2016. december 26., hétfő

Ha szembenézel magaddal, rendeződik körülötted a világ


Szia Viki! Szeretném leírni a történetem, ezzel is kifejezve a hálám Felétek. Bár márciusban párkapcsolati problémák miatt mentem oldásra, az életem gyökeresen megváltozott, s szinte minden területen javulásról számolhatok be. Az első oldás után nagyon fel voltam dobódva, de hamar visszarántottak a hétköznapok. Világ életemben vártam, hogy majd jön valami csoda, ami megváltoztatja az életem, aztán az oldás alkalmával tudatosodott bennem, hogy ezt a csodát magamnak kell előidéznem. Valahol megrémített a gondolat, hogy én irányítom az életemet, mert szinte mindig olyan embereket vonzottam magam köré, aki megmondták, mit csináljak. Ma már tudom, hogy nekem ez volt a könnyebb. Folyamatosan olyan párkapcsolataim voltak, ahol bántottak, és uralkodtak rajtam. A munkában is a biztosnak tűnő alkalmazottit választottam. Egy cégnél dolgoztam titkárnőként, sose panaszkodtam, szerettem ott lenni, de a fizetésem semmire sem volt elég. Akkor az jött, hogy elsőként nem a párkapcsolatomon kell dolgozni, hanem a karrieremen és azon, hogy önmagam megtaláljam. A főnököm mindig nagyon szeretett, szinte baráti viszony alakult ki köztünk. Mindig mindent én intéztem helyette, bízott bennem. Tudtam, hogy senkije és semmije nincs, igyekeztem igazi barátként, munkatársként mindig a kedvében járni. Abszolút nem szerelmi viszony volt, csupán baráti. Jókat beszélgettünk, én is kipanaszkodhattam magam neki. Újra, körülbelül tizedszer is szakítottam a párommal, s elköltözött tőlem, én maradtam a közösen vásárolt deviza-hiteles lakásunkban a fizetnivalókkal. Sajnos csődöt mondtam, nem volt annyi a jövedelmem, mint a törlesztés. Áprilisban kezdtünk az anyagiakra dolgozni, oldottuk a személyes és családi karmámat, és egy olyan dolog történt, amire nem számítottam. Meghalt a főnököm, a cégnél szóltak, hogy nem kell bemennem dolgozni, mert nem tudják, mi lesz a jövő. Sejtettem, hogy beteg, mert az utolsó időkben nagyon keveset járt be. Tudtam, hogy senki nem törődik vele, nincsen családja. Teljesen összetörtem. Egy olyan embert veszítettem el, aki emberileg nagyon közel állt hozzám. Azt már csak később mértem fel, hogy valószínüleg a lakásom is elveszítem, mert nem lesz keresetem. Egyszerre borult minden az életemben. Ekkor kerestelek fel újra. Az oldásokat folytattam, de ahogy kezdtek felszínre jönni a régi emlékek, egyre inkább süllyedtem le és már a depresszió határán álltam. A teljes összeomlásom után másfél hónappal kaptam egy telefont, hogy örököltem. Hát, sokminden megfordult hirtelen a fejemben, de ez még álmaimban sem jött volna elő. A főnököm rám és a kolleganőmre hagyta a céget. Uh... Először azt hittem, valami félreértésről van szó, de aztán láttam a végrendeletet. Döbbenetesen láttam, hog a végrendelet akkor íródott, amikor az első oldásunk volt a pénzre. Azért tudom ilyen pontosan, mert aznap volt a tesóm vizsgája, és én vittem kocsival. Teljesen lepadlóztam. Én, mint egy alkalmazott, jelentettem annyit egy idegen embernek, hogy az élete utolsó heteiben úgy döntött, megkönnyíti az életem. Nem tértünk magunkhoz a kolléganőmmel. Azóta vele a legjobb barátnők lettünk. Minden nap hálát adok az angyaloknak és a Teremtőnek. A tisztítást természetesen azóta sem hagytam abba, s szépen alakulgat az életem. Mindenképpen le akartam zárni a volt kapcsolatomat, de aztán az oldások azt eredményezték, hogy újra együtt élünk, s teljesen rendbe jött a kapcsolatunk. A párom is kezdi önmagát megtalálni, új munkája van, amit nagyon szeret. Ma már együtt tanulunk, és oldásra is együtt járunk. Sokminden van még, amin változtatnunk kell, de már tudom, hogy jó úton vagyunk. Sokkal türelmesebb vagyok, jobban ki tudok állni magamért, és a családommal helyre állt teljesen a béke. Viki, hálás vagyok, hogy a sors az utamba vezérelt. Mindent köszönök! Ági, 29 éves




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése