Méhünk el nem sírt könnyei

Ahogy az idők során elveszítettük a Természet által diktált ritmusunkkal való kapcsolatot, egyre távolabb kerültünk a női lét által ránk rót életfeladatainktól, a női létben rejló lehetőségektől. A női tudások feledésbe merülésével nem csak szellemi, spirituális értelemben veszítettünk, de a nők egészsége is meggyengült. Mikor női körben beszélgetünk számos esetben, sőt mondhatni többségükben olyan nők keresnek a körben menedéket és válaszokat, akik vagy lelkileg sérültek és hasonultak meg önmaguk vágyaival és a világ követeléseivel, vagy női egészségük rendje borult fel. Egyre többet hallani mióma, polip megjelenéséről a női szervekben, amelyek azon kívül, hogy sok fájdalommal és szenvedéssel járnak, akadályozzák a női szervek fizikiailag és energetikailag helyes működését, a termékenységet és a női erő kibontakozását. Ezek a megbetegedések, elváltozások a méhben a leggyakoribbak közé tartoznak és nap, mint nap sok nő keresi a megoldást és a megértés kulcsát ezekhez a problémákhoz.
Amikor erről a betegségcsoportról beszélünk nagyon hasonló megjelenési módokat találunk, azonban más-más szinteken zajló hibás minták és téves folyamatok nyilvánulnak meg. Egy dologot minden esetben kijelenthetünk: méhünk el nem sírt könnyeit horduzzuk, amikor ezekkel a problémákkal küzdünk. El nem sírt könnyek, amelyek azért erednek, mert életünk nincs összhangban legmélyebb belső vágyinkkal, elfojtásaink, világra nem hozott terveink fejeződnek ki általuk, fel nem ismert, be nem vallott, feldolgozatlan megélések mutatkoznak meg.
Míg a mióma a méhizom jóindulatú daganatos megbetegedése, amely mutatja, hogy az izomszövet szintjén jelenik meg, addig a polip a méh nyálkahártyájának megvastagodásából ered. Mindkét esetben felmerül a termékenység fogalmával kapcsolatos minden gondolat, amely arra vonatkozik, megfogantuk e, megformáltuk e, világra hoztuk e szándékainkat.
Rátekintve a régi korokban élt nők életére láthatjuk, hogy a nők sorban hozták világra gyermekeiket, a mai korszellem által sugalmazott egy, vagy két utódos mintával, elvárással szemben. Ez a minta azonban évmilliókon keresztül ismétlődött és erősítette önmagát olyan szilárddá, hogy nem könnyű elnyomni, eltagadni ezt az ösztönt magunkból. Ezért is fordul elő, hogy olyan nők méhe is létrehoz miómát, akik szültek már gyermeket, csak éppen vágyaik szerint nem biztos, hogy éppen annyit, amennyit szerettek volna.
DE, amikor a női termékenységről beszélünk nem csak arról esik szó, hogy ért e már bennünket gyermekáldás, vagy hogyan fogalmazódik meg ahhoz való viszonyunk. Ahogy a témában írt korábbi bejegyzésekben is szerettem kihangsúlyozni, most is leírom emlékeztetőül, hogy termékenységünk, petefészek és méh energiánk a fizikain túl, lelki és szellemi szinten is működik. Ebből kifolyólag, amikor a termékenységben, teremtésben, női erőink működésében megélt elakadásokkal, blokkokkal nézünk szembe önmagunkban, minden szinten keresni kell a problémák kialakulásának okát.
A mióma estében Dahlke egy esetben használja az "izmolás" kifejezést, amivel arra utal, hogy a nők, akár a férfiak ősi izmaikkal játszanak. Ezt a kijelentést alátámasztja az, hogy mióma sok esetben azoknál a hölgyeknél fordul elő, akik versenyszférában, hangsúlyosan férfi domináns munkaterületen, munkahelyen dolgoznak, ahol erénynek számít a férfias hozzáállás, viselkedés, teljesítmény és keménység. Ezeknek a nőknek érdemes lenne tudatosítani magukban, hogy egy nő milyen erőkkel rendelkezik és nőiségéből fakadó ereje által hogyan tud győzedelmeskedni, sikert elérni, teljesítményében kiemelkedni a férfias izmolás helyett. Megfigyelhető, hogy szándékosan vagy kényszerből a miómával küzdő nők keményebbnek kívánnak mutatkozni, vagy épp védekezésből megpróbálják nőiségüket elnyomni, elrejteni. Ahogy a test egyéb területein elhelyezkedő izmokról, úgy a méhizomról is elmondható, hogy gondolkodásunk, hozzáállásunk tükröződik benne, hiszen ezek hatással vannak idegrendszerünk működésére, majd az visszahat az izmok tónusaira, tulajdonságaira, minőségére.
Más megközelítés viszont arra sarkallhat, hogy az után kutassunk méhünk mélységeiben, vajon mi az, amire nagyon vágytunk, dédelgettük, formáltuk magunkban, mégsem hoztuk világra. Az álmok, amelyeket nem valósítunk meg, vagy azért mert nincs elég önbizalmunk és félünk a kudarctól, vagy azért, mert nem tudtuk legyőzni az előtte álló akadályokat, a holisztikus szemléletű gyógyítás elvei és a tapasztalatok alapján is mondható, hogy valamilyen formában megjelennek, kifejeződnek és sajnos sok esetben betegség, torzulás által.
A petefészek és a méh nagy erővel támogatja a nő szándékait. Mérhetetlenül sok energiával teremtik és jelenítik meg a nő vágyait, késztetéseit, törekvéseit. Ha nem vagyunk ennek tudatában és nem használjuk fel méh erőnket, megteremtődhetnek a női szervek betegségei. Hiszen a nem megfelelően irányított energia, romboló erővé torzul minden esetben.
Polippal finomabb szinten találkozunk, a méh nyálkahártyája ennek az elváltozásnak a birodalma. A nyálkahártya területe jellemzően a lelki hozzáállás és gondolkodásbeli minták összessége, ahogy jellemzően ezt a témát hordozzák a test lágy szövetei. Ezzel egyidőben tehát érvényesnek tekinthetők rá a mióma által érintettek is, azzal együtt, hogy kevésbbé az utódnemzés, mint inkább finomabb,
kreatív energiák kifejeződésével hozható összefüggésbe, amely kiegészülhet a fészekrakás és intimitás megélésének témáival is.
Mindkét esetben felmerül a védekezés kérdése. De mi ellen védekezünk mi nők? Női természetünk sajátos megnyilvánulásai, tulajdonságai ellen? Természetes ösztöneink és szerepeink ellen? Nőiségünk valódi erejének és megélésének, kifejezésének felvállalása ellen? Védekezünk, mert elhisszük, hogy nőnek lenni ebben a férfias világban gyengeség. Védekezünk, mert úgy érezzük a külvilágban túl sok a kényszerítő körülmény, amely megakadályoz abban, hogy női életet éljünk, női életúton járva, a nőiségünk által ránk ruházott erőnk felvállalásával. És ezekbe a védekezésekbe belebetegszünk... a női lelkek túl nagy része boldogtalan...
Változtatni kell ahhoz, hogy a nők méhe újra egészséges legyen. Talán a szavak súlya sem képes kifejezni ennek fontosságát. Olyan változásnak kell bekövetkezni, amely az egyénnel keződik ugyan, de kihat a közösségekre, a társadalomra és egyre szélesebbkörben, mint a tóba dobott kő által keltett hullámok, mozgásba hozzák az egész világot. Mikor belegondolok ijesztő a kép: a nők termékenysége nagy veszélyben van. Ma már egyre többször ütközik akadályba a megtermékenyülés, a természetes fogantatás. Testi-lelki ellenállásokkal küzdünk. Persze látom értem az okát, más részről pedig felmerül mi a szerepe, célja ezzel az embernél hatalmasabb erőknek, amelyek befolyásolják az emberiség sorsát... de erről máskor. 

Jól látszik mind a mióma, mind a polip értelmezésében, hogy a nőiség sebei, magának a nőiség elnyomásának, félreértelmezésének, egyre mesterségesebb kezelésének köszönhetőek. Önmagunk, vagy a világ és a környezet véti ezeket a sebeket rajtunk? Ki a felelős? A versenyszféra? A gazdaság, amely bizonytalanná és kockázatossá teszi a fészekrakást? A külső elvárások, amelyek egyre jobban degradálják a női élet rendeltetését? A férfiak, vagy a nők? A párkapcsolatokban is felborult szerepek? A köz-bizalmatlanság minden ember iránt? Érdemes gondolkodni rajtuk.
A betegségek, vagy természetestől eltérő működések mindig arra hívnak, hogy megálljunk és meghalljuk lelkünk hangját. Számomra mindig kedvezőbb az a hozzáállás, ha az egyensúlyom felborult állapotait lehetőségnek tekintem. A betegség, vagy fájdalom nem ellenem van, hanem értem. Tanulhatok valamit. És azt figyeltem meg, hogy ez a hozzáállás már önmagában is hozza a gyógyulást. Nincs más dolgunk, mint befelé figyelni és néha, amikor szükséges vállalni a konfrontációt, akár kint, akár bent. Szembe kell nézni, bármit is hoz elénk az élet, mert a problémák szőnyeg alásöprése, tüneti kezelése sosem hozza el a megoldást.
Mond ki, hogy mit szeretnél valójában. Teremtsd meg hozzá a lehetőséget és, ahogy mondani szokták: ne álmodd az életed, hanem éld az álmaid! A gyógyító erő, amire szükséged van, benned van!


Írta: Regősvölgyi Regina


Megjegyzések