évedet, mit sikerült megvalósítani, és mit szeretnél még, hogy sikerüljön. Mitől félsz, mi az, ami fáj, és mit nem tudsz megoldani. Mi az, aminek már nincs helye az életedben, ami nem visz előre, hanem visszahúz. Nézz szét az emberi kapcsolataidban, kivel van megoldani való feladatod. Lehet, hogy nem lesz könnyű feladat szembenézni a problémákkal, megtenni a lépéseket, elengedni azt, ami már nem hozzád tartozik. De ne feledd el, ha te nem lépsz, ha halogatsz, előbb utóbb a Sors lép helyetted, és ez szokott lenni a fájdalmasabb út. 
Használd hát fel az Adventi időszakot a rendrakásra. Kívül – belül. A külvilágban és a lelkedben is.
Írta: Lukács Tünde
MentésMentés
Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése