Szia Viki! Tegnap vettem észre, hogy újra lesz lélekkomunikációs oldás. Már sokszor eszembe jutott, hogy megírjam a tapasztalataimat, mert nekem ehhez az oldáshoz kötődik a legszebb történetem. 2013 év elején találkoztam először a facebook oldaladdal egy kollegám jóvoltából. A lehető legjobbkor jött, tudjuk, hogy nincsenek véletlenek. Előtte egy évvel ismertem meg valakit, akit a nagy Őnek gondoltam. Rövid időt töltöttünk együtt, majd eltűnt az életemből, mint kiderült, visszatért az exhez. Azért akartam oldásra menni, mert úgy éreztem, hogy képtelen vagyok feldolgozni a történteket. Végre valaki tökéletesen megfelel nekem, érzem a mérhetetlen egyezést a lelkünk között és akkor ez történik. Már sokféleképpen próbáltam túltenni magam rajta, de nem sikerült. Az első néhány oldás alkalmával semmi különösebb változást nem tapasztaltam fizikailag, csak volt néhány testi tünetem, mint pl folyamatos orrfolyás, köhögés, és zsibbadt a bal karom. Kitartó voltam, mert minden oldás alkalmával megértettem valamit és ez közelebb vitt önmagamhoz. Azt hittem valamit rosszul csinálok, hogy nálam nincsenek gyors változások. Mostmár utólag megértettem, miért. Sokszor önmagunk gátjai vagyunk. Én is így voltam ezzel. Kellett pár oldás, mire átszakadt bennem ez az önbüntetés és megengedtem a sikereket magamnak. Egy családi oldás hozta meg az áttörést szerintem. Napokig bőgtem utána. Megértettem, miért választottam ilyen nehéz sorsot magamnak. Rájöttem, hogy az alamuszi apám és az agresszív anyám mit akart megtanítani nekem. Rájöttem, hogy miért kaptam a betegségeimet. A gyógyító meditációk után mindig nagyon rosszul éreztem magam, de nagyon felszabadultam. Ahogy megértettem a lelki okokat, a testem könnyebbséggel és egészséggel reagált. Megszabadultam egy 4 éve tartó hajhullástól, 2 petefészek cisztától (amit kezeltek orvosilag 6 évig eredménytelenül), lábgombától és egy olyan szorongástól, ami elég sok gondot okozott nekem. Pánikszerűen tört rám ha sokat voltam egyedül. Az oldások után mindig észrevettem, hogy a családom tagjai is szépen alakulgatnak. A testvéremmel sosem jöttünk ki jól, mindig azt éreztem, hogy le akar győzni. Most egyre jobb a kapcsolatom vele, és jelenleg eljutottunk oda, hogy beszélgetni is tudunk. Megbocsátottam a szüleimnek, és utána indult a szervezetem erőteljes gyógyulásnak. Átéreztem az érzéseiket, tudtam, hogy csak azt kaptam tőlük, amit adni tudtak. Megértettem, hogy én bíztam meg őket ezzel a szereppel. És ahogy mondtad, magamnak kellett megbocsátanom. Azért nem működtek soha a párkapcsolataim, mert ezt a mintát követtem. A nagyapámtól vettem át sokmindent, többek között az alkohol iránti szeretetemet. De szerencsére feloldoztuk ezt, mire totál alkoholista lettem volna, és azóta tudom kontrollálni is.
Az egyik karmikus kapcsolat oldás után összetalálkoztam egy középsulis iskolatársammal (gimiben járt két évfolyammal alattam). Annyira odaadó és kedves volt, emellett intelligens és figyelmes, hogy elég hamar összejöttünk. Jó volt végre tartozni valakihez. Biztonságérzetet keltett bennem a közelléte, amit soha senkitől nem kaptam meg. Viszont a szex nem igazán működött köztünk, aminek nem tudtam az okát. Egy oldáson, amit Mártika tartott, és ahol oldottuk a magzati kort és a gyerekkort, sok mindenre rájöttem és elkezdett ez oldódni bennem. Nem szeretném részletezni de rájöttem, miért akarom tudat alatt távol tartani magamtól a férfiakat. Ugyanakkor rádöbbentem, hogy nem is szeretem a páromat, csak egy ideális menedék nekem. Ettől aztán rosszul éreztem magam. És sajnos én is, mint a nagyátlag, nem tudtam, hogy ezt hogyan tudassam vele, mert olyan jó ember, hogy nem akartam bántani. Számomra döbbenetes dolog történt. Egy családi és párkapcsolati oldás után, mikor elhatároztam, hogy itt az ideje őszintének lenni, akkor ő maga kezdeményezte a szakítást. Megszabadultam egy olyan kőtől, ami a szívemet nyomta. Elhatároztam, hogy elsőként magamat rakom össze és majd akkor úgyis meg fog érkezni az igazi szerelem az életembe. Egyre jobban szeretni kezdtem magam és a legjobb amit megtanultam az volt, hogy bíztam a sorsban. Nyugodtak lettek a hétköznapjaim. Ahogy nem aggódtam, úgy kezdett el kicsivel több anyagi is csepegni, és a szakmámban is elég jó változások álltak be. Boldogan jelentkeztem a lélekkomunikáció napra. Felszabadult voltam egészen addig, míg a meditációban meg nem jelent az egy évvel ezelőtti nagy szerelmem. Sírni kezdtem. Sok fájdalmas emlék feljött mostanról és előző életünkből is. Mindig történt valami tragédia, ami miatt nem tudtunk együtt lenni. Felszabadítottam a lelkem a ezeknek a terhei alól, de ez elég nagy feszültséggel járt, két és fél napig sírtam. Úgy megkönnyebbültem. Behívtam a lelkét az oldáson és beszélgettem vele. Elmondtam neki, hogy megbántott és fáj, ami történt, majd hagytam, hogy ő is elmondja, mit miért tett. Arra kértem, adjon egy esélyt, hogy találkozzunk, mert így sohasem tudjuk meg, mi lett volna a dolgunk egymással. Otthon még sokat gondolkodtam ezen. Nem tudtam, mi fog történni, vagy fog-e egyáltalán mert én nem tudtam az elérhetőségét. Egyszer olyan mérges voltam rá, hogy mindent kitöröltem. Amikor 3 nap után abbahagytam a sírást, viber üzenetet kaptam tőle. Először nem tudtam, mert nem írta alá, de amikor rájöttem, örömtáncot jártam a Duna parton. A barátnőmmel kutyát sétáltattunk pont. A szívdobogásom éreztem, hallottam, és mintha megállt volna az idő. Azt éreztem, minden értelmet nyert. Nem tudtam, hogy lesz a ebből valami de nagyon kiváncsi voltam, miért keresett meg. Nem akart találkozni, csak azt írta, eszébe jutottam és sokat gondolt rám a napokban. Te jó isten mennyire működik a gondolati kommunikáció. Bár akkor még azt éreztem, kicsit fél tőlem, egy hét eltelt, mire találkoztunk. Nem félt, csak lelkiismeret furdalása volt. Azt mondta, nem tudja megmagyarázni, miért tűnt el. Úgy érezte, ezt kell tennie. Én ma már tudom. Biztos volt még karmikus feladata az exével, meg nekem is az enyémmel. Majdnem egyidőben ért véget a kapcsolatunk. Azóta sokmindent meséltem neki arról, hogy hova járok és egyre nyitottabb ő is, azt mondja ez nem lehet véletlen a mi kapcsolatunk. Ennyi idő után is ugyanazt érzem, mint akkor amikor megpillantottam őt a kurzuson. Boldog vagyok, hogy vele lehetek, és amiért fel tudtam végre vállalni saját magam. Nagyon köszönöm az eddigi segítségeteket Viki! Csak le akartam írni az én kis sikertörténetemet ezzel másoknak erőt adva a saját történetükhöz. Üdvözlettel: Lili Pestről (34 éves)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése