2016. december 14., szerda

Kik az energiavámpírok?




Az energiavámpírok olyan emberek, akik képtelenek a saját energiaforrásukból táplálkozni, így mások figyelmére van szükségük ahhoz, hogy megfelelő életerőt gyűjtsenek maguknak. Ennek elsősorban az az oka, hogy elszakadtak attól a belső energiaforrástól, ami alapvetően minden embert táplál. Egy gyermeknek mikor megszületik, sokáig csak egyetlen külső energiaforrásra van szüksége ahhoz, hogy életét kibontakoztassa, és ez az őt tápláló anya. Ha egy gyermek megkapja a megfelelő figyelmet ettől a forrástól, akkor még a leválás után nagyon sokáig nincs szüksége más külső energiaforrásra. Ha megnézünk egy 3 és 7 év közötti gyereket, azt látjuk, szakadatlan fel és alá rohangál; hihetetlen mennyiségű energiája van. Szabadon nyeri ezt az erőt környezetéből. A nehézség inkább pont az, hogy ezt a rengeteg energiát hogyan tudja levezetni. Felnőtt korban viszont éppen az ellentéte alakul; sok ember már nem képes a környezete szabadon nyújtott energiaforrásaiból táplálkozni, ezért állandó és örökös figyelemre van szüksége másoktól.

Az energiahiányos ember nem szükségszerűen lusta vagy tehetetlen, sőt az energiavámpírt a klasszikus depresszióstól az különbözteti meg, hogy míg a depressziós általában tartalékolja az energiáit, és ilyen szempontból inkább befelé fordul, és nem is nagyon keresi a másokkal való kapcsolatot, addig az energiavámpír kimondottan arra utazik, hogy a saját problémáját, a saját terhét valaki másra tegye rá.


Hogyan ismerhetjük fel?

Az energiavámpírt legkönnyebben onnan ismerhetjük fel, hogy ha valamilyen baja van, akkor azt soha meg sem próbálja saját maga orvosolni, hanem rögtön közölni akarja mással. A problémát azonnal valaki mással is meg akarja osztani. Mindegy milyen módon: lehet telefonon, lehet személyes találkozás útján is. „Tehát az történt, hogy…” és mondja másnak a gondját, baját. És azzal, hogy ezt elmondja, egyetlen egy dolgot akar, a másik ember figyelmét.

Majd a második helyen a sajnálatát, a harmadik helyen pedig azt, hogy a másik ember oldja meg az ő problémáját valahogy. Még akkor is, ha ez konkrétan nem lehetséges, mert olyan gonddal küzd, amit a másik ember nem tud helyette megoldani. Ekkor nyilván nem is képes semmilyen külső segítséget vagy megoldást elfogadni, de mindenképpen energiát kiköveteli magának. Az energiát, hogy sajnálj engem, figyelj rám, érezz pontosan ugyanúgy, mint én.


Milyen kérdéseket tesznek fel az energiavámpírok?

Például, ugye milyen szörnyű, ugye mennyire nehéz, nem hittem volna, hogy ez velem történik. És erre mi ilyen dolgokat mondunk, hogy ez nagyon szörnyű, hogy veled történik. Hogy borzasztó, hogy veled történik, és mennyire sajnállak téged. És ilyenkor nemcsak szavakat, hanem energiát adunk neki, ami a mi finom energiatestünket gyengíti. És minél több ilyen együtt-érző kijelentést tud kierőszakolni magának egy energiavámpír, annál több energiát nyer általa. Tehát folytatja: „Most mit tennél a helyemben?” vagy „sohasem gondoltam volna, hogy ennyire magamra maradok”. És erre mondjuk, dehogy vagy egyedül, mi mind veled vagyunk, majd segítünk, támogatunk, bármikor felhívhatsz engem. Mind-mind a szó szoros értelmében energiát rabol tőlünk.

Ennek a vampirizmusnak borzasztó az energetikai hatása, miután az energiavámpír egy olyan ember, aki alapvetően nagyon rossz érzelmi állapotban van; ezzel együtt, ő a teljes érzelmi azonosulást várja környezetétől. Azt, hogy az őt hallgatók ugyanazzal az érzelemmel azonosuljanak, mint ő. Így egy vámpírral való beszélgetés után, ugyanabba az érzelmi állapotba kerülünk, mint ő. És ez nem empátiát jelent, hanem azt az igazán negatív hangulatot, amit a másik ember magából áraszt. Mi is átvettük, és így magunk is energiahiányosnak érezzük magunkat.

Ez érzések szintjén azzal járhat, hogy fájni kezd a fejünk, illetve először feszültséget és idegességet kezdünk érezni. Nem feltétlenül azért, mert amit mond az idegesítő, hanem az egész lényében van valami idegesítő. És mondható, hogy ezeket a vámpírokat viselkedésszinten általában sokszor jellemez egy túlzott érdeklődés, túlzott figyelem, amikor a másik emberre „cuppannak”, szinte belemásznak az ember „aurájába”. Rámászik, nyomul, és kérdez, és mondja, mondja, mondja. És nem lehet leállítani, elvágni a beszélgetést, valahol közbeszólni. Az ember mintha megfulladna a másik puszta jelenlététől, és feszültség, idegesség, majd fejfájás keletkezik. Van, hogy csak tíz percig beszélünk valakivel, és utána egy óráig fáj a fejünk. Mert annyi mindent zúdított nyakunkba, hogy már nem tudjuk elviselni. Ő pedig jól érzi magát ettől. Mi pedig közben fulladhatunk, köhöghetünk, mintha influenzásak lennénk, és amint leteszi a telefont, elmúlnak a tüneteink. Csak a kimerültség, levertség, marad miután letesszük a telefont.


Hogy tudunk védekezni ellene? Hogy tudunk feltöltődni?

A legtöbb ember egyszerűen úgy védekezik az ilyen energiavesztések ellen, hogy ezután önkéntelenül ő is „leszívja” másét. Miután találkozott egy energiavámpírral, és őt leszívták, és ő is energiavesztett állapotba került, akkor elkezdi a frissen hallott problémát tovább mondani. Hogy képzeld, az előbb felhívott x.y. és ugyanazt a történetet elkezdi mesélni. Sajnálatot és figyelmet akar a másiktól. Mert a FIGYELEM AZ ENERGIA. És a figyelem az energiaátadásról szól. Nemcsak az érzelmek szintjén zajlik a kommunikáció, A FIGYELEM KONKRÉTAN FINOM ENERGIA ÁRAMLÁST IS JELENT. Amikor egy másik emberre figyelek, és vele gondolatban kapcsolatban vagyok, akkor az én finom energiatestem megnyílik a másik ember finomenergia testére, pusztán a figyelemmel. VAN EGY FINOMENERGETIKAI MEZŐ, MONDHATJUK, HOGY NEM A TUDATI SZINTEN, HANEM A KOLLEKTÍV TUDATI SZINTEN, És az ember EZEN A CSATORNÁN ÁT RABOLJA EL AZ ENERGIÁT. De hívhatjuk ezt figyelemenergiának is. A figyelem a központja, és nem a csatorna, ahol ez az energia elszipkázódik.

Tehát a védekezés egyik módjaként nagyon sok ember egyszerűen továbbadja a problémát, hogy a másik ember neki adjon energiát a figyelmével. EGYÉBKÉNT LEGTÖBBSZÖR A SZÜLŐ-GYEREK KAPCSOLATBAN FORDUL EZ ELŐ, ahol gyakran az idősebb szülők, akik nehézségekkel küzdenek, felhívják a saját gyerekeiket, és csak árad belőlük a panasz, a panasz. Persze ez fordítva is lehet.

Még egyszer röviden, az energiavámpírokat felismerni onnan lehet, hogy ők mindig csak rosszat mondanak. SOHA EGYETLEN POZITÍV gondolatuk nincs, BENNÜNKET LELKI SZEMETESLÁDÁNAK HASZNÁLNAK.

És semmi másra nincs szükségük, minthogy valakinek elmondhassák a gondjukat, bajukat. Nem kérdezik meg, hogy jókor hívnak-e, és azt sem, hogy mi hogyan vagyunk. Semmiféle kölcsönösség nincs egy ilyen kapcsolatban, és általában a hívó fél semmi mást nem akar, mint elmondani a saját baját. Egyáltalán nem kíváncsi arra, hogy velünk mi van. Mindjárt azzal kezdi, hogy azért telefonálok, mert képzeld el, hogy mi történt velem, és mondja és mondja.


Mindenki lehet energiavámpír

Időről időre minden ember beleesik ebbe a hibába, így ez nem azt jelenti, hogy egy TELJESEN NORMÁLIS EMBER NEM VISELKEDHET ÍGY, nyilván ha nagy baj ér bennünket, problémák, akkor mi is beleesünk az energia-vampirizmus jelenségébe. Bátran lehet azt mondani, hogy ez egy általános dolog, mert az embernek szüksége van arra, hogy elég figyelmet, és szeretetet kapjon. És ilyenkor csak arra van szüksége, hogy te adjál, és adjál. NAGYON SOK PÁRKAPCSOLAT MŰKÖDIK ÍGY. Mondhatjuk, hogy a rossz házasságokban csak az egymás energiáinak a folyamatos rablása történik. Ahol egy házaspár semmi másra nem használja a másikat, minthogy valakinek elmondhassa a gondját, baját, panaszát. A másik a saját gonddal, bajjal, panasszal reagál. Így aztán gyakorlatilag két ember semmi mást nem csinál, csak folyamatosan panaszkodik, így mind a kettő energiavesztett, erőtlen, és csakis azért, mert egymás energiáit folyamatosan szívják el. Ezzel egymást ugyan táplálhatják ideig-óráig, de általában mindig több fogy el, mint amennyi újra generálódik.

Persze mondhatjuk, hogy egy párkapcsolatban ilyenkor a másik fél reagálhat úgy, hogy de kinek másnak mondhatnám el a gondom bajom? Kinek panaszkodhatnám ki magam? Kivel lehetnék őszinte, ha nem veled, az életem párjával? És ez mind rendben is van, hiszen jóban rosszban tényleg együtt lehetünk, csak a helyes mértéket kell megtalálni, hogy meddig akarunk panaszkodni, vagy mit várunk a másiktól. Az ilyen kapcsolatokban a panaszkodó fél általában nem segítséget akar, csak energiát. Nem engedi, hogy segítse a másik fél, hanem csak panaszkodni akar.

Sokszor esnek az energiavámpírok áldozatai abba a hibába, hogy a panaszok meghallgatása után, meg akarják oldani a vámpír problémáját. NAGYON FONTOS, HOGY ITT NEM TANÁCSOLNI KELL, HANEM CSELEKVÉSRE KELL KÉSZTETNI. Olyan kérdésekkel, mint: MIT FOGSZ MOST TENNI? És ha nem tudja, akkor nem meg kell neki mondani, hogy mit tegyen mondjuk akkor, ha a felettese megalázza, hanem kérdéseket feltenni. Például ki lehetne az, aki neked ebben a helyzetben segíteni tudna, és mivel? A cél az, hogy aki ebbe az energiavesztett állapotba ragadt, azt cselekvésre kell késztetni, és nem dönteni kell helyette. Mert éppen erre játszik az ENERGIAVÁMPÍR, hogy ne ő oldja meg a problémáját, hanem mások oldják meg helyette.

Sok ember nem azért lesz ENERGIAVÁMPÍR, mert az akar lenni. Hanem mert egyszerűen OLYAN ENERGIAVESZTETT ÁLLAPOTBAN VAN, HOGY NINCS MÁS MÓDJA, LEHETŐSÉGE, MINTHOGY EHHEZ FORDULJON. Ez egy önkéntelen viselkedés. Csak az a nehéz, amikor valakinek, ez rendszeres vagy állandó szokásává válik. Például ha valakit felhívja az anyukája minden este, hogy fél órát panaszkodjon a telefonban. Vagy tudod, hogy barátnőd minden nap 7-kor felhív, és hogy arról fog beszélni, hogy mennyire csalódott a jelenlegi párkapcsolatban, és hogy neki miért nem jön össze. EZ TIPIKUS ENERGIAVÁMPÍR VISELKEDÉS.

A világban egyébként az emberek egyharmada energiavámpír, akik pusztán mások energiából élnek, és a saját problémáikat folyamatosan másokkal oldatják meg. Legtöbbször érzelmi zsarolás útján. És sajnos a párkapcsolatok nagy része is ilyen. Nagyon sok ember arra használja a párkapcsolatát, hogy onnan nyerjen energiát, figyelmet. A FIGYELEM ADÁSA LEHET NAGYON JÓ DOLOG, DE CSAK ABBAN AZ ESETBEN, HA ÖNKÉNTES. Ha magamtól eszembe jut, hogy virágot vigyek a feleségemnek, és ez jól esik, és pozitív érzéseket kelt, és energetikailag is töltődik, az mindenki számára teljesen rendben van. De ha ő kierőszakolja, mondván „te soha nem hozol nekem virágot, nem figyelsz rám”, ez már energiavampirizmus.






Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


MentésMentés
Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése