Kötődés férfiak és nők között




Ha egy férfi és egy nő teljes mértékben férfiként és nőkét fogadják el egymást, akkor szerelmük beteljesülése egy felbonthatatlan köteléket hoz létre köztük. Ez a kötelék nagyon különbözik az egyházak erkölcsi tanításaitól, melyek a házasság felbonthatatlanságát hirdetik. A szerelem beteljesedése ebben az értelemben olyan köteléket hoz létre, mely nincs tekintettel a házasságra vagy a rítusokra és ceremóniákra.

E kötődés létezéséről csak a hatásán keresztül értesülünk. Például, ha valaki könnyelműen elhagyja azt, akivel ilyen kötelék fűzi egybe, akkor nehézségei lesznek egy új partner megtartásában. Az új partner érzékeli a köteléket, és elveszti a szabadságát arra, hogy igényelje a másikat, illetve, hogy teljesen nyitott és sérülékeny legyen.
Például egy nő titokban úgy érezte, hogy jobb, mint a férje előző felesége volt, és meg volt győződve, hogy a férfit sokkal boldogabbá tudja tenni, mint az előző feleség. Mindazonáltal, néhány év után képtelen volt intim kapcsolatba kerülni a férjével. Így, tudattalanul elismerte a férje kötődését és saját lojalitását is az előző feleséghez. Ő is elveszítette a férjét, mint az első feleség.

A családi konstellációkban gyakran megfigyelhetjük, hogy a második feleség kissé távolságtartó az új férjjel szemben, mintha nem lenne képes teljesen befogadni, mivel a férfit még máshoz köti valami.

A kötődés mélységét szintén a hatásából láthatjuk. Mint szabály, mondhatjuk, hogy az első szerelem vége a legnehezebb és a legfájdalmasabb. A szétválás általában könnyebb a második köteléknél, és még könnyebb a harmadiknál.
Ez a kötődés nem ugyanaz, mint a szerelem. Megesik, hogy a kötődés nagyon mély, noha kicsi a szerelem, vagy nagy a szerelem, és kicsi a kötődés. 
Ha az első köteléket gyűlöljük és alávalónak tartjuk, az hatással lesz a későbbi kötődésekre, melyek már jobb körülmények között születhetnek meg.

Bert Hellinger egyik nyilvános előadása alapján készült
Fordította: Evucka






Megjegyzések