2016. december 22., csütörtök

Mi választjuk a szerelmet, vagy a szerelem választ minket?


Szia Viki! Hihetetlen dolgok történtek velem az elmúlt 3 hétben. Volt 2 fiú az életemben. Az egyiket, Balázst 6 éve ismerem. Mindig vonzódtam hozzá, mióta negláttam. Soha nem tudtam, hogy ez egyoldalú vagy valamikor majd viszonzásra talál. Mellette jöttek-mentek a nők, de velem tudott csak normálisan elbeszélgetni, megnyílni, de egy csókon kívül nem volt köztünk semmi. A szívemben mindig reménykedtem, hogy egymásra találunk. Soha életemben nem vonzódtam máshoz. Bár Te azt mondtad, lépjek tovább, valahogy nem bírtam kiverni a fejemből. Amikor másodszor jártam oldáson májusban, és megcsináltuk az ikerlélek bevonzós meditációt, rá 3 napra megismerkedtem egy fiúval. Robival első látásra egymásba szerettünk. Nagyon boldog voltam, hogy valóban létezik ez az ikerláng energia. Azt az erőt, amit kaptam akkor, soha nem felejtem el. Megterveztük pár nap után az életünket, s azt éreztem, mindenki erre az érzésre vár, s milyen szerencsés vagyok, hogy nekem megadatott ez. Egy péntek délután megbeszéltük, hogy vacsorázni megyünk, és olyan sejtelmesen beszélt Robi, mintha valami meglepetést tervezne nekem. Hát a meglepetés nem maradt el, hiszem csak ültem és vártam, ő pedig nem hívott. Amikor keresni akartam, szomorúan vette észre, hogy a telefonja kikapcsolva, a facebookon kitett az ismerősei közül. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet. Írtam neki smst, emailt, de semmi válasz. Egy hétig rettentően kivoltam, aztán próbáltam elefelejteni őt. Nem sikerült. Közben Balázs is felszívódott teljesen. Úgy éltem hónapokig, mint egy élő halott. Csak úgy elteltek a hónapok eseménytelenül. Újra oldásra mentem. Az oldás után rettentő erős fejfájás gyötört, úgy éreztem, mintha kicserélték volna az agyamat. Furcsa álom volt aznap éjszaka. Sétáltam egy úton hosszú szoknyában. Majd egy útelágazáshoz értem, ahol középpen volt egy tábla, melyre a következő volt írva: "Döntsd el, merre tovább" és volt egy nyíl, ami jobbra mutatott. Ott vacilláltam, merre menjek, majd a megérzésem és a nyíl ellenére mégis a bal oldali ösvényt választottam. Sok-sok bokor, szúrós ágak szegélyezték az utat, majd besötétedett és jött velem szemben egy róka, a fákról pedig kígyók néztek vissza rám. Nem voltak túl jó érzéseim, s gondolkodtam is rajta, vajon jól döntöttem-e. Csurom vizesen, leizzadva ébredtem, még mindig fejfájással. Aznap délután éppen edzésről tartottam hazafelé, amikor Balázs, a 6 éves szerelmem felhívott, és megkérdezte, van-e kedvem sétálni vele a tónál. Végülis beleegyeztem, s nagy izgalommal mentem a "randira". Érdekes találkozás volt, mert messze nem éreztem azt a szenvedélyt, amit régen keltett bennem a látványa. Azt mondta, rólam álmodott éjjel, és valamiért azt érezte, hogy találkoznunk kell. Olyan csillogást láttam a szemében, mint sosem. Na, gondoltam magamban jól sikerült az oldást. Mondom túl jól, mert belőlem is kioldották, ugyanis most meg én nem érzem, amit kellene. Sokat mesélt, kicsit untam is, alig vártam, hogy hazaérjek. Az járt a fejemben, hogy félresikerült az oldás. 6 évig vártam, hogy együtt lehessek ezzel a sráccal, erre az oldás hatására megfordult a kocka. Most végre akar engem, de az én érzéseim elmúltak. Az az egy nyugtatott, hogy oldáson a segítőm mondta, hogy nem ő a párom. De ha nem ő, akkor minek jött vissza? Közben próbáltam magam nyugtatni, hogy ne várjak már csodát 1 nap alatt. Este még 3 szerelmes sms-t kaptam tőle, így szenderültem álomba. Éjszaka újra ugyanazon az úton sétáltam, mint előző nap. Újra odaértem az útelágazáshoz, s most egy vastag, hatalmas nyíl hívta fel a figyelmem arra, hogy most a jobb oldali ösvényt válasszam. Most egy cseppet sem gondolkodtam. Elindultam a jobb ösvényen, s ahogy ráléptem, nagy fényesség borította a tájat. Messze a távolban láttam egy hatalmas fát, aminek a tövében várt rám egy herceg. Egy egyszarú jött elém, s vezetett el a fiúhoz. Azt mondta nekem, hogy már régóta keresett engem. Átölelt, s ezzel a csodás érzéssel ébredtem. Nyugtalan voltam egész nap, de ez inkább afajta izgatott várakozás volt. Megbeszéltük a barátnőmmel, hogy este elmegyünk vásárolni, és kávézunk egyet. Egy pesti bevásárlóközpont mélygarázsában na vajon kivel futottam össze? Robival, a nagy szerelmemmel. Abban a pillanatban beugrott az álmom... Tegnap nem a jó ösvényt választottam, nem a jó fiúhoz mentem oda. Bezzeg ma... Huh, majd kiugrott a szívem a helyéről. Teljesen lazán és természetesen jött oda hozzám, mintha misem történt volna. Amin meglepődtem, az az volt, hogy nem idegesítettem fel magam, pedig nagyon csúnyán lépett le. A barátnőm nagyon diplomatikus volt, rögtön magunkra hagyott. Azt mondta, napok óta szeretne megtalálni, de sehogysem sikerült neki. Pont úgy, ahogyan az álmomban mondták. Ez valóban az én választásom lett volna? Olyan sorsszerűnek tűnik az egész. Hogyan tud valaki 5 hónap alatt ennyit változni? Teljesen letisztultnak és őszintének tűnt, bocsánatot kért, s azt éreztem, ez más, mint akkor, s annak ellenére, hogy így megjártam vele, mégis bíztam benne. Másnap reggelig beszélgettünk összeölelkezve a parkban. Nem tudom még mi lesz, de már nincsenek bennem félelmek, s teljesen rábíztam magam a sorsra. Ennél nagyobb csoda nem történhetett velem. Nemcsak amiatt, hogy visszakaptam a valódi szerelmet, hanem az, amennyit én változtam, s ahogyan reagáltam dolgokra. Én olyan, de olyan boldog vagyok, örökké hálás leszek érte. Ami tanfolyamot, oldást csinálsz, az biztos, hogy mindegyiken részt veszek. Köszönöm mindent Viki! Sok puszi neked! Cili 29




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:


 
Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése