Panaszkodás, önsajnálat, önpusztítás

Bejegyezte: –



Amikor panaszkodunk, elnyerhetjük mások figyelmét vagy együttérzését, esetleg sikerül kibújni valami kellemetlen kötelesség alól. Csakhogy ez kétélű dolog, ugyanis a krónikus panaszkodókat a környezetük egy idő után kiközösítheti, ugyanis úgy érzik: a sok panasz elszívja az energiájukat.
A panaszkodó a legnagyobb energiavámpír. Állandó nyavalygásával, azzal, hogy részvétet kelt benned, kimeríti az energiádat. Mások viszont még súlyos helyzetben is vidámak tudnak maradni, és nem engedik, hogy áldozattá váljanak.

Will Bowen a nemrég megjelent Panaszmentes világ című arra próbálja rávezetni az olvasóit, hogyan teremtsenek panaszmentes világot maguk köré. A lényeg: ne a problémán rágódjunk, hanem a megoldáson dolgozzunk.


A skála két végén

Bowen szerint az emberek jól elhelyezhetőek egy skálán, amelynek az egyik végén a ritkán panaszkodók, a másik végén a szüntelenül panaszkodók vannak. Ha valaki egy csoporton belül túlságosan eltér a csoport normájától, akkor előbb-utóbb észre fogja venni, hogy nem látják szívesen.
„A panaszkodás ebben a tekintetben is hasonló a drogokhoz. Sokan voltunk már olyan társaságban, ahol a többiek sokat ittak, dohányoztak, vagy kábítószereztek, és ha valaki nem csatlakozott hozzájuk, a csoport tagjai fenyegetve érezték magukat. Nekem erről az a személyes véleményem – jegyi meg Bowen –, hogy az ilyen önpusztító magatartást gyakorló egyének tudatában vannak, hogy helytelenül cselekszenek, és egy absztinens jelenlétében még rosszabbul érzik magukat. Ha olyanok társaságában vagyunk, akik nálunk többet vagy kevesebbet panaszkodnak, kényelmetlenül érezzük magunkat. Minden ember más hullámhosszon működik, és a különböző energiaszintű egyének taszítják egymást…”


Hasonló a hasonlóhoz

Te is úgy érzed, hogy a környezetedben is sokan panaszkodnak? Hogy csupa nyavalygó ember vesz körül? Nem biztos, hogy ez csak az ő hibájuk! Will Bowen megfigyelése alapján ugyanis arra a megállapításra jutott, hogy általában mindenki olyan emberekkel veszi magát körül, akik hozzá hasonlóak és menekülnek azoktól, akik különböznek.
„Similis simili gaudet – azaz a hasonlónak örül” – erre az ókori latin mondásra épül a vonzás törvénye is. A gondolatok is energiából vannak. Az ember vonzza azokat a dolgokat, amelyek hasonlítanak saját gondolatai mintázatához, és eltaszítja azokat, amelyek nem. Szavaink elárulják, megerősítik és állandósítják a gondolatainkat. Így tehát amikor valaki panaszkodik, pont azt taszítja el, amit annyira áhít. Panaszai eltávolítják tőle azokat a dolgokat, amelyekről azt mondja: szeretné őket.


Újabb és újabb problémák

Amikor a barátnők összejönnek, hogy „támogassák egymást”, és együttlétük során egyfolytában a férfiakról panaszkodnak egymásnak (… mennyire önzőek, mennyire figyelmetlenek, mennyire csak magukkal foglalkoznak), valójában nem akarnak mást, mint megerősítést kapni a feltételezéseikre. Közben észre sem veszik, hogy arra ösztönzik egymást, hogy újabb és újabb problémát keressenek a kapcsolatukban, amiről a legközelebbi találkozón majd beszámolhatnak egymásnak. Bizony ezek a nők nem is nagyon tudnak (vagy nem akarnak???) egészséges kapcsolatot fenntartani egy férfival, ugyanis már a tudatalattijukba is azt kódolták, hogy a „férfiak semmirekellők…”
Arra nem jöttek még rá, hogy a semmirekellő férfiak vonzzák őket, illetve ők is csupa semmirekellőt vonzanak magukhoz. Arra koncentrálnak, amit nem szeretnek egymásban, ahelyett, hogy azt keresnék, ami szeretni való. Aki nem vevő az efféle panasz-délutánra, az mindenféle ürüggyel kimenti magát, nem vesz részt a férje, kedvese szapulásában. Talán kicsit zavarja is, hogy ő bizony nem talál olyan „halálos bűnöket” a párjában, amikkel érdekessé tehetné magát a többiek előtt. Vagy az zavarja, hogy a többiek, ahelyett, hogy változtatnának, hétről hétre csak nyafognak, panaszkodnak. „Ezek ettől érzik jól magukat – mondta egyszer egy boldog asszony. S hozzátette: lehet, hogy akkor esnének kétségbe, ha valaki egy pillanat alatt megoldaná a problémáikat, vagy ha eljönne értük a tökéletes herceg, fehér lovon. Akkor nem lenne miért keseregni. Vagy akkor az volna bajuk hogy nincs bajuk..És ezért siránkoznának?


Terjed, mint a pestis

A panaszkodás járványszerűen terjed a világban, ne hagyd, hogy téged is megfertőzzenek.
Vagy ha már elkaptad, és egyre gyakrabban fedezed fel, hogy te magad is mind többet zsörtölődsz, panaszkodsz, akkor olvasd el Will Bowen unitárius lelkész könyvét, és fogadd meg tanácsait, hiszen arra tanít téged is, amire ott a missouri Kansas Ciítyben a híveit: tarts panaszmentes napot, hetet, hónapot, évet – életet!
Hagyd abba a panaszkodást. Változass a szavaidon, változtass a gondolataidon, változtass az életeden. Hogy az energiájukat sokkal fontosabb, érdekesebb, élvezetesebb dolgokra fordíthasd. Hogy boldog lehess végre.


(Édesvíz Kiadó 2011.)
Részlet Will Bowen : Panaszmentes világ c. könyvéből




Megjegyzések

Megjegyzés küldése