2016. december 26., hétfő

Értsd meg az életed, és helyére kerül minden


Kedves Viki!
 
Idáig három alkalommal voltam nálatok oldáson és szeretném veletek megosztani a tapasztalataimat. Egyrészt, hogy megköszönjem nektek a segítségeteket, munkátokat, másrészt, hogy ezzel biztassam azokat is az oldásokon való részvételre, akik esetleg még bizonytalanok, mert nekem is segítettek a döntésben a mások által megosztott tapasztalatok. 
 
Pár szót írnék az oldások előtti helyzetemről. Van egy gyermekem, akit egyedül nevelek. Az apukájától már kb. egy évvel az első oldás előtt elköltöztünk. Nehéz anyagi helyzetben voltam, így ezek hatására lelkileg elég rossz állapotba kerültem. Általában nem jellemző rám, hogy magam alatt vagyok, de abban az időben előfordult, hogy semmi jövőképem nem volt, csak a teljes bizonytalanság. Gyes utáni munkakezdés előtt álltam pár hónappal. Az akkori munkahelyemre vissza tudtam menni, viszont csak gyermekem 3 éves koráig, mert a 12 órás munkarendbe, amibe átkerültem volna, lehetetlennek tűnt megoldani a felügyeletét, ráadásul mindezt minimálbérért, rengeteg lakáshitellel. Folyamatosan kerestem új munkahelyet, ami nem volt egyszerű vidéki, egyedülálló anyuka révén. 
 
Először 2014 júliusában mentem hozzátok párkapcsolati oldásra, nem teljesen hitetlenül, de magamban az érzéssel, hogy lehet hülyét csinálok magamból. Akkor azt éreztem, hogy nekem arra van szükségem, hogy a párkapcsolati területem rendbe jöjjön, szerettem volna nem egyedül lenni, ráadásul a múltamban is voltak olyan emberek, akiket hosszú évekig képtelen voltam elengedni. Az első érdekes esemény még az oldás időpontja előtt 1-2 héttel történt, a bejelentkezésem utáni napon. Újra kapcsolatba léptem azzal a férfival, akit akkor már 15 éve nem tudtam lezárni magamban és akivel hosszú évek óta nem beszéltünk. Pár évente vagy így, vagy úgy, megjelentünk egymás életében rövid időszakokra, de utána mindig szó nélkül eltűnt, ami számomra nagy fájdalmat okozott minden egyes alkalommal. Azt hittem ő a másik felem. 
 
Az oldáson nekem az első meditáció volt a legmeghatározóbb, végig sírtam. Az 1600-as években jártam, egy szegényesen berendezett szobában láttam magamat kb. egy 1 éves kisfiúként. Az akkori anyukámban felismertem a testvéremet. Az ágyam mellett állt, tele szeretettel és éreztem a fájdalmát, hogy nem tud nekem jobb életkörülményeket biztosítani. Ott kezdtem el sírni. Tesómról annyit kell tudni, hogy sokat segített és segít nekem most is, amiben tud.
 
A következő képen már 4 éves lehettem és egy szép, szőke kislánnyal játszottunk együtt a poros utcán, nagyon szegény környéken és akkor ott annak a kislánynak azt mondtam, hogy szeretem és ígéretet tettem neki, hogy ha felnövünk, feleségül veszem. A kislányban felismertem a fentebb említett fiút.
 
Ezt követően már kb. 19 évesen láttam magamat, ahogy otthagytam a falut, anyukámat, és a lányt, akit szerettem. Ezután sokat vándoroltam, élveztem az életemet, a lány pedig egész életében a faluban maradt, ő nem tudott onnan kiszabadulni, férjhez ment, de soha nem volt igazán boldog, mert mindig engem szeretett. Rossz érzés volt, hogy magára hagytam és becsaptam, de önző módon féltem őt felvállalni és elköteleződni, pedig szerettem és ott volt bennem a hiánya, a lelkem mélyén magányos voltam.
 
Az oldás után kb. egy héttel találkoztam a fiúval, de a találkozás nem sikerült valami jól, erőltetettnek tűnt (azelőtt minden alkalommal jó érzés volt) és tudtam, hogy akármit is mondott búcsúzáskor meg bármit is írt a találkozásunk előtt, megint el fog tűnni. És pár napra rá egy szó nélkül eltűnt, újra megszakítva velem minden kapcsolatot. Azóta sem beszéltünk, viszont ami meglepett, hogy ennél a legutóbbi eltűnésénél (és azóta sem) éreztem azt a fájdalmat, ami előtte mindig megvolt, egyszerűen mintha elvágták volna bennem azt az érzést.
 
Na, gondoltam, már megérte az oldás, ha ennyit is használt. Az igazi változás azonban csak ezután 3-4 hónappal következett be az életemben, bár más területen, olyan, amiről álmodni sem mertem volna. Munkát kaptam külföldön a lehető legjobb időzítéssel, fizetéssel és ezzel lehetőséget a hitelem törlesztésére, gyermekem számára pedig szintén nagy esély, hiszen két idegen nyelvet is van lehetősége elsajátítani és szerencsére már nem szorulunk senki anyagi támogatására. Havonta haza tudunk látogatni, ami nekem nagyon fontos. Elmondhatom, hogy ezzel hatalmas nagy ajándékot kaptam és örökre hálás leszek érte.
 
Ezek után már nem volt kérdéses, hogy amint tudok, újra megyek hozzátok. A második oldás családi volt, idén júliusban. Őszintén szólva, jobban örültem volna megint egy párkapcsolatinak, de azt gondoltam, hogy valószínű nem véletlen, hogy arra tudok menni. 
 
Szeretem a szüleimet, ők is engem, viszont mindig is jellemző volt rám a lázadás, a más utakon járás, így sokszor bántóan viselkedtem velük szemben. Gyermekem sem az egyszerű eset, már most nagyon öntörvényű. Otthon a közösségben szinte minden nap gondot okozott, pszichológus, gyógypedagógus foglalkozott vele, mert panaszt tettek a viselkedésére a gondozónők a vezetőségnél. 
 
Az oldásban láttam olyan dolgot anyukámról, ami mint kiderült tényleg úgy volt gyerekkorában és szinte egyből megértettem a túlérzékenységét és már könnyebb őt nem megbántanom, mert képes vagyok máshogy viselkedni vele szemben. Apukámmal is sokkal jobb volt a legutóbbi találkozásunk, pedig vele mindig feszültség volt köztünk, mert bármelyik percben képesek voltunk a legapróbb dolgokon is összeveszni. Gyermekem viselkedésével szemben egyik pillanatról a másikra még nagyobb türelmem lett, és azóta az ő viselkedése is sokat javult, még közelebb kerültünk egymáshoz, bár előtte is nagyon kötődtünk egymáshoz, és itt kint nagy örömömre szeret közösségbe járni, ahol jól viselkedik.
 
Azt hittem ez az oldás ennyi változást hozott, de időközben észrevettem, hogy gyermekem apukájához és az ő családjához is másként viszonyulok, képes vagyok rossz érzések nélkül tudomásul venni, ha náluk van, mert az oldásig nem tudtam őket elfogadni (pedig folyamatosan próbáltam), ott éreztem magamban a haragot, hiszen az apukájára a gyerek születése óta nem igazán számíthattam, bár tudom, hogy szeret minket. 
 
Így a családi oldástól is sokat kaptam, fontos kapcsolataimban történt javulás, minőségi változás.
 
A harmadik oldásra augusztusban mentem, ez egy bőség oldás volt. Még el is gondolkodtam rajta, hogy érdemes –e ott lennem, Viki tőled is kérdeztem, hiszen anyagilag szerencsére nincs rá szükségem. Azt válaszoltad, hogy ahogy érzem, de az oldások minden területre kihatnak, amit ugye előtte már én is megtapasztaltam. Így azon is részt vettem, már csak azért is, mert érzem, hogy a lelkemnek szüksége van ezekre az alkalmakra. Aznap egy meditációt tartottál, az idő többi részében anyukád beszélt és nagyon szépeket mondott. Az nagyon megmaradt bennem, mikor pont a szemembe nézve mondta, hogy tele vagyok szeretettel és nyissam meg magamat, mert egy ideje azt érzem, hogy képtelen vagyok újra megismerkedni bárkivel és szerelmesnek lenni. 
 
Volt 8 évvel ezelőtt még egy férfi az életemben, akit szintén nagyon szeretek és őt is nehezen tudtam elengedni, ráadásul vele kapcsolatban folyamatosan büntettem magamat. Van egy kisebb betegségem is, ami a szakításunk után kezdődött, talán ennek a kialakulásához is köze van az önbüntetésemnek. De két napja eljutottam odáig, hogy már őt is képes vagyok kevesebb fájdalommal kezelni és talán megindult bennem ennek a kapcsolatnak is a lezárása, mert ha rá gondolok, már felszabadultságot is érzek és bízom benne, hogy ahogy lelkileg gyógyulok, úgy a testi problémám is elmúlik. 
 
Remélem nem baj, hogy ilyen hosszú lett ez a beszámoló, próbáltam röviden, de ez annyi változás, hogy nem fért bele pár sorba.
 
Még egyszer köszönök nektek mindent, és októberben ott leszek az oldáson, amiről azt írtad, hogy úgy néz ki - véletlenül (?) - párkapcsolati lesz. ☺
 
Zs. (34)




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:

 
Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése