2016. december 18., vasárnap

Párkapcsolat, szerelem, tűz


Egymásra találunk, szeretjük egymást, élvezzük az élet adta lehetőségeket, és örömmel vesszük tudomásul, hogy ezt a meghitt korszakot megélhetjük valakivel, akivel elsősorban lelkileg, gondolatvilágilag és testileg megoszthatjuk elvárások nélkül. 

Nem gondolunk semmi rosszra, mert a szerelem, mint betegség mindkettőnket elkapott. Ebben az állapotban annyira fel vagyunk töltődve, hogy nem kell semmilyen mozgatórugónak működnie ahhoz, hogy előregördítse a párkapcsolatot, hiszen egymás építő energiáiból táplálkozunk.

Telnek-múlnak a napok és hónapok egy emelkedett kezdeti, szerelmi állapotban, amelyet néha lila ködnek nevezünk. A nyugalmas ködöt előbb-utóbb felmelegíti a mindennap felkelő nap ereje és elillan. Ráeszmélünk, hogy bizony csak a földön élünk és szervesen megosztjuk az életünk egy olyan valakivel, akivel dolgunk van itt lent a földön egy életnek nevezett létben. Felmerül a kérdés: Jó ez nekem? Ez teljesen normális kérdés, ha nem tennénk fel, az lenne a baj! Itt már szembenéztünk magunkkal, és önkritikát gyakorlunk, ami az emberi létnek és fejlődésnek az egyik legfontosabb eleme. Természetesen szerelmünk is felteszi ezt a kérdést magának, és olyan folyamatok indulnak el a párkapcsolatban, amelyekre a kezdeti szakaszban még gondolni sem mertünk. A hétköznapi terhek mellett igen nagy energiát emészt el a szerelem, illetve a szeretet ápolása. A szerelem tüze, amely eddig segítség nélkül égett most egy kicsit gyengébben ég, táplálni kell, különben kialszik végleg és nagyon nehéz az újraélesztése.

Amikor két ember összeköti az életét valamilyen szinten, azzal egyidejűleg nem adta fel az emberi mivoltát ”csak” megosztja életét valakivel. Egyedül is képes megtalálni az útját, képes fejlődni, még ha nehezen is hihető, különben miként jutott volna el oda, abba a pillanatba ahol tart. Egy tartós és boldog kapcsolat összetartó ereje az identitásban, szimbiózisban és a mentális fejlődésben keresendő, és megtalálható. Ezt a három gyönyörű dolgot előtérbe helyezve, a jó kommunikációval fűszerezve minden gát legyőzhető a társas kapcsolatok bármelyikében.

A szerelmünk, a tűz fellobbanásának kezdetével egy időben el kell ültetni a mentális fejlődésünk fáinak magvait, hogy később a kapcsolat bizonyos szakaszaiban ebből a fából táplálkozni tudjon, különben kialszik és a parázs mellett nemhogy családi ebédet főzni, de még melegedni sem lehet. Amennyit adok, annyit várhatok el. Nem a másikra kell várni, hogy megoldjon minden felmerülő problémát, hiszen a felmerülő problémában én is részt vettem, (még ha nem is érzem úgy) tehát a megoldásnál is ott kell lennem. A megfelelő kommunikáció elengedhetetlen, mert ha nem tudok kérdezni, illetve kielégítően kifejezni a gondolataimat, akkor belekerültünk ”a másik túlgondolkodja a saját gondolataival” zsákutcába és az Ő gondolatai fogják meghatározni azt, amit gondoltam, illetve cselekedtem és ezek az alig észrevehető kis bukkanók fejlődnek elhordhatatlan hegyekké, amelyek két ember közé képesek nőni.

Kurt Tepperwein



Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése