2016. december 16., péntek

Megharcolni a szerelemért


Szia Viki! Arra gondoltam, én is megírom a történetem, mert úgy tűnik, stabilizálódtak a dolgok, és vidáman számolok be az eredményeimről. Ha gondolod, nyugodtan tedd fel a blogra.

Sziasztok! 6 éve ismertem meg egy fiút, aki első alkalommal teljesen magával ragadott. Nem tudtam, ki ez az érzés, mert előtte sosem éreztem még. Láttam a szemében a csillogást, éreztem, hogy kölcsönös az érzés. Hagytam, hadd történjenek az események, nem akartam irányítani a dolgokat. Párszor találkoztunk, éjszakákat beszélgettünk végig, ő volt az az ember, akivel bármikor, bármiről tudtunk beszélgetni, sosem fogytak el a közös témák. Sosem éreztem magam feszélyezve a közelében. Minden olyan természetes volt. Természetes volt számomra az is, hogy mi összetartozunk. Pár hét ismerettség után viszont egyik napról a másikra eltűnt. Nem értettem. Később kiderült, hogy egy volt barátnő felbukkanása miatt. 8 hónapra rá egy idegen városban összetalálkoztunk. Ezt a létezés akarta így. Újra kezdődött minden előlről. Aztán véget is ért, de most miattam. Dolgozott az egóm, a sértettségem mire legyőztem, megint eltűnt. Eltelt újabb egy év. Egy autoszalonban futottunk össze. Őszintén, erre mekkora az esély? És arra, hogy egyforma típusú autót rendeljünk egyforma színben? Elég kevés... Mégis ez történt. Végre elkezdtük megérteni, megérezni, valami közünk lehet egymáshoz. Újra kezdtünk mindent. Ez most tovább, 4 hónapig tartott. Újabb váratlan fordulat, meghalt a nagypapája, magába zárkózott, lecserélte a telefonszámát. Hónapokig semmit nem tudtam róla. Kicsit besokalltam, eldöntöttem, hogy lezárom. Teltek a hónapok, de nem tudtam senkit a közelembe engedni, egyfolytában ő járt a fejemben. Nem értettem, mi történik. Majd hónapokra rá a reptéren összetalálkoztunk. Én utaztam, ő pedig várt valakit... Bár csak pár szót beszéltünk újra lángoltunk. Telefonszámot cseréltünk, az utazásomat végig sms-eztük, majd mikor hazajöttem, ő várt a reptéren, kezdtük újra sokadszorra. Minden tökéletes volt, szép, jó, hatalmas boldogság, terveztük az esküvőt, mire egyszercsak nem jött haza többet. Már nem idegeskedtem, mert azt éreztem, ez nekünk ebben az életben nem fog és nem jöhet össze. De nem tudtam megmondani miért, ez egy érzés volt. Összeomlottam teljesen. Nem értettem, miért nem tudjuk elengedni egymást, és azt sem, miért nem tudunk együtt enni. Éreztem, hogy valami láthatatlan erő mindig szétválaszt minket. 

Életem ezen stádiumában úgy éreztem el kell mennem oldásra, hátha segít. Egy olyan előző életben találtam magam, ahol egy gazdag német család kislánya voltam, a mostani szerelmem pedig a zongoratanárom, aki 20 évvel volt idősebb nálam. Szerelem volt első látásra, pedig még gyermek voltam. Alig vártam, hogy felnőjek, és együtt lehessünk. Ahogy 16 lettem, megkérte a kezem, de az apám megakadályozta, hogy együtt legyünk. Eltilttottak tőle. Később megszöktem, kis ideig együtt voltunk, de aztán apám megkerestetett, és visszavitt. Boldogtalan voltam. A szerelmemet pedig meg akarta ölni. Nem sok időt bírtam a szobafogságban, újra elszöktem, de a páromnak addigra született valaki mástól gyereke, pedig tudtam, hogy engem szeret. De folyamatosan megakadályozta valami vagy valaki azt, hogy együtt legyünk. Nagyon magányos voltam.

Gyakorlatilag ez történt ebben az életünkben is. Feloldottuk ezeket a kötelékeket, hogy tovább tudjak lépni. A nagyszüleimmel is kapcsolatban volt ez a blokk, ezen eléggé meglepődtem. A vérvonalban futnak az energiák. 

Néhány hét mulva felhívott a fiú, hogy beszélni szeretne velem. Elmesélte, hogy most utoljára azért tűnt el, mert az exe felhívta, és közölte vele, hogy van egy 3 éves gyereke(mint a régi életben). Aztán kiderült, hogy nem is az övé. Azt mondta, úgy érzi, hogy eljött az idő, hogy együtt legyünk, én vagyok élete szerelme, és nem tudja mi, de valami megváltozott. Én persze tudtam, mi változott meg :-)

Végre boldogok vagyunk, és már nincs bennem az érzés, hogy mi van, ha újra elveszítem. Hiszen nem fogom, mert feloldásra kerültek a blokkjaink. De oldani fogunk együtt is. Hálásan köszönöm. Krisztina, 36 éves





Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése