2016. december 27., kedd

Ha megtalálod önmagad, megérkezik a bőség és a szerelem


Szia Viki! Mindig hálás leszek a segítségedért, annyit változott az elmúlt pár hónapban az életem. Ezért gondoltam, hogy megírom a történetem. A legelső oldáson kikristályosodott pár dolog az életemben. Megértettem a miérteket. Azt éreztem, még többször menni szeretnék, mert óriási hatással volt rám az egész. Legközelebbi alkalommal már több dolgot láttam. 
 
Egy nőt láttam, aki csomagol. Pakol össze, és nagyon siet. Azt éreztem, hogy fél, hogy valaki meglátja, rajta kapja. Idegesen kapkodott, ám jóság sugárzott az arcáról. Egyszerű kis nő volt, fiatal, olyan 30 év körüli. Barna hosszú haja volt, hosszú szoknyában, zöldes kardigánban. Azt láttam, hogy becsomagol egy táskába, majd lázasan keres valamit. Majd láttam, amint megtalál egy papírt, talán levelet, azt is a táskába teszi, és sietve elindul a háztól. Lehajtva a feje, igyekszik a vasútállomás felé. Elutazik valahova, ahol egy férfi várja. Egy elegáns, kalapos, arisztokrata férfi. Nem szerelem ez, inkább szeretetet érzek. A férfi elviszi egy hatalmas házba, az ő otthonukba. Természetesen a nő én vagyok, és dadának vittek a házba. Mindig ezt szerettem volna csinálni, de a családom rákényszerített a földművelésre. Tudom, 4 gyermeknek leszek a dadája, édesanyjuk nemrég halt meg. 3 fiú és egy kislány. A fiúk nagyon nehezen fogadnak el, a kislányt viszont sajátomként szeretem. Sok nehézségen mentem át velük. Két évre rá a középső kisfiút elveszítjük egy betegségben. Ez összetartóbbá teszi a családot. Az apuka egyre többet van itthon, én pedig lassanként beleszeretek. Azt érzem, ő is kedvel, de nem közelít felém. Rengeteget rajzolok, főként a gyermekeknek. Nagyon szeretném, ha a rajzaim még több gyermekhez eljutnának. De ettől telhetetlennek érzem magam. A gyerekek imádják a rajzaim, meséket is kreálok hozzájuk, egyre többet járnak át a szomszédból is a gyermekek esténként hallgatni engem. Kezdem egyre jobban érezni magam. Az Úr nagyon jóságos, igazi jó ember. Idősebb, mint én, de nagyon szeretem. De később sajnos jön a háború, őt lelövik, így a szerelem nem tud beteljesedni. Én együtt maradtam a gyermekekkel, felneveltem őket, de rettentő magányosan. 
 
Sokmindent megértettem ebből az életemből. Most is rendkívül szeretek írni, rajzolni, nagyon élénk a képzeletem. Akkora hatással volt rám ez az egész, hogy megírtam az internetem egy fórumon, és olyan képpekkel illusztráltam, amit jómagam rajzoltam. Beszélgetésbe elegyedtem több mindenkivel e kapcsán, és kiderült, hogy az egyik hölgynek pont rám van szüksége. Illetve a rajzaim kellenének egy készülödő gyermekkönyvbe. Átküldtem még pár rajzot, nem is gondolkodott sokáig, viszonylag jó pénzt ajánlottak érte. Olyan gyorsan történt mindez, fel sem fogtam igazán. Éreztem, hogy ez most az én időm. Belevetettem magam a munkába. Tudtam, hogy nem takarítónőként akarom leélni az életem. Én imádkoztam, és küldték, amit kértem. Azóta eltelt 7 hónap, már a harmadik könyvön dolgozunk, és azóta elkezdtem írni is. Főként verseket, rövid meséket gyermekeknek. Amit ebben a régi életben nem tudtam megvalósítani, annak most van itt az ideje. Soha ilyen boldog nem voltam még. 
 
Mielőtt mentem oldásra, nemsokkal előtte ismerkedtem meg egy férfivel. Szerelem volt első látásra, de rengeteg rettegés és félelem volt bennem, mert fiatalabb nálam, és féltem, hogy majd emiatt elveszítem. De amikor rájöttem, hogy ebben a régi életben is őt szerettem, akkor kezdtem megérteni, hogy azért rettegek, mert akkor anno elvesztettem, nem azért, mert most fiatalabb. Azóta hagyom magam szeretni, és nagyon boldog vagyok. Örökké hálás leszek érte. 
 
Edi, 36



Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:

 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése