2016. december 14., szerda

Efogadás, megértés és megbocsátás a kulcs a harmóniához

Kedves Viki! 

Szeretném leírni a tapasztalataimat, mert ugyan régóta foglalkozom spiritualitással, szinte gyerekkorom óta, mindig is azt éreztem, hogy csak átutazó vagyok ezen a Földön, és mindig is éreztem, hogy valami, hiányzik. Évtizedeken át kutattam, magam sem tudom mit kerestem. Most már rájöttem, hogy Önmagamat.
Nem volt könnyű gyerekkorom, apukám hat éves koromban elhagyott minket, anyunak sem volt egyszerű lelkileg, sem anyagilag. Mindig azt éreztem, mintha rossz helyre rakott volna le a gólya, és anyut faggattam, vallja be, hogy örökbe fogadtak, vagy biztos elcseréltek a kórházban :). Ma már mosolygok ezen, de akkor így éreztem. 
Anyukámmal sosem volt jó viszonyunk, azt éreztem, hogy csak magával és a pasijával foglalkozik, és engem nem is szeret, azt várta, mikor leszek már nagykorú és húzok el otthonról. Olyan volt, mintha bennem látná élete megrontóját.Apukán iszonyúan hiányzott, rengeteget sírtam.
Felnőttként azt vettem észre, hogy bármit próbálok elérni, önmegvalósítás illetve párkapcsolati téren, mintha láthatatlan falakba ütköztem volna. Mikor rátok találtam, már barátaim sem voltak, a szüleimmel évek óta nem beszéltem. Magyarul a béka feneke alatt voltam, még vagy 6 méterrel. 
Nagyon sok oldáson voltam, főként családi oldásokon, de igazából amire csak tudtam elmentem. Majd egyszer Mártika azt mondta nekem, azt üzenik az égiek, hogy személyesen is üljek le anyuval és beszélgessek el vele, mondja el nekem mi fájt és hallgassam meg őt is, hisz az ő lelke is sérült. Ekkor már három éve nem beszéltünk és mondtam Mártinak, hogy ez lehetetlen vállalkozás, mert olyan mintha nem egy nyelvet beszélnénk anyuval, úgysem érti amit mondok neki. Azt felelte, csak tegyem meg, ő küldeni fogja nekem a szeretet angyalait, hogy segítsenek. Beszéltünk is, nagy sírás lett belőle, és azt mondta, hogy ő mindig is szeretett engem, nem is érti miért hittem, hogy nem, majd az ő gyerekkorából mesélt olyan fájdalmakat, hogy a testvére kapta meg azt a babát amit ő szeretett volna stb. Rájöttem, hogy ő a sérült kis lelkével, nem tudott nekem olyan szeretetet adni, amire szükségem volt. Nem részletezem, persze nem lett egyből szuper anya-lánya kapcsolat, de valami elindult.


Majd Márti azt javasolta, apuval is tegyem meg ugyanezt, nem elég csak lélek szinten oldani, hanem a fizikai valóságban is. Mondtam neki, hogy ááá dehogy is apuval jó a kapcsolatunk, minden ok. 
Kb, egy fél éve kezdtem bizony azt érezni, hogy egyrészt az anyagi dolgaim nemhogy javulnának, de rosszabb lett, eszembe jutottak Márti szavai, és egy érzés szó szerint fojtogatott, ekkor határoztam el, hogy beszélek apuval. Mostanra sikerült megvalósítanom 
Ahogy elkezdtem mondani, úgy zokogtam, hogy alig tudtam beszélni. Elmondtam neki, hogy mennyire fájt, magamra hagyott, de nem haragszom rá, mert nagyon szeretem, de ezt ki kellett mondanom. Azt mondta, neki is sokszor eszébe jut, és nagyon bánja már, és életében először átölelt és vigasztalt. Sosem volt ölelkezős típus. Azt mondta, csak azt szeretné, ha végre lenne valaki mellettem és biztonságban tudna, hogy valaki vigyáz rám ha ő már nem lesz.
Ugyanezen a napon, anyu meghívott ebédelni, fagyiztunk utána, együtt vásároltunk, vett nekem egy ruhát, és most életemben először azt éreztem, hogy szívből adja, nem mint gyerekkoromban, olyan volt mintha a fogát húzták volna. 
Másnap felhívott, és megköszönte, hogy milyen jó kis csajos napot tartottunk, és képzeljem el, évek óta most először nem fájt semmije és jól érezte magát.
Hozzáteszem én sem éreztem, hogy leszívná az energiámat. Régen, egy félórás beszélgetés után fél napot aludnom kellett, annyira leoffolt.
Most azt mondta, bármi problémám van, csak hívjam, ha csak egy jó szó kell akkor is.
Nekem ez akkora csoda, hogy el se tudom mondani, azt érzem, hogy szeretnek és csak az a vágyuk, hogy végre engem boldognak lássanak! Most érzem, hogy helyükre kerültek a dolgok. Nagyon hálás vagyok mindkettőtöknek, hogy ekkora odaadás van Bennetek, és persze hálás vagyok Önmagamnak is, amiért volt bennem ennyi erő és kitartás, hogy szembe nézzek a saját démonaimmal, mert sokszor tényleg nem volt egyszerű meccs. 
Puszi, és kitartás mindenkinek.

Kiara





Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése