2016. december 19., hétfő

Szerelem, karma és sorsalakítás


Sziasztok! A karácsonyi események ösztönöztek arra, hogy leírjam, mi minden történt velem az utóbbi pár hónapban. Márciusban voltam először Vikinél oldáson. Kicsit tartottam is tőle, mert mindig az a típus voltam, aki inkább homokba dugja a fejét. 3 éve tudtam már, hogy a férjem megcsal, de a konfrontáció elkerülése végett, és azért, hogy nehogy egyedül maradjak, inkább befogtam a számat. Számtalan végigsírt éjszaka és a sok visszafojtás pszichés problémákhoz, pánikbetegséghez vezetett. Elveszítettem a munkahelyem, amit valahol nem bántam, mert utáltam. De ez a depresszió ahhoz vezetett, hogy otthon beletemetkeztem az önsajnálatba. Mindent és mindenkit hibáztattam a lelkem mélyén, én voltam a gyámoltalan áldozat. Májusban a férjem vállalkozása is csődöt mondott, és ott maradtunk több millió adóssággal egy borzasztó kapcsolatban. A férjem elvesztette a legjobb barátját, és valahogy a nagy tragádiák közepette visszatalált hozzám. A szeretőjének már szegényen és lelkisérülten nem kellett. Valahol örültem ennek, de rendkívül boldogtalan voltam. Több előző életem is előjött. Első oldáson azt is kaptuk házi feladatnak, hogy írjak le 3 helyet, ami nagyon vonz, és 3-at, ami nagyon taszít. Az első, ami eszembe jutott, Tibet volt. A következő oldáson elő is jött. Egy vörös falú tibeti kolostorban találtam magam zsenge ifjúként és bizony halálosan unatkoztam. Furcsa módon a párom bátyja is ott volt, aki hozzám hasonlóan unatkozott. Kántálás volt műsoron a végtelenségig, meg tanulás, és csak nagyon kevés szórakozás. Megjelent egy másik fiatalember, aki a mostani férjem. Nem tudom, mi történt ott, mert nem mentem tovább, de azt a magányt, unalmat nagyon valóságosnak éreztem. Ez volt a mostani életemben is. Aznap délután a barátnőm átjött kávézni, én meséltem neki, mik történtek ebben az életemben, és rosszul lettem. Rettentő halálfélelem tört rám, remegett a kezem, de olyan volt, mintha nem is én lennék. Kiderült, hogy megszállott vagyok. Egy fiatalon elhunyt nő lelke költözött belém, ezért voltam tele félelmekkel, pánikkal. Ebben az az érdekes, hogy oldás alatt rendbejöttem, mikor erre dolgoztunk. Már délután úgy mentem haza, hogy kutya bajom nem volt. Azóta sem volt pánikrohamom. Láttam, hogy működnek a dolgok, de sokmindent még leblokkolok, nem engedek meg magamnak dolgokat. Szorgalmasan jártam oldásokra, és 4-5 hónapig semmi fizikai, kézzel fogható dolog nem történt. Ebbe kapaszkodtam, és éreztem, hogy tudati átalakulás folyik. Az a rengeteg elfojtás, amit összegyűjtöttem a rengeteg év alatt, elkezdett felbugyogni a lelkem mélyéről. Egyre erősebb kezdtem lenni. Egyre jobban kiállok magamért. Mindenki elképedt rajta. 11.11-én ott voltam Viki csoportos meditációján, s mintha megvilágosodtam volna. Megszállt valami spiritusz. Akkora erőt éreztem magamban, mint még soha. Valóban csodás energiák érkeztek a földre. A meditációból hazaérve rázúdítottam a férjemre minden sérelmemet, amit 8 év alatt okozott nekem. Szóhoz sem jutott. Kiadtam magamból minden eltárolt, visszanyelt feszültséget. Miután kiordítottam magam, közöltem, hogy elköltözöm. Akkora megkönnyebbülés és boldogság lett úrrá rajtam, hogy nem tudom elmondani. Először életemben boldognak, szabadnak éreztem magam. Gyorsan rá is jöttem, hogy a szabadság hozza a boldogságot. Másnap éppen költözködtem anyuékhoz, amikor kaptam egy telefont, rendeltek tőlem 2 képet (festegetek néha), amiért annyi pénzt ajánlottak, amit 4 hónap alatt kerestem meg előtte a munkahelyemen. Előleget is kaptam, így hoztam egy bátor döntést, és azonnal albérletet kerestem. Mondanom sem kell, rögtön az első lakást kivettem. Egyszerűen Isten összes angyala mellém állt. Az életfeladatos karmaoldás után egyre több és több bevételem lett, és szerencsére van azóta is. Elmentem az ősi atlantiszi oldásra, na ez betett nekem. Végigbőgtem az egészet, sőt még utána az egész napot. Hatalmas óriásokat láttam Atlantiszban és óriási fájdalmat, tehetetlenséget éreztem, hogy nem tudok segíteni, nem tudom megmenteni őket. Meg kellett bocsátani magamnak. Ez sikerült is. S ott, Atlantiszban újra megéltük az egység állapotát, így megtapasztalhattunk az ikerláng állapotot. Ez volt a legcsodálatosabb érzés. Mérhetetlen nyugalom uralkodott el rajtam. Azt éreztem, sínen vagyok. Másnap Dórival ebédeltünk a Pince étteremben, s új pincér tűnt fel a láthatáron. Amint rámnézett, szívem szerint rögtön azt kérdeztem volna, hogy "Hol voltál eddig?". Évezredeket olvastam a szeméből. Én egy szalvétán otthagytam a számom, ő pedig este felhívott. Mind külsőre, mind belsőre olyan, mint amit az angyalok az ikerlelkemről mondtak. A szemébe nézek, és magamat látom. Egyek vagyunk. Szinte ugyanazokon a dolgokon ment keresztül, mint én. Akkor szakított a párjával, mint én. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Karácsonrya pedig egy gyűrűt kaptam tőle. Nem félek, hogy túl gyorsak vagyunk, mert azt gondolom, hogy a szerelemben sem tér, sem idő nem számít. Viki, óriási köszönettel tartozom, hogy segítettél rátalálni önmagamra, hogy segítettél feloldani a blokkjaim, hogy észrevegyem lelkem csillogását. Vannak még olyan területei az életemnek, ahol fejlődnöm kell, így remélem, továbbra is számíthatok Rád. Sokat dolgoztam magamon, de megérte a sok átsírt éjszaka. Már tudom, hogy a csodát ne mástól várjuk, az bennünk van. De kell valaki, aki segít, hogy észrevegyük ezt. Keményen meg kell dolgoznunk azért, hogy önmagunkra leljünk. Nekem is közel 9 hónap kellett hozzá. Sok kitartást, türelmet kívánok mindenkinek! Viki, jövő héten találkozunk! Erika



Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése