Az életed a kezedben van! Rajtad múlik minden!

Bejegyezte: –


Sziasztok! Gabi vagyok 38 éves. Nagyon sokáig éltem egy rendkívül rossz házasságban. Ami megakadályozott abban, hogy továbblépjek, az volt, hogy van két csodás gyermekem, akik még kiskorúak, s féltem, hogy nem tudom eltartani őket. Hozzátartozik az is a történethez, hogy valahol mélyen belül rettegtem attól is, hogy nem boldogulok egyedül, és beleragadtam egy borzalmas élethelyzetbe. Nem volt önbizalmam, nálunk ez nem volt divat a családban. Anyukám ellátott rendkívül jó tanácsokkal. Pl, hogy ne akarjak változtatni, örüljek, hogy van hol laknom, ne akarjak elválni, mert minden férfi egyforma, a gyerekeimnek apára is szükségük van. Ne akarjak sikeres lenni, mert akkor majd nagyképű leszek, és nem törődök a családdal. Nálunk nem volt divat sikeresnek lenni. A nő fogja be a száját, és csinálja, amit a férje mond. Én pedig elfogadtam ezt. Mélyen belül pedig szenvedtem. Tudtam, hogy én sokkal többre vagyok hivatott. De féltem. Féltem a még több kudarctól, fájdalomtól, csalódástól. Az áttörést az hozta, hogy mély depresszióba süllyedtem. Kaptam egy csomó nyugtatót, és már az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejemben. A gyógyszerektől még sokkal rosszabbul lettem. Ekkor olvastam az oldásokról és szerettem volna részese lenni. Először a családi oldás érdekelt. Elég rövid időn belül éreztem, hogy tisztulok kifelé. Többször voltam rabszolga, ahol rendelkeztek velem, sőt, volt olyan életem, ahol eladtak, és a nőiességemet árulták. Nem volt könnyű ezekkel szembenézni, de ahogy megértettem, hogy mitől vannak bennem ezek az érzések, egyre könnyebb lett. A mostani előtti életemben pedig Németországban éltem a második világháború idején, és magányosan haltam meg. Sosem volt gyermekem. Talán ezért is ragaszkodtam ahhoz, hogy most a család ne bomoljon meg. 

A meditációk segítettek, hogy visszanyerjem az önbizalmam, és rengeteg mindenre rájöttem közben. Példáull arra, hogy nagyon sérült a gyermeki énem. Rettegtem apámtól gyerekkoromban, s gyógyítanom kellett ezeket az érzéseket. Magányos kislány voltam. Szorgalmasan csináltam a feladatokat. Már megértettem, hogy miért nem a párkapcsolatra és a pénzre dolgoztunk először. Vissza kellett nyerni az önbecsülésem. Körülbelül fél év kellett ahhoz, hogy annyira összeszedjem magam, hogy akarjak újra valaki lenni. Hogy akarjak karriert, saját magam pénzt keresni, és akarjak szerelmet. Már egész jól éreztem magam, de még mindig azon gondolkodtam, kellene valami, ami kirobbant otthonról. Ezt hamar megkaptam. Azt hittem, ez majd egy állás lesz... De nem így történt. Kiderült, hogy a férjemnek van egy másik nő az életében, és sutyiban egy másik családja. Na itt betelt a pohár. Ha ez fél évvel előtte történik, összeomlok teljesen. De szemrebbenés nélkül összecsomagoltam, fogtam a  gyerekeim, s odavittem a cuccaim ideiglenesen a barátnőm kisházába a kert végébe. Másnap elkezdtem kiadó lakásokat keresgélni. Gondoltam, hogy ha az működik a bőség meditáció, összejönnek a dolgaim. :) Azon kaptam magam, hogy van hitem. És ebben a helyzetben ez volt a legtöbb. A legeslegelső telefonra és próbálkozásra találtam lakást. A barátnőm pedig adott kölcsön annyi pénzt, hogy az első hónapot kifizessem. Nem tudtam, miből fogunk enni, de nem érdekelt. Tudtam, hogy az angyalok segítenek, úgyis az lesz, amit akarok. Már cseppet sem féltem. Biztos voltam benne, hogy lesz munkám, nem fogunk éhen halni. Másnap találkoztunk még a lakás tulajdonosával pár apróságot megbeszélni, és mikor beszélgettünk, hívta egy kedves ismerőse, nem tud-e ápolónőt, az édesanyja mellé kellene napi 4-6 órában. S mivel ápolónő a végzettségem, jelnek vettem. Meg is kaptam az állást. Nem sok kereset, de a lakásunk ára és a kajánk egy része megvan belőle havonta. Éreztem, hogy működni az életem. Nagyon boldog voltam!!! Másfél hónap telt el, amikor a néni lányával beszélgettünk, és kiderült, hogy egy elég neves esküvő-szervező irodája van. Ahogy elmélyült a beszélgetés, rengeteg tippem és ötletem támadt, amit nagyra értékelt, s azt mondta, engem a jó Isten is erre teremtett, nagyon kreatív vagyok.  Valahogy azt éreztem, ehhez semmi tehetségem. Erre a szakmára nem is gondoltam. Aztán egyre több segítséget kért tőlem, amik bejöttek neki, és lassan azt vettem észre, szinte egy munkahellyé avanzsálódik az egész.  Először azt beszéltük, hogy kipróbáljuk, aztán meglátjuk. Igaz, hogy sokkal többet dolgoztam, de jó pénzt adtak érte. 
Úgy érzem, megtaláltam önmagam, megtaláltam az életfeladatom, s tudom, hogy hamarosan a saját magam ura leszek. Nagyon boldog vagyok. Most jutottam el odáig, hogy feltöltődtem, tudom, hol a helyem a világban, független vagyok, önálló,  már nem azért kell egy férfi, hogy biztonságot nyújtson. Már nyitottá váltam egy párkapcsolatra is. Érzem, hogy a nagy Ő hamarosan megérkezik. Hálás köszönet Vikinek, az angyalkáknak, és mindenkinek, aki segített. Gabriella



Megjegyzések

Megjegyzés küldése