2016. december 27., kedd

Mikor állunk készen a valódi szerelemre?


Drága Viki! Egy kisebb fajta csoda, ami velem törént az oldások után. Mondhatom úgyis, hogy a legnagyobb csoda, ami történhetett. Nem azért mentem el az ikerlélek oldásokra, hogy megtaláljam a másik felem, hiszen ismerem őt kicsit több, mint 3 éve. Úgy ismerkedtünk meg, hogy egy ikerlélek bevonzó nap után (még aznap) elkezdtünk “véletlen” beszélgetni egy internetes közösségi oldalon. Sohase láttuk még egymást, de minden egyes szava a lelkemig hatolt. Nem volt szándékomban az ismerkedés és neki sem. A sors úgy intézte, hogy beszélgetnünk kelljen. Egy egész napot szinte végigbeszélgettünk, majd megköszöntem neki és elköszöntünk. Azt hittem, soha többé nem fogunk többé beszélgetni. Lezártam. Nem értettem, miért érzem azt, hogy megszakad a szívem. Másnap már reggel írt, hogy rólam álmodott, és annyira valóságos volt, hogy szerinte előző életeinket látta. Előtte nem hitt ezekben a dolgokban. Ez volt az első bizonyíték, hogy ő valóban az ikerlelkem, a másik felem. Ugyanis annyira megnyitott bennünk a kapcsolódásunk, hogy elkezdtünk emlékezni a múltunkra és a feladatainkra. Ő ezeket másképpen fogalmazta meg, de ez volt a lényege. Reggeltől késő estébe nyúló beszélgetések következtek. Éreztem, hogy mi összetartozunk, és bárhol is van, a lelke itt van nálam. Sokszor arra gondoltam, hogy itt ül mellettem, ő pedig írt, hogy azt érzi, mintha simogatnám. Rendkívül intenzív lelki kapcsolatunk volt. 2-3 hét internetes beszélgetés után tudtam meg, hogy több éve együtt él egy lánnyal. Én akkor azt éreztem, le kell zárnom ezt a kapcsolatot, mert ha tovább folytatom, és napról-napra egyre jobban kötődöm hozzá, akkor nagyon meg fogok sérülni. Ez volt az, amikor nem mertem a szívem szerint cselekedni. Lezártam. Ő ezt nem hagyta, s tovább beszélgettünk, kicsit semlegesen, nem akkora érzelmekkel. Egyik nap éreztem, hogy kicsit furcsa, szótlan. Elmesélte, hogy ez azért van, mert elköltözött a párja. Engem szeret, és mindig erre az érzésre várt. Megbeszéltük, hogy következő hétvégén találkozunk. Akkor találkoztunk először. Nagyon érdekes és csodás érzés volt a találkozás. Egy akkora hatalmas energia generálódott, ami szinte fájt. Fizikai fájdalmaink voltak, ugyanakkor egy csodálatos, beteljesült, mennyei érzés. Hazataláltam. Minden olyan természetes volt. Tudta, hogy mire gondolok, én is tudtam, ő mire gondol, szavak nélkül megértettük egymást. Ez egy akkora csoda, amire nincsenek szavak. Azt gondolom, az embernek nem szabad alább adnia. Csodálatos néhány hónap következett. Szavakkal leírhatatlan, amikor nemcsak 2 test, hanem 2 lélek találkozik. Mintha kitalálta volna minden kívánságom. Igazán nőnek éreztem magam életemben először. Nem volt kifogásolnivalóm benne. Semmi olyan, amit változtattam volna rajta. Tökéletesnek éreztem és gondoltam. Nem találkoztunk túl gyakram, csak néhány naponta, de ezek a napok a mennyországba repítettek. Nem voltam türelmetlen, pontosan tudtam, hogy ez így van rendjén. Megterveztük az eljegyzésünket, az esküvőnket, a gyerekeinket, és mindenben egyetértettünk. Mindenről ugyanaz volt az elképzelésünk. Ugyanazok a nevek tetszettek. Ugyanaz a kedvenc színünk, autónk, ételünk, és ugyanúgy értékelünk dolgokat. Ennél nagyobb csoda nem kell az életben. Felszínre jött több közös életünk, tudtuk, hogy összetartozunk. Majd egy szép tavaszi napon jött az összeomlás. Megjelent a volt barátnő, és többé nem keresett ő. Ezeket már csak utólag tudom, de a párom elég lelkis fiú, és elkezdte a volt párja lelkileg zsarolni, lelkiismeretfurdalást keltett benne. Visszament hozzá, és engem nem keresett. Meg sem magyarázta. Éreztem, hogy ennek most vége, de tudtam, hogy a lekemből nem tudom kitenni, hiszen annak egy darabja ő. Nem értettem, hogyan bírja ki nélkülem. Nagyon szenvedtem, ugyanakkor tudtam, hogy hozzám tartozik, és soha nem veszíthetem el. Biztos voltam benne, hogy pár napnál tovább nem fogja bírni, de csak teltek a hónapok, és nem tudtam róla semmit. Ezer meg ezer jelet küldött az élet, hogy ne tudjam őt elfelejteni. Mérges voltam, hogy miért akartam bevonzani az ikerlelkem. De aztán eszembe jutott, hogy hallottam Tőletek, hogy sok embert összehoztak az ikrével, megismerték egymást, de még nincs itt az idő az együttélésre. Bárki bármit mondott, tudtam, hogy nem akarom és nem is tudom lezárni. Lehet, hogy valóban fel kell dolgoznunk a múlt sérelmeit, terheit? Mit kell tennem, hogy újra együtt lehessünk? Amikor az ember találkozik az ikerlelkével, többé nem tud másra gondolni. Többé más nem felel meg neki. Nem is tud másfelé nyitni. Jöttek más férfiak az életembe, de mindenkiben őt kerestem. Végül nekem is lett egy párkapcsolatom. Nagyon szerettem a fiút, akit a tesvérem áltam ismertem meg már sok évvel ezelőtt. Imádott engem, és lelkileg nagyon nagy öszzhangban voltunk, mégsem közelítette meg azt a tökéletességet, amit akkor éreztem, mikor az ikremmel voltam. Egyre kevesebbet hallottam róla, már a jelek sem jöttek. Más mellett feküdtem, de néha őrületes hiányérzet tört rám. Éreztem, ahogy szenved, éreztem, ahogy gondol rám és vágyakozik. Sokszor éreztem, hogy boldogtalan. Az ikrek folyamatosan közvetítenek egymás felé gondolatokat, érzéseket egy különleges csatornán keresztül. Amikor éreztem, hogy szomorú, én is az lettem. Ha szerelemmel gondolt rám, boldog voltam. Eltűnése után 9 hónappal kiderült, hogy gyereket várnak a volt barátnőjével. Akkor azt éreztem, hogy örökre elveszítettem. Borzalmas érzés volt. Ráadásul a párommal is mélyponton volt a kapcsolatunk. Elkezdtem lefelé csúszni a lejtőn. Katasztrófális dolgok derültek ki, teljesen magam alatt voltam. Felerősödtek a félelmeim, a fájdalmaim, borzalmasan éreztem magam. Elkezdtem különféle oldásokra járni, mert úgy éreztem, ha nem tudom meg az okait annak, ami velem történik, meg fogok hülyülni. A családi oldások óriási hatással voltak rám, rendkívül harmonikus lett édesanyámmal és testvéreimmel a kapcsolatom. Apukám volt a nehezebb téma, hiszen rengeteget bántottuk egymást régi életekben, és kiderült, hogy azért születtem hozzá, hogy ezt kiegyenlítsük. Tudtam, hogy apukámmal rendeznem kell ezt, mert addig nem túl jó az apa és férfiképem. 3-4 családi oldás kellett hozzá, mire ki tudtuk ezt egyenlíteni. Ennek hatására a párommal egyre jobb lett a kapcsolatom, apukámat végre igazi édesapának éreztem. Ennek hatására elkezdtem anyagilag gyarapodni. Mondtátok az oldáson, hogy az anyagi és az “apa energia” egy tőről fakad, és amig apuval nem rendezem a kapcsolatom, addig nem lesz sok pénzem. Ez nálam nagyon bejött. Felújítottam a házam, és az utazásokban éltem ki magam. Minden oldás után változások jöttek. Nem mindig kellemesek, sokszor éjszakákat bőgtem végig, szorított a szívem, hánytam, lázas voltam, brutális tisztuláson mentem keresztül testileg-lelkileg, viszont minden egyes tisztulás után megkönnyebbültem. Szó szerint, a testsúlyom is elkezdett csökkenni, és elkezdtem a testemmel is elégedett lenni. Sokszor nagyon összezavarodtam és elment a hitem. De aztán felálltam és mentem, kutattam tovább. Mindent meg akartam érteni, azért mentem el minden oldásra, amire csak tudtam. Azt éreztem, hogy azzal, hogy gyermeke lett az ikremnek, a sors minden esélyt elvett tőlünk arra, hogy együtt legyünk. Egyik oldáson Jézus jött oda hozzám, és elmondta, hogy bízzak az égi vezettetésben és fogadjam el a helyzetet, mert minden okkal történik. És aki összetartozik, azt a sors összehozza, ha megértek a találkozásra. Mivel minden, amit csinálok, hatással van rá, arra gondoltam, hogy úgy van esélyünk, ha én tisztulok, mert akkor előbb utóbb mindketten készen fogunk állni erre a kapcsolatra. Így azokra az oldásokra is elmentem, amiről azt gondoltam, hogy nincs rá szükségem. De mindig kiderült, hogy pont arra volt szükségem. Ilyen volt pl. az életfeladatos oldás. Szerettem a fodrász szakmát, de egyre inkább éreztem, hogy valami nemesebb célra születtem, aminek a párom is része kell, hogy legyen. Lassan arra is rájöttem, hogy mi ez. Elkezdtem a feladataimmal foglalatoskodni, egyenlőre csak hobbiból, de elkezdtem ennek következtében egyre boldogabb lenni. Majd az egyik ikerlélek-oldás után világosodtam meg, és állt össze bennem a kép. Azért vonzottam be őt, mert szükségem volt a közös, összeadódó energiáinkra ahhoz, hogy legyen erőm lepakolni a terheimet, így sokkal gyorsabb volt minden. Ugyanakkor azért nem lehettünk együtt, mert még neki volt egy karmikus feladata az exével, méghozzá egy közös gyermek. Nekem pedig a jelenlegi párommal volt még megoldandó karmikus feladatom, valamit be kellett fejeznünk, amit régen elkezdtünk. 2 és fél év telt el, mire ezt megértettem. De nem számít sem az idő, sem a tér. Előbb utóbb mindenki megérti. A következő ikerlélek napon arra jöttem rá, hogy le kell zárnom a múltat, hogy előkészítsem a helyet a jövőnek. Kompromisszumot kötöttem a sorssal. Lezártam a kapcsolatom, megtanultam elengedni és megbocsátani mind a páromnak, mind magamnak, mind az ikremnek. Enélkül nem megy. Nem lehetnek bennünk neheztelések. Kértem, hogy szeretnék új életet kezdeni, el tudjak engedni mindent, és küldjenek nekem egy lélektársat, akivel boldog tudok lenni. Szétköltöztünk a párommal, és még aznap este kaptam egy akkora jelet, hogy nem hittem a szememnek. A Tescoban vásároltam, és egy ugyanolyan autó parkolt mellém, mint az ikrem kocsija (nem tömegautó, néhány van belőle Magyarországon). Elég piszkos volt, és a hátsó ablakára egy szivecske volt berajzolva és benne egy “M” betű, az ő keresztnevének kezdőbetűje. Jót mosolyogtam, és megjelent bennem a boldogság érzése. Óriási hálát éreztem a létezésem iránt. Tudtam, hogy a segítők velem vannak, és terelgetnek. Hazamentem és megnéztem a facebookon a barátnője közösségi oldalát, mert az övé nyilvános, és hoppá… láttam, hogy már nincs kint, hogy kapcsolatban vannak. Nem is tudom elmondani, mit éreztem. Nem akartam kárörvendeni, mert sosem szeretnék elvenni egy apukát a gyermekétől, de nem tudtam hová tenni az egészet. Unalmamban egész éjjel ültem a net előtt és nézelődtem. Teljesen véletlenül vettem észre az “egyéb” mappát a fiókomban, eddig azt sem tudtam, hogy létezik. Rámentem és akkor láttam hogy AZNAP írt nekem az ikrem levelet. Mivel nem vagyunk ismerősök, az egyéb mappába került a levele. Ez isteni vezettetés volt, hogy megtaláljam. Leírta, hogy 3 éve örlődik, és brutálisan tönkre ment az élete anyagilag, erkölcsileg, és azóta padlón van lelkileg, fáj a szíve, a gyomra és csak akkor érezte jól magát az életében, amikor velem együtt volt. Huh… Leizzadtam. Amikor én lezártam a múltam, aznap lezárta ő is. Ennyire hatással vagyunk egymásra. Vagy esetleg én tudtam azért lezárni, mert ő ezt tette? Nem tudom. De az biztos, hogy hatással voltunk egymásra. Egész éjjel levelet írtam neki. Újra visszajöttek az érzések. Most nem miattam költözött el, hanem azért, mert nem akart az exével lenni. Azt gondolom, ez így volt korrekt. Mindenki beteljesítette a feladatát. Egy hétig leveleztünk, majd beszéltünk telefonon és találkoztunk. Teljesen más volt, mint 3 évvel ezelőtt. Már nem voltak félelmek bennünk. Tudtuk, hogy eljött az időnk. Teljesen más volt ő is, már nem éreztem benne azt, hogy összezavarják az érzései. Letisztultunk mindketten. Ezt nem tudom másképp kifejezni. Kiderült, hogy a munkája abba a városba hozta, ahol élek. A sors összehozott bennünket, mert megtisztultunk, és itt volt az ideje. 3 évet szenvedtünk érte, és oldottunk meg számtalan feladatot, hogy együtt lehessünk. Ezáltal nagyon tudjuk értékelni ezt. Sosem szabad kompromisszumot kötni. Sok ember tudja, érzi, hogy ki a párja. Mindenkinek erőt és kitartást kívánok! Ne adjátok fel. A fiúknak sokszor több idő kell, míg leteszik az ego által uralt gondolatokat. Idő kell, míg mernek a szív szerint élni. Ne higgyük el, hogy ennél kevesebb jár. A legjobb jár nekünk az élettől, és ezt csak a lelkünk másik felével tapasztalhatjuk meg. A vége mindig a beteljesülés és a boldogság. Egy hét után összeköltöztünk, és soha nem tapasztalt boldogságban élünk. Nincs “te meg én”, csak a “mi” létezik. A szívünk együtt dobban, egyszerre örülünk, egyszerre sírunk, és tudjuk, hogy már örökké együtt leszünk. Végtelen hálás vagyok Viki, amiért megismertelek benneteket, hogy segítettetek az oldásokkal. Boldog vagyok, hogy mertem változtatni és ezzé az emberré válni. Méltóvá váltam önmagam számára erre a csodára. Ez a valódi szerelem, és ez az élet célja, hogy egységben, boldogságban éljünk. Így teljesítjük be Isten akaratát. Így győzzük le önmagunkat és a karmát. Egésszé válunk. Kiartást és türelmet kívánok mindenkinek! Béke és szeretet. Áldás. Veronika 36






Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése