2016. december 26., hétfő

Amikor 2 lélek egymásra talál


Sziasztok! Már elég sok oldáson vagyok túl, de most a legátütőbb élményemet szeretném megosztani. 

Párkapcsolati és családi oldás volt. 1861-es évbe érkeztem meg, amikor még kislány voltam, talán 4 éves. San Josa-ban, Costa Rica-ban születtem, és 5 testvérem volt. Én voltam a legkisebb, a szüleimnek utánam már nem lehetett gyerekük. Anyám engem hibáztatott mindenért, és 5 éves voltam, mikor meghalt. Egy borzasztó, negatív beállítottságú asszony volt, megkülönböztette a gyerekeit. Engem kifejezetten utált, nem foglalkozott velem. Az anyám ebben az életemben a testvérem, és most is így viselkedett velem. Mindig bántott, megalázott, rám fogott mindent. Én meg csak tűrtem. Mezőgazdasággal foglalkozott a család, és az összes testvérem ebben segített, többek között én is. Sokszor reggeltől-késő estig dolgoztunk, még gyermekkoromban is. Volt egy nagyobb lánytestvérem, ő töltötte be anyukám szerepét. Nagyon szeretett engem, esténként meséket mondott, hétvégén pedig elvitt a városba, játszott velem. Nagyon szerettem. Ő a jelen életemben Apukám. És most is sokkal többet törődik velem, mint Anyukám. Szoktam is neki mondani, hogy ő az Anyukám. Kiskoromban is ő etetett, pelenkázott inkább. 

Aztán láttam magam felnőni, kb 16 éves lehettem, akkor már csak 5-en voltunk, egyik testvérem meghalt, mert volt egy földrengés. Nagyon sokat dolgoztam cukornád ültetvényen főként, de hétvégenként nagyon ritkán bejártam a városba, és ismerkedtem emberekkel. Eléggé kihasználtak, mert soha semmi ellenszolgáltatást nem kaptam, úgymond ingyen dolgoztam, soha új ruhát sem vettek nekem, a családban mindenkit előnyben részesítettek velem szemben. Szolgalelkű lány voltam, mindenkit kiszolgáltam. Igazából most is ezt csinálom, és a pénzem is mindig másra költöm. Kezdtem megérteni, miért nem tudok a pénzzel bánni. Soha nem volt mit beosztani. Egyik hétvégén vásárba mentünk a családdal, és megpillantottam egy fiút, akik állatokat árultak. Szerelem volt első látásra. Akárhogy erölködtem, a fiúról viszont nem tudtam meg, ki ő a mostani életemben. A családnak nem tetszett, mert egyre többet akartam a fiúval lenni, és elkezdtem kiállni magamért. Már nem tudtak rabszolgaként használni. Nagyon boldog voltam a fiú mellett, lett 3 gyermekünk, 2 fiú és egy lány. A férjem maradt az állattenyésztésnél, én pedig faszobrokat készítettem. Hozzáteszem, ebben az életemben is faragok, bár csak magamnak, de imádom csinálni. Nagyon boldog család voltunk. Olyan érdekes, mindig banánt ettem, úgy láttam magam, és most is minden reggelt azzal kezdek. Imádom a banánt. És mindig éreztem késztetést, hogy spanyolul tanuljak. Viszonylag fiatalon, 1897-ben haltam meg egy betegségben. Ott állt a férjem az ágyam mellett, meg a lányom, nagyon lázas volt, rázott a hideg, és meghaltam. Nem tudom, mi volt a bajom. Ebben az életemben is rengeteget vagyok lázas egyébként. 

Nagyon nagy hatással volt rám az oldás, napokig ezen gondolkodtam. Rengeteg mindent megértettem belőle, mintha több száz égő villant volna fel bennem. És ahogy elkezdtem mégérteni a dolgokat, egyre jobban éreztem magam. Valahogy erősebb lettem. Elkezdtem jobban értékelni magam. Utána már anyagi oldásra mentem, de már az első alkalom után elkezdtek nőni a bevételeim. 

Majd ami a legmeghatározóbb volt, az az ikerlelkes oldás után történt. Megismertem egy fiút... A Mexikói reptéren. Hozzáteszem, úgy nyertem az utazást, abszolút a sors akarata volt... Újra Közép-Amerika, és újra mi... Ahogy belenéztem a szemébe, rögtön felismertem. A Costa-Ricai nagy szerelmem! Az egész testem remegett, mikor megláttam. Beszélni sem tudtam, olyan volt, mintha fáznék. Rettegtem, hogy nemtudok majd beszélni vele, vagy hogy nem látom többet. Akkor még nem tudtam, hogy ő is magyar, és egy kollégáját helyettesítette, nem neki kellett volna utaznia... Annyira bámultam, hogy odajött hozzám. Megismerkedtünk, kiderült, hogy egy szállodában lakunk majd... Gyakorlatilag azon a 2 napon kívül, mikor ő dolgozott, minden percet együtt töltöttünk. Olyan furcsa volt, egyfolytában azt mondogatta, hogy retteg attól, hogy elveszít. Gondolom a régi életünk lenyomata volt benne. Olyan volt a nyaralásom, mint egy tündérmese. Ám mikor hazajöttünk, jött a rút valóság. Eltűnt a fú, 4 hónapig semmit nem tudtam róla. Nem értettem a helyzetet. Lehet, hogy még nem voltunk felkészülve erre a kapcsolatra. De a lényeg az, hogy 3 hónapja újra együtt vagyunk, és soha többé nem válunk már el. Utólag kiderült, hogy neki volt még kapcsolati lerendeznivalója, a mi kapcsolatunkat pedig tisztán szerette volna kezdeni. Már az eljegyzésen is túl vagyunk. Az anyagi problémáim nagyjából rendeződtek, már csak a személyes fejlődésemmel foglalkozom. 

Nekem rengeteget segített az oldás és a tanfolyamok megértése, és segít még most is. Nem fogom abbahagyni, mert rengeteg dolog van az ember életében folyamatosan, amin dolgozni kell. (Emese, 26 éves)





Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése