Már több éve annak, hogy először találkoztam veletek és éreztem, hogy oldásra kell mennem. Nem értettem életem néhány meghatározó eseményét. Másfél hónappal előtte jöttem haza egy nyaralásból Horvátországból. A családommal nyaraltunk, apukámmal, anyukámmal és a testvéremmel. Második nap este a tengerparton megismerkedtem egy öt fiúból álló társasággal. Az egyik fiúval nagyon szimpatizáltunk, szinte csak vele beszélgettem egész éjjel. Első nap megcsókolt már, olyan álomszerű volt az egész. A fiú szerb és alig tudtunk beszélgetni, de az érzések, amik köztünk voltak, pótoltak mindent. Pedig ránézésre először nem is tetszett. Nem tudtam kiverni utána a fejemből egyfolytában rá gondoltam. Találkoztunk a héten minden este és nagyon szerelmes lettem. Erre persze csak később jöttem rá. Az utolsó este a hazajövetel előtt megbeszéltük, hogy megint találkozunk egy búcsúestére, beszerzünk minden fontos adatot a másikról (telefonszám, email cím), és kibeszélgetjük magunkat, kihasználjuk az utolsó estét. Két órát vártam rá, nem jött el... Kegyetlenül éreztem magam. Tudtam, hogy másnap hazamegyek, itt van valaki, aki iránt olyan érzéseim vannak, mint soha senki iránt, és egyszerűen felszívódik. Azt gondolom, hogy ez a legnagyobb kegyetlenség, amit egy emberrel tenni lehet. De nem tudtam, mi történt. Esetleg baja van, meggondolta magát, vagy egyszerűen megijedt ettől a feladattól. Nem is értettem, mi vonz benne. Nem is tetszik, beszélgetni sem tudunk... De valami varázserő kerített hatalmába. Ezek a külső dolgok elveszítették jelentőségüket. Nagyon nehezemre esett hazajönni. A nevét sem tudtam, esély sem volt rá, hogy megtaláljam. Hónapokig se enni, se aludni nem nagyon tudtam, fogva tartott teljesen ez az érzés. Úgy éreztem, az életem teljesen leépül nélküle. Anyukám vitt el oldásra, mert nem bírta már nézni, ahogy gyászolom az érzéseim. Az első alkalommal felszakadtak belőlem az érzések, több órán át sírtam utána. Azt mondták, hogy azok a párok, akik egymásnak vannak teremtve, mindenképpen együtt lesznek, csak ki kell várni az időt. Kicsit megnyugtatott, de hitetlen voltam. Első alkalommal rögtön egy előző életet láttam. 1733-ban Portoban jártam. Kiderült, hogy az Portugáliában van. 27 éves lány voltam, Tera volt a nevem. Szerelmes voltam egy férfibe, Rui volt a neve. Az a fiú volt, akit a nyaraláson ismertem meg. Először azt láttam, hogy a fiú egyszerű ruhában, kicsit koszosan, részegen egy templomba megy, talán imádkozni. Egy pappal beszélgetett, letérdelt elé és sírt. A pap valamit hadonászott felette, olyan érzésem volt, mintha lelkiismeret furdalása lenne, a pap pedig még jobban ezt kelti benne.
Amikor kijött a templomból, odamentem hozzá, és megkértem, beszélgessen velem egy kicsit. Eleinte nem nagyon akart engedni, de végül szóra bírtam. Elmesélte, hogy szerelmes Terába, de a lány idősebb nála 4 évvel, és más vallásban nevelkedett, így azt mondta a pap, jobb, ha eltűnik az életéből. A fiúnak viszont nagyon erős lelkiismeret furdalása volt, mert tett egy ígéretet a lánynak. Kínlódott, szenvedett, nem akart tudomást venni az érzéseiről. Próbálta elnyomni az érzéseit, de egyre jobban gyötrődött. Közben a közelébe került egy másik lány, ő volt Monica és a szomszéd birtokon élt, lovakat tartottak a szülei, ő manipulálta Ruit, egy látszatot tartottak fent, de a fiú szíve Teráért dobogott. Telt-múlt az idő, a fiút rémálmok gyötörték, egyre rosszabbul érezte magát, sokat ivott, boldogtalan volt, mindenét elveszítette mire úgy döntött, hogy felkeresi életének egyetlen boldogság forrását, Terát. Hónapokba telt megtalálnia őt, és el is késett vele, mert a lány már kisbabát várt mástól. Most még szebbnek, még tökéletesebbnek látta a lányt, mint előtte. A szívük egymásért dobogott, de a lány már döntött, másik családot választott magának, és megkérte a fiút, hagyja békén őt. A fiú próbált új életet kezdeni, de nem sokáig bírta és megmérgezte magát.
Nagyon sírtam ezen az egészen. De gondolatban kijavítottam az akkori hibákat, mert azt mondták, hogy akkor nem lesz hatással a jelenemre. Megváltozik az energetika, mert megváltoznak az érzéseim.
Aznap éjszaka azt álmodtam, hogy az ágyamnál áll egy angyal, és azt kéri, nyugodjak meg, minden rendben lesz, hiszen azok a kezek, melyeket az égben kulcsolnak össze, soha szét nem választhatók. Lehet, hogy kis időre elengedik egymást, de amint itt az idő, újra összefonódnak, és soha nem engedik el egymást.
Sokat oldottam még rá, de másfél évig semmi nem történt. Bennem sokminden megváltozott, de nem bírtam kiverni a fejemből. Az életemnek szinte minden részét oldottam, új munkám lett, amit imádok, a családommal rendbe jött a kapcsolatom, de ezt a fút nem tudtam elfelejteni. Senki más felé nem tudtam nyitni, de nem is akartam talán. Mindez néhány este, ami többet jelentett bárminél. De már lassan beletörődtem. Kész voltam túllépni rajta, és most márciusban voltam egy olyan oldáson, ami hozzánk vonzza az ikerlelkünket. Olyan felszabadult és vidám voltam utána, valahogy a levegőben éreztem a szerelmet.
Három napra rá kaptam a fiútól egy emailt. A szívverésem az egész testemben éreztem, mikor megláttam a képét. Nem adta fel, végül egy portálon rám talált. Pontosan, mint a régi életben, több, mint egy évig bírta, mire rájött, milyen fontos vagyok neki, és hónapokba tellett, mire megtalált. Nagyon nehezen tudtam kezelni őt, de mérhetetlenül boldog vagyok. Azóta sem találkoztunk, de két hónapja tartjuk a kapcsolatot, levelezünk, beszélgetünk. Már nem is az a fontos, hogy ő lesz-e életem párja, az a fontos, hogy most itt van. Mára megértettem, mit jelent az, hogy az ikerlelkek adás-vételben vannak. Egy percre sem hagytuk el egymást, csak a testünk két külön helyen volt. A lelkünk sosem. Érdekes, most sokkal jobban tetszik, mint két évvel ezelőtt. Nehezen tudunk beszélgetni, de a szív nyelvén kommunikálunk. Boldog vagyok, megnyugodtam. Kicsit sem aggódom a jövő miatt, megtanultam bízni. Hogy mi lesz velünk? Nem akarom tudni, ez a sors feladata. Az enyém az, hogy kiélvezzem a jelent! Mindent nagyon köszönök! Annamária-22
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése