2016. december 19., hétfő

Miért nem jön a baba?



Jó ideje megfogalmazódott bennem, hogy írni kell, beszélni kell a várt gyermekáldás elmaradásának témaköréről. Felnyitni a szemeket arra, hogy okok vannak, amiket nem kívül és nem fizikai szinten kell keresni. Ezzel a céllal egyértelmű volt számomra, hogy egy olyan embert keresek meg, akinek nem csak tapasztalata van a témában, de már nagyon sok pozitív eredményhez segítette hozzá az anyává válni kívánó nőket. Természetesen, nem csak a nőkön múlik, hogy társkapcsolatból családdá válik-e egy építmény. Ám, mivel legtöbbször a nő az, aki motivációt érez abban, hogy keresni kezdjen, utánajárjon a problémáknak, tegyen a megoldásért, és a legtöbb tapasztalat is a nőkön keresztül érkezik e témában, ezért most elsősorban – de nem kizárólag – a nőkhöz szólunk.

Kónya Sándor amolyan „gyógyító ember”. Talán nem is jó dolog a minősítés, hiszen szavakkal nehéz megfogalmazni, ki ő és mit „csinál”. Inkább közvetít. Képes átadni a földi embernek azt, amivel visszatalálhat testi-lelki egész-ségéhez. Régóta ismerem őt és a tevékenységet, amit végez, csodálom a képességeit, így őt kerestem meg, hogy segítsen pár gondolattal összeállítani a mozaikképet meddőségről, blokkokról, megoldásokról. Az eredmény pillanatok alatt kibontakozott és meglepően ismerős volt.

Amikor egy nő eljut oda, hogy gyermeket szeretne, tesz is érte, de nem érkezik az áldás – két dolgot tehet. Az egyik, hogy elmegy orvoshoz és művi beavatkozásokkal különböző, istenlényhez méltatlan beavatkozásokat végeztet magán, aminek vagy lesz eredménye, vagy nem – ha lesz is, vajon mit érezhet az a kis fénylény, aki ily kényszerített, mesterséges módon érkezik le ebbe a világba? (Arról az igen kevés előre tervezettségtől most tekintsünk el, valóban nem sok van, ha van egyáltalán.) A másik, hogy elkezd belül keresgélni, mert tudja, hogy a teste tükrözi azt, ami a tudatában él.

Minden esetben, amikor testi akadálya van (ha van, mert nem mindig találni) a gyermekáldásnak, akkor az egy tudati blokk tünete. Csak a tünet és nem maga a probléma! A gyökereket itt is belül kell keresni, mert találni csak ott fogunk. Legtöbbször régi traumákban gyökereznek ezek a blokkok és az esetek legtöbbjéről elmondható, hogy az anya, aki tudatosan, a felszínen nagyon akarja a gyermeket, tudat alatt valójában elutasítja. Ennek oka pedig maga a félelem.

Elöljáróban kell leszögezni, hogy AHÁNY NŐ, ANNYIFÉLE MEGREKEDÉS LÉTEZIK! A belső okok kutatásával óvatosan érdemes bánni, hiszen egyéni gyökerek, élmények, traumák vannak, mindenki más utat jár.

Gyakori eset, hogy gyermekkorban olyan élmény ér egy lánygyermeket, amikor egy kép erősen beleivódik a mély tudatba és éveken át, felnőttként is ott él, tudat alatt fékként van jelen. Erre egy példa: egy nő hosszú évek óta élt magányban, bár vágyott egy társra, mégis félt a házasságtól és ez a félelem tartotta az egyedüllét állapotában. Terápia során kiderült, hogy gyermekként, csupán pár évesen látta szülei indulatos, agresszív veszekedését. Odáig fajult az eset, hogy az apa rátámadt az anyára, érezhetően az életét akarta elvenni, de az anyának végül nem lett bántódása. A gyermek egyetlen képet őrzött meg, mint egy filmvásznon, folyamatosan kifeszítve a tudatában, amely felnőttként is ott lebegett benne. Amikor sikerült ez a rémképet felszínre hozni és szembenézni vele, már oldhatóvá vált a lelki sérülés.

Ugyanez a helyzet a gyermekáldással is. Sokszor egyetlen mélyre ható gyermekkori élmény elég, hogy felnőttként fékezze az anyává válást. Érdemes külső segítséget igénybe venni a gyógyuláshoz, hiszen az ember önmagában, egyedül nehezen talál meg ilyen mély rögzüléseket. A segítség ebben az esetben azt jelenti, hogy felszínre hozzuk az adott képet, élményt, nagyon mély szintekről (nem utaztatásról van szó!) és így gyógyíthatóvá, feloldhatóvá válik.

Ha saját magunk szeretnénk elindulni e belső felfedezőúton, akkor az első, amit érdemes megkérdezni magunktól: milyen sérüléseim vannak a gyermekséggel, gyermekléttel, anyasággal kapcsolatban? Mitől félek?

A válasz millióféle lehet: meg tudok-e felelni a gyermeknek? Meg tudok-e felelni a természettől rám bízott, új szerepkörnek? Megérdemlem-e, hogy gyermekem legyen? Kellően biztos vagyok magamban, hogy fel tudom nevelni a gyermeket?

Gyakori, hogy a gyermek szemtanúja volt az édesanyját történő megaláztatásoknak, ezért nem akar maga is anyává válni, mert azt hiszi, hogy vele is ugyanez megesik. Szintén gyakori, hogy a nő fél a várandósság állapotától, terhességként gondol rá. Fél a kicsi személyiségétől, vagy saját személyisége megváltozásától. Fél attól, hogy a teste változik, az alakja más lesz és ez ront a kapcsolatán. (Itt jegyezném meg, hogy alapból kétféle kapcsolat létezik a mai világban: az egyik, amikor igaz társunk mellett élünk, a másik, amikor nem. A lélek tudja ezt is. Ezért van, hogy míg az egyik kapcsolatot elmélyíti a kis jövevény érkezése és kiteljesedik a család, addig a másiknál a szülők útja a gyermek érkezése után – vagy bizonyos számú gyermek születése után – szétválik, mert megtették, amire szerződtek karmikusan és közös útjuk eddig tartott. Alapkérdés tehát, hogy ki mellett élünk – a társat először a szív ismeri fel, majd a tudatos döntés hozza meg a két fél útjainak egymásba fonódását.) Létezik olyan is, hogy egy nő valamilyen múltbeli élmény hatására megrekedt egy kislány lélekszintjén és tudatába rögzült, hogy „kislánynak nem lehet gyermeke”.

Minden esetben van azonban valami, ami a felszín mögött közös és állandó: ez pedig a belső biztonság hiánya! Nagyon gyakori, hogy egy nő a külvilágból, a családjából nem kap támogatást ahhoz, hogy édesanyává váljon. Lehet, hogy a saját édesanyja, férje, párja, barátai mondogatják, hogy nem képes rá. Az ilyenkor jövő kétségek is fékként lépnek be.

Mi a megoldás? Egyértelműen a belső stabilitás visszaállítása. Ez eleve jelen lévő, létező dolog, ami van! Csak a kétségeket kell lehámozni róla. Amíg egy nő nem érzi a biztonságot, vagy bármi ágról jön nyomás, addig a gyermekáldás is elmaradhat. Egyszerűen a nő dolga, hogy ebben az esetben a saját sarkára állva tudatára jöjjön az anyaságra való képességének, lerázza magáról a külső hatásokat – hiszen soha nem a hatás, hanem a fogadás miatt nem érjük el céljainkat! Mondhat bárki bármit, ha én nem vagyok rá fogadóképes, akkor nem veszem át tőle.

Nagyon sokfajta oka lehet tehát annak, hogy nem jön a baba és mindenképpen egyéni válaszokat érdemes keresni. A lényeg, hogy elinduljunk a belső keresésben, mert ezzel együtt már könnyen, gyorsabban, érdemben lehet a problémát megoldani. Az anyaságra való képesség minden egyes nőben, természetszerűen él! Ennek tudatosítása is csodákra képes.

A leszületendő kis lélek már a fogantatáskor jelen van (valójában sokkal korábban). Az a kis lélek, aki mindkét szülő által a szer-elemben való eggyé olvadás csodáját éli meg és eképpen érkezik földi testébe, kiemelkedő képességekkel, egészséges lelki-szellemi világgal születhet. Nagyon fontos tudatában lenni annak, hogy soha nincsenek véletlenek – egy gyermek érkezése minden esetben tervezett, a sorsba beépített történés! Minden gondolat, érzés, beszélgetés, ami a várandósság idején történik és a gyermekről szól, a gyermek számára is érzékelt minőség. Figyeljünk hát arra, hogy a leszületendő fénylelkek méltó körülmények között érkezzenek!

Zentai Anna







Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése