Királynőnek születtünk

Bejegyezte: –


Kedves Viki! Nagyon sokminden megváltozott az életemben, mióta megismertelek. Nyugodtan megoszthatod a többi történet mellett. 

Én egy nagyon szegényes családba születtem, de a szüleim azt mondták, hogy kisbaba koromtól kezdve úgy viselkedtem, mint egy királynő, nagyon fent hordtam az orrom. Amennyire emlékszem, már gyerekkoromban is azt éreztem, hogy valami nem stimmel, nem jó helyen vagyok, mert különleges képességeim vannak, más vagyok, mint a szüleim. Születésemtől fogva hercegnőnek éreztem magam, bár ez a többi gyermeknek és felnőttnek sem tetszett. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a szüleim ebben partnerek voltak, én mindig mindent kiharcoltam, ők pedig hercegnőként kezeltek. Aztán sajnos az a pesszimista szemléletmód belém ivódott, amit nap mint nap otthon láttam, és hagytam elveszni az álmaimat. Korán férjhez mentem, szültem két csodás gyermeket, és teltek az évek... Dolgoztam egy üzletben alkalmazottként napi 8-10 órában és közben olyan érzésem volt, mintha elraboltak volna és belekényszerítettek volna ebbe az életbe. Nem is tudom leírni igazán. Mintha nem erre az életre születtem volna... Tudtam, hogy sokkal több van bennem, többet érdemlek. Másfél éve karácsonyi ajándékként kiderült, hogy a férjem gyereket csinált egy nálam sokkal fiatalabb nőnek, és ez húzta le nálam a rolót. Sokáig örlődtem, megpróbáltam megbocsátani, mert a férjem nem akart elhagyni, mellettem biztonságban érezte magát. Azt gondoltam, meg kell bocsátanom, mert én már ennyi idősem mit akarok? Nekem ez jutott. 

De szerencsére a barátnőm észre térített és ő ajánlotta nekem Vikit és az oldásokat, hogy nézzem meg, milyen okai lehetnek a boldogtalanságomnak. Megváltozott gyökeresen az életem. 

A párkapcsolati előző életes meditációban Dániába vitt az utam. Valóban egy nemesi család legidősebb lánya voltam. Gyönyörű ruhákban jártam, rengeteg ember vett körül, tiszteltek, becsültek, imádtam az életem. Nagyon érdekes volt, mert szinte a mostani családom összes tagja szolgáló volt abban az életemben. De ha jól belegondolok, ebben az életemben is a gyermekkorom arról szólt, hogy engem szolgáltak. Láttam az esküvőmet, a későbbi életünket. Négy gyermekünk született, három lány, és a legkisebb volt a fiú. A férjem nagyon becsült, tisztelt, szeretett. Nem tudom, mi történt aztán abban az életben, de ez nem is lényeges. Később láttam még olyan régi életem, ahol arab hercegnő voltam, aztán francia nemes, és Amerikában valami ünnepelt sztár, talán énekes. 

Ezektől az életektől erőt kaptam, hatalmas erőt. Tudtam, hogy ez mind bennem van most is. Kezdtem megérteni, hogy minden rajtam múlik, és megfogadtam, hogy nem engedem, hogy egy ilyen férfi tönkre tegyen, mint a férjem. Én egy királynő vagyok, nekem minden jár az élettől. Azzal, hogy megnéztem ezeket az életeket, mintha a régi énem belém szállt volna, elkezdtem újra királynőként viselkedni. Persze nem ment egyik pillanatról a másikra, ez kb egy év történése. Hoztam egy bátor és végleges döntést. Otthagytam mindent, és elköltöztem egy albérletbe, miután felmondtam a munkahelyemen. Amit évek alatt összespóroltam pénzt, azt befizettem, és utaztam, mert össze akartam szedni magam, és el akartam dönteni, mit kezdjek az életemmel. De ahogy tudatosítottam magamban, hogy én egy királynő vagyok, tudtam, hogy semmin nem kell aggódnom. Minden úgy lesz, ahogy akarom. Egy hetet töltöttem Egyiptomban, aztán egy hetet Párizsban. Rengeteg emlék előtört bennem, és tudtam tiszta fejjel gondolkodni, döntéseket hozni. Kibőgtem magam, megtisztultam, és végre el tudtam dönteni, mit szeretnék az életemmel kezdeni. Tanulni akarok, utazni, világot látni, tapasztalatokat szerezni, amit eddig nem tettem. Az utazások után hazatértem, majd a családi és bőség oldások után pár héttel a barátnőm férjének vállalkozásában kaptam állást, ahol havonta kell külföldre utaznom. Erre vágytam, megkaptam. Kezdtem biztonságban érezni magam.  Úgy érzem, a helyemen vagyok. És elárulok még valamit, szerintem a szerelem is megérkezett a kollégám személyében. Erről egyenlőre még nem írnék sokat, mert derült égből villámcsapásként ért, de annyit elárulok, hogy mindig ilyen társra vágytam, aki kinyitja a kocsiajtót, aki a randevúra virággal jön, és valóban úgy bánik velem, mint egy királynővel. Az ő szemeit láttam magam előtt az ikerlélek meditációban. 

Azt gondolom, hogy ezt neked is köszönhetem, és természetesen magamnak, a kitartásomnak, és annak, hogy mertem hinni. A gyermekeinket egyelőre közösen neveljük, felváltva vannak nálam és a volt páromnál, így könnyebben egyeztetem össze a munkámmal, de nem tudom, ez hosszútávon megoldás lehet e, ha nem, akkor változtatunk ezen. Egyelőre ők így szeretnék és jó nekik. Azért gondoltam, hogy megírom, mert tudom, hogy sok nő van hasonló helyzetben, mint én voltam, és talán egy kis reményt tudok adni ezáltal is. Mindenkinek vannak lehetőségei, de semmit nem oldanak meg helyettünk. A mi bátorságunk, elkötelezettségünk, és önmagunkba vetett hitünk szükséges ahhoz, hogy az életünket jobbra fordítsuk. Hidd el, te is élhetsz királynőként, ha mersz királynővé válni!

Eszter /43/


Megjegyzések

Megjegyzés küldése