2016. december 17., szombat

Amikor a szerelem visszatér


Szia Viki (és Mártika)! Röviden szeretném leirni az én kis történetem. Picivel több mint egy éve jelentkeztem be hozzátok párkapcsolati oldásra, egy számomra kimerítő és felemésztő plátói szerelem miatt. Furcsán éreztem magam, mert végig émelyegtem az egész napot, a meditáció után ki is kellett mennem a levegőre. Nem tudtam megmondani hogy jól vagy rosszul éreztem magam. Ilyenkor várja az ember a csodát és hát nem az van, amire számít. Pokoli napok következtek. Vesegörcs, vesekő, kórház. Mint utólag tudom, ezek a tünetek mind a párkapcsolati blokkjaim. A következő oldás a családi volt, de minden lehetséges oldásra elmentem, ami segíthet ettől a borzasztó, felzaklató érzéstől megszabadítani. Sokáig nem vettem észre változást, de egyre több kérdés lett a fejemben, és sokmindent összeraktam. A bankban áthelyeztek, ami először félelemmel töltött el, de végül be kellett látnom, hogy előnyömre vált. Egyre nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lettem. Sikerült megbocsátanom édesapámnak és elengednem nagyanyót. 

Nagyon hullámzó volt az egy év. Utólag már látom, hogy a káoszt a tudatlanságom okozta. Köszönöm Viki amit kaptam tőletek. Kitisztult a szívem. Egy év után jutottam el arra a pontra, amikorra meg tudtam tenni mindent, amit tanultam tőletek. Meg tudtam ennek a férfinek bocsátani. Megbocsátottam, hogy nem kellettem, elengedtem a haragom, a sértettségem. Megértettem, milyen előző életekből hoztuk ezeket. Rájöttem, mi a tanulnivalóm belőle. Megtanultam a türelmet és a várakozást. Elfogadtam őt is és a helyzetet is. És az utolsó oldáson mindezek után éreztem, amint végre elengedtem őt. 

KETTŐ napra rá ott állt előttem. A fiú, aki évekig csak játszott velem. Ő, aki nem vállalt fel és csak fájdalmat okozott. Akinek meg kellett bocsátanom és elengednem. Szeret. A lecke már csak az volt, hogy elfogadjam. Könnyen ment. Hiszen boldog voltam, mert az elmúlt év alatt önmagam lettem. És aki boldog, be tudja fogadni a boldogságot. Túl vagyok a leckéken. Nem arról volt szó, hogy Ő nem az enyém, hanem arról, hogy nem voltunk kész a szerelemre. De megértünk rá. Fájdalmas volt, nehéz és félelmetes, de nem volt más választásom. Csak annyit mondok: KÖSZÖNÖM. H. Ildikó




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése