Mielőtt másokat hibáztatnánk....




A sértődöttség vagy a harag olyasmi, amivel nagyon nehéz szembenézni. Hiszen amikor felfedezzük magunkban, sebezhetőnek, rémültnek és gyengének hihetjük magunkat. Ráadásul ezek az érzelmek más, hasonló emlékeket aktivizálhatnak bennünk, s ettől újraéljük korábbi erőtlenségünket.

Előfordul, hogy úgy próbáljuk kézbevenni a dolgokat, hogy megbüntetjük a körülöttünk lévőket, akár őket okoljuk ezekért az érzésekért, akár ártatlan kívülállók. 

Megpróbáljuk „kiegyenlíteni a számlát”, vagy úgy manipulálni az embereket, hogy a helyzet urának higgyük magunkat.
Ezek a hadműveletek ideiglenesen kielégíthetnek, de csak elodázzuk a szembesülést fájdalmunkkal.
A sértődöttségtől nem kell olyan nagyon félnünk. Nem kell annyira erőlködnünk, hogy elkerüljük. Habár nem olyan kellemes, mint teszem azt, a boldogság, de érzelem ez is.
Átadhatjuk magunkat neki – azután továbbmehetünk.

Persze, nem kell folyton keresgélni magunkban, vagy túlságosan belelovalni magunkat. Üljünk le, érezzük át, gondolkodjunk el, hogy kell-e valamit tennünk azért, hogy a továbbiakban megóvhassuk magunkat tőle – aztán lépjünk tovább.
Nem kell elsietnünk a döntést. Nem kell másokat büntetnünk azért, hogy így tartsuk kordában a saját érzelmeinket. 

Kezdjük azzal, hogy megosztjuk őket másokkal. Ettől megkönnyebbülünk, és nem csak mi gyógyulhatunk meg, hanem ők is.
Végül megtanuljuk, hogy az igazi erő abban nyilvánul meg, hogy akár meg is sértődhetünk, ha úgy alakul, és ha tudjuk, hogy akkor is megóvhatjuk magunkat, ha fájó érzelmeket fedezünk fel magunkban. 

Az igazi erő jele, ha saját fájdalmunkért nem másokat hibáztatunk, és vállaljuk a felelősséget negatív érzelmeinkért is.

Ma akkor is átadom magam érzéseimnek, ha fájdalmasak. Ahelyett, hogy sietősen cselekednék vagy megpróbálnék valaki mást megbüntetni, vállalom a sebezhetőséget, hogy átérezzem érzelmeimet.

Melody Beattie



Megjegyzések