Mindennek eljön az ideje...

kép: pinterest.com


Kedves Viki és Márti! Lehet, hogy névről nem emlékeztek rám, a Vanda meghívására voltam nálatok már öt alkalommal. Akkor még Írországban éltem. Szeretném leírni és megosztani a változásokat, amik az életemben történtek, mióta először találkoztam veletek. 
 
Kislány korom óta érdekelnek az angyalok és sok angyalos könyvet elolvastam. Így kezdődött minden. Rájöttem, hogy elég jó kapcsolatot tudok tartani velük annak ellenére, hogy nem látom őket, csak érzékelem. 2-3 évvel ezelőtt volt egy testenkívüli élményem, ami elég rossz volt és akkor megváltozott minden. Északa az ágyamban feküdtem és egyszer csak úgy éreztem, ki kell mennem wcre, és nem mentem, hanem repültem. De rendesen a valós ágyamat láttam és a szobát, ugyanakkor a szobából kiérve egy másik szobában találtam magam (ami már nem volt valós). Aztán már csak arra emlékszem, hogy az ágyamban vagyok, és nagyon erősen ver a szívem. Tudom, hogy közben még történt valami, ami rossz érzéseket keltett bennem, de nem emlékszem, mi volt az. Napokig rosszul éreztem magam utána. Elkezdtem olvasni és kutatni a témában. Sok weboldalt találtam angolul és magyarul is. Mivel ritkán járok haza, csak az olvasás maradt egy kis időre. Aztán voltam 2 Budapesti tanfolyamon, de egyik helyen sem éreztem magam jól, főként a tanárok miatt, akik tartották. Most nem részletezném, miért, de emberileg nem győztek meg. Utána találtam a weboldalatokra, és nagyon furcsát éreztem belül a lelkemben. Ez tavaly év elején volt. Amikor megmutattam a Budapesten élő barátnőmnek, kiderült, hogy ő már volt nálatok, és már mesélt is az oldásokról. Ezek után ne mondja senki, hogy léteznek véletlenek. Izgatott lettem, ahogy Vanda az élményeit mesélte, és el is határoztam, hogy amint tudok Magyarországra menni, meglátogatlak benneteket. 
 
Közel 5 évvel ezelőtt egy férfi miatt költöztem ide, akit az interneten ismertem meg. Nem akarlak titeket untatni a részletekkel, de utólag belátom, hogy meggondolatlan voltam. De már azt is tudom, hogy ennek így kellett lennie. Két és fél évvel ezelőtt megismertem itt egy kanadai férfit, akit 1 perc beszélgetés után nem tudtam kiverni a fejemből. Az élettársam munkatársa lett. Teltek múltak a hetek és azt éreztem, hogy szerelmes vagyok. Ő egy igazi, kedves, lovagias férfi, ráadásul fiatalabb nálam, és azt gondoltam, csak azért ilyen kedves, mert ez a típus. Abban nem is reménykedtem, hogy az érzésem viszonzásra találhat. Egy "véletlen" időjárási baleset hozott össze kettőnket több órára, ahol azt éreztem, nem bírom már türtőztetni magam. Úgy szaladt az idő, és nagyon jót beszélgettünk. Fény derült arra, hogy ugyanaz a kedvenc együttesünk, és mindketten vonzódunk Japánhoz. A testvéreink egy napon születtek (az én testvérem fiú, az övé lány), és 2 hosszabb kapcsolata volt, pont mint nekem. És pont egy lány miatt költözött ide Ő is. Semmi nem történt és kettőnkről nem beszélgettünk, nem mondta azt sem, hogy tetszenék neki, de valamit éreztem. Olyan fojtogató érzés volt a szívemben, ugyanakkor olyan gyönyörű, amit nem tudok leírni. Utána egy hónapig nem találkoztunk. Nem is akartam, nem mentem elébe a dolgoknak. A sors többször összehozott minket. Közben a kapcsolatom egyre rosszabb lett, sajnos tetlegességig fajult, a párom sokat ivott és ilyenkor nagyon agresszív volt. Egy darabig tűrtem, aztán másfél éve hazaköltöztem. Karácsonyra hazamentem, és a családomnál laktam. Pénz nélkül jöttem el, és elég kellemetlenül éreztem magam kiszolgáltatva. Egyre jobban előjöttek az ellentétek a szüleimmel, főleg anyukámmal, aki egész életében engem akart irányítani, ezért is menekültem külföldre. De úgy látszik, ideje volt rendeznem ezt is. Mindenbe beleszólt, teljesen kikészített. 
 
Vanda barátnőm lepett meg születésnapomra az első oldással. Családi kapcsolatokról volt szó főképpen, és ott jöttem rá, milyen nagy szükségem is van erre. Rájöttem, hogy ezért nem működnek a kapcsolataim. Mindig alárendeltem magam a szüleimnek, hagytam, hogy helyettem éljenek, és azt csináltam, ami nekik jó volt. Ezért ugyanilyen társakat vonzottam be, akik ugyanezt tették velem. Amikor már nem hagytam, akkor pedig agresszívek lettek. Pedig sokáig nagyon ragaszkodtam, nem akartam ezt észrevenni. Anyummal nagyon nehéz meccs volt, de az oldás hatására megvilágosodtam és egyre több dolgot kezdtem el megérteni, miért is ő az anyám. Többször kíséreltem meg leülni beszélgetni vele, aztán egyszer csak sikerült és a végén egymás nyakába borultunk. Először csak támadott, majd kifakadt és rám öntötte az összes sérelmét, ami gyerekkorában érte. Ebből értettem meg, miért viselkedett úgy ahogy velünk. Apával könnyebb dolgom volt, ő csak meghallgatott, és nem is éreztem mély nyomást magamban. Anyával azóta egész emberi a kapcsolatom, sőt mondhatom, hogy egyre jobb. Egy oldás hatására már ennyi változás történt. A második oldásomat a facebookon meghírdetett húsvéti játékon nyertem, és már nagyon vártam. Az életfeladatos oldást választottam, mert már 4 hónapja anyumék tartottak el, sehol nem találtam munkát. Sokmindenre rávezetett az a nap, főleg arra, hogy azért nem tudok elhelyezkedni a szakmámban, mert nem az a feladatom és tovább kellene lépnem. Valahogy azt éreztem, jött egy sugallat a fizikai oldás alatt, hogy nézzem meg a grafikus képzéseket. Mindig ezt szerettem volna csinálni, de a szüleim unszolására teljesen másfelé vettem az irányt. Iskolába iratkoztam, és elképesztő, hogyan jöttek egymás után a megoldások. Közben mindig kaptam ideiglenes munkákat, hogy meglegyen, amire éppen szükségem van. Már tudom, hogy sínen vagyok csak ki kell várnom a megfelelő időt. 
 
Végre eljutottam párkapcsolati témájú oldásra is. Akkora energiák mozogtak, hogy beleszédültem. Soha akkora könnyebséget nem éreztem, mikor az oldáson végre el tudtam engedni a volt kapcsolatomat. Azt láttam, hogy óriási vastag láncokkal vagyok hozzá kötve és hallottam, amint lehullanak ezek a láncok. Sírtam nagyon sokat utána, de azt éreztem, megtisztul a tüdőm, és megszűnt a hónapok óta tartó köhögésem. A volt párom pedig abbahagyta a zaklatásomat és a fenyegetőzést. Az ikerlélek oldáson mindig előjött a kanadai férfi képe, holott egy éve nem tudtam róla semmit. Azt gondoltam, hogy ez csak azért van, mert ő az egyetlen olyan férfi, aki kellemes nyomokat hagyott bennem. Év elején voltam mégegy ikerlélek napon, amit Mártika tartott, és azon éreztem, hogy elengedtem véglegesen a múltat. Ott, akkor minden megváltozott. Átadtam magam a létezésnek, eldöntöttem, hogy csak magammal foglalkozom és azt teszem, ami nekem jó, nem akarok senkinek megfelelni. Tudom, hogy valahol valamikor valakinek pont így leszek jó. 
 
2 nap sem telt el, amikor a facebookon kaptam a kanadai férfitól egy levelet. Annyira dobogott a szívem, azt hittem, kiugrik a helyéről. Már többször kerestem, sosem találtam a profilját. "Csak" érdeklődött, hogy vagyok, mert eszébe jutottam mostanában többször. Beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy az ő kapcsolata is hasonlóan ment tönkre, mint az enyém, és hazaköltözik Kanadába. Ez 6 napra rá meg is történt. Mi pedig reggeltől estig beszélgettünk. Utána már videótelefonáltunk, és láttam, hogy egy teljesen más ember lett belőle, számomra még vonzóbbá vált. 3-4 hét telt el, amikor is leírta nekem nagybetőkkel, hogy szeretlek. Sírtam, annyira nagy boldogságot éreztem. Azt mondta, mióta találkoztunk, rólam álmodott, és minden nap többször eszébe jutottam. Már számtalanszor fel akarta venni velem a kapcsolatot, de csak most vette rá magát. Tavaly nyáron hazautazott hozzám, majd 2 hónapra rá én mentem Kanadába. Úgy éreztem ott magam, mintha mindig is ott éltem volna, mintha oda tartoznék. Senki másra nem tudtam gondolni, csak rá. Teljesen kitöltötte minden gondolatom, az egész szívem, lelkem. A következő találkozásnál, karácsonykor kérte meg a kezem. És most áprilisban költöztem Kanadába. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen boldognak lenni. Utólag tudom, hogy büntettem magam, és azt hittem, én ezt nem érdemlem meg. De ez mindenkinek jár. Én nem tudom hogy az ikerlelkem-e vagy micsoda, de nem is akarom tudni. Boldog vagyok és a jelen pillanatban élek. Mindig ezt az érzést kerestem, csak nem tudtam róla. A párom a legfontosabb személy az életemben. Ő segít élni, és ő tart a földön. Megmutatta nekem, hogy milyen szeretni és szeretve lenni. A boldogság is egy olyan energia, aminek a befogadására meg kell nyílni. És ez nem könnyű. Én végtelenül hálás vagyok, hogy segítettetek nekem ebben. Nehéz eset vagyok, de ha nekem sikerült, akkor másnak is fog. Remélem sokáig számíthatunk a segítségetekre, mert ha megyünk haza, mindenképpen meglátogatunk benneteket. Puszil Magdi Kanadából




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:

 

Megjegyzések