Szerelem, mely mindent megváltoztat




Rövidesen egy éves évfordulója lesz annak, amikor megváltozott az életem, mert Viki barátnőm megmutatta, mik azok a lélek oldások. Megmagyarázhatatlan vágy volt bennem, hogy külföldre költözzek, mert úgy éreztem, ott fogom megtalálni a szerelmet. Itthon átlagos életet éltem, de 40 évesen volt bennem egy sürgető vágy, féltem, hogy lekések valamiről. Még sosem voltam szerelmes, és valahogy nem találtam a helyem. 

Első oldáson a szüleim kapcsolatát és energiáit próbáltam rendbe tenni és láttam őket áldozatnak. Megbocsátottam. Majd egy pár jelent meg a szemeim előtt, akik éppen azon tanakodnak, miként hagyják el otthonukat. Én voltam a férfi. El kellett hagyni az otthonukat, Írországot, hogy együtt lehessenek. A férfinak militáns katolikus háttere volt, a nő pedig a harcban ugyanolyan hévvel résztvevő protestáns családból származott. Mindkettőjük családjának férfi tagjai katonai szervezetekhez tartoztak, aktívan harcoltak. Egyik család sem tudta elfogadni, hogy valamelyik sarjuk beházasodjon a gyűlölt ellenség közé. A fiú már megvívta a saját csatáját, hogy ne kelljen a hagyományok szerint katonáskodásra adnia fejét. Semmi mást nem akart, mint folytatni a tanári pályafutását abban a reményben, hogy hozhat egy kis józan észt és békességet a világba, ha a fiatalok elsajátítanak egy új életformát. A nő egyetértett vele. Egy olyan szervezetnél találkoztak, amely a békességet hirdette. Totálisan beleszerettek egymásba már az első pillanatban. Össze is házasodtak, de hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a nő családtagjai megölik a férfit, ha a pár Írországban marad. Angliába költöztek és minden kapcsolatot megszakítottak a családdal. Sajnos az összes barátjuktól is örökre meg kellett válniuk, nehogy elszólja magát valaki véletlenül a család előtt. 

Érdekes, mert lelki célom most is főként az, hogy békességet hozzak ebbe az országba. Régen is ezt akartuk, így kezdődtek a bajok. Sok életben emiatt el kellett válnunk egymástól, volt, amikor egyikőnket megölték. Minden életben megfogadtuk, hogy még találkozunk. Már a középkorban is házasok voltunk, akkor is Írországban. 

Később elhatároztam, hogy Írországba utazom, kutatgattam a neten, és egy utazási irodával kezdtem levelezgetni, aki oda szervezett utakat. A hölgy, aki az emaileket írta vissza nekem, kilenc hónap elteltével a menyasszonyom. Szerelmes lettem. Biztosan tudom, hogy ő az régről. Tényleg Írország hozott össze bennünket, de nem kellett odautaznom. Azóta már kiutaztunk együtt, de elég fájdalmas érzések törtek elő belőlem és megértettem, hogy ebben az életemben itthon a helyem, és most semmi nem választhat el bennünket. Így kell lennie. Kornél 41 éves




Megjegyzések