Amikor megtanulunk bízni önmagunkban

Amikor több hidat építünk és kevesebb falat, amikor megtanulunk bízni önmagunkban, másokban és az életben, amikor értékrendünket belső értékeinkhez alakítjuk, amikor az életünk szabályai szerint, és nem mások szerepét játsszuk, amikor a megismerési folyamat részeként elfogadjuk tévedéseinket, visszaeséseinket, kudarcainkat, csalódásainkat, amikor nyitottak vagyunk az újra, pedig kényelmesebbnek tűnne komfortzónánk keretei között maradnunk, amikor visszatérünk énünk eredeti, isteni minőségeihez, a békéhez, a tisztasághoz, a szeretethez, a kegyelemhez és a bölcsességhez, amikor az égből aláhullott emlékezet utat mutat, és elkezdünk emlékezni szellemi identitásunkra, amikor az intuíció teremtő közegében felismerjük azt, hogy nincs véletlen, s létünk sem az, amikor megszabadulunk haszontalan gondolkodásunktól, félelmeinktől, kétségeinktől, aggodalmainktól, amikor megtanuljuk értékelni saját magunkat, életünket, sorsunkat, létezésünket, amikor felfedezzük kiapadhatatlan pszichikai és szellemi erőforrásainkat, akkor tudatosságunk magasabb szintjén feltárul számunkra egy új látásmód, egy jobb, teljesebb, minőségibb élet, ahol önbecsülésünk és önbizalmunk természetes létformánkká válik.

Forrás: Késmárki László:Önfejlesztő kéztartások Ankh Kiadó 2016.





Megjegyzések