Sziasztok! Hetek óta halogatom a történetem megírását, ne kérdezzétek, miért. Talán annyira szép lett az életem, hogy el sem akartam hinni. Talán mára eljutottam odáig, hogy tudom és érzem, ez mindenkinek jár az élettől. Az internet bámulatos módja az információszerzésnek. Mostanság minden tudásom innen gyűjtöm, Viki, többek között a te írásaidból. Magamról talán annyit, hogy 35 éves vagyok, egy szabolcsi kis faluban nőttem fel, és sajnos nem tudtam egyetemre vagy főiskolára menni, mert a szüleim nagyon szegények voltak, nem tudták nekem kifizetni, és az érettségi után rögtön munkába kellett állnom. Először három műszakban dolgoztam egy gyárban. Sokszor túl elszállósnak képzeltem magam, mert mindig volt egy olyan érzésem, hogy nem vagyok odavaló. Minden napomat úgy kezdtem, hogy a reggeli kávém mellett fél órát sírtam, hogy milyen nyomorult az életem. Sokat elmélkedtem, vajon miért ilyen életet szánt nekem a Teremtő. Utána dolgoztam egy fagyizóban, majd eladóként egy butikban. Voltam konyháslány és nyáron felszolgáló. Mindig rengeteget dolgoztam kevés pénzért. Másra szinte nem is volt időm. Ez eredményezte talán azt, hogy sosem volt normális párkapcsolatom. Még soha életemben nem voltam együtt olyan férfivel, akibe szerelmes voltam. Azt éreztem, nekem nem jár olyan fiú, akik nekem tetszenek. Mindegyik fiú megalázott, megcsalt, lejáratott, meglopott és sorolhatnám. Azt hittem, én egy buta kis falusi liba vagyok, aki csúnya, nagy a feneke, tudatlan, tapasztalatlan, szerencsétlen, és még szegény is. Sosem tudtam magamnak divatos, márkás ruhákat vásárolni, néha még fogorvosra sem volt pénzem, mert a szüleimet is én segítem. Egyfolytában törtem a fejem, hogyan tehetném jobbá az életem. Úgy három évvel ezelőtt beköttettem az internetet, még emiatt is lelkiismeret furdalásom volt, és elkezdtem nagyon sokat olvasni. Volt olyan, amikor egészen reggelig olvastam, és másnap úgy mentem munkába. Nekem ez az elmúlt 3 év felért egy egyetemmel. Kezdtem megérteni, hogy ezeket a próbatételeket nem a Teremtő adta nekem, hanem én adtam magamnak, és bármilyen szerencsétlen az életem, senkit nem hibáztathatok érte. Azon kezdtem el gondolkodni, vajon miért ilyen szülőket és körülményeket választottam magamnak, mit kell megtanulnom belőle. Kezdtem "kiokosodni", de egy valamit nem tudtam, méghozzá azt, hogyan is tudok változtatni mindezen. Arra gondoltam, megtanulok rendesen angolul és itt hagyom ezt az országot. Egy valami viszont nagyon visszatartott, méghozzá a szüleim. Eljártam angolra, de egy idő után már inkább a tanár miatt, aki időközben a legjobb barátom lett. Azt éreztem, ő elfogad engem így, ahogy vagyok. Az egyik keddi angolóra után mesélte nekem, hogy vasárnap volt Vikinéknél oldáson, érdemes lenne nekem is meglátogatnom őket. Nagyon érdekes volt, mert egy furcsa érzés jött a szívembe, és azonnal tudtam, hogy mennem kell. Nem is gondolkodtam rajta. Szerencsém volt, mert viszonylag gyorsan tudtam menni. Az oldáson feljött, hogy növényekkel, virágokkal, kertekkel kellene foglalkoznom, vagy még a főzéssel, kézimunkával. Érdekesnek találtam, mert erre sose gondoltam, nem gondoltam, hogy ebből meg lehet élni és bénának is tartottam magam. Furcsa volt ebben látni magam. De éreztem, hogy nem ez a végcél, de jelenleg ebből tudnék profitálni, az életcélomat meg közben ráérek megkeresni. Előjött a bőség oldáson, hogy hatalmas szegénység tudatot hordozok magamban, amit anyukámtól örököltem. Kiderült, hogy nagyon sok régi életemben bántak velem rosszul a férfiak, azért vagyok így bezárva. Sokszor feláldoztak. Visszakerültem egy olyan életbe, ahol Vietnámban éltem, nő voltam, de undorító szexuális dolgokat műveltek velem. Aztán megöltek. Nem volt könnyű szembenézni vele, de megértettem, miért vagyok ilyen, és felszabadultam. Megtudtam, hogy rengeteg cölibátusi fogadalmat tettem, kifejezetten szerettem az apáca életet, mert úgy éreztem, akkor senki sem bánthat. Kezdett összeállni a kép, és egyre inkább értelmet kapott az életem. Hetente jártam oldásra és minden alkalommal sikerült valamit megértenem az életemmel kapcsolatban, és egyre jobban és jobban éreztem magam. Elmentem néhány tanfolyamra, virágkötészetet tanultam, amit nagyon élveztem, egyedi koszorúkat, lakás és kerti díszeket készítettem és elkezdtem egyre jobban keresni. Külön költöztem a szüleimtől, berendeztem egy egyszerű, de nagyon szép kis lakást, és egyre inkább élt bennem a vágy, hogy minél többet megtudjak magamról. Oldottuk a nőiességem blokkjait, a szegénységi fogadalmaimat, a szegénység tudatomat. Dolgoztam a szüleimmel való kapcsolatomra, a férfiakra, önmagam elfogadására és szeretetére. Ez egy hosszú folyamat volt, mert nagyon mélyről indultam. Egyre jobban éreztem magam. Egyre szebb ruhákat vásároltam, rendbe tetettem a fogaimat, és elkezdtem ezáltal szeretni magam. 33 évesen először megengedtem magamnak, hogy elmenjek egy étterembe, és még csak lelkiismeret furdalásom sem volt. Ékszereket kezdtem el hordani, sőt szoknyát is. Mintha kicseréltek volna. Tudom, hogy magamtól ezeket sosem tudtam volna elérni. Ezek a blokkok visszafogtak, meggátoltak mindenben. Velem együtt a szüleim is elkezdtek változni, egyre jobb lett a hozzáállásuk. Elkezdtek megnézni a fiúk az utcán. Legalábbis elkezdtem észrevenni, hogy megnéznek, ez így helyes. Elkezdtem Gábriel Arkangyaltól útmutatásokat kapni álmaimban. Tudom, hogy ő vigyáz rám. Egyre jobban hittem önmagamban. Másfél év után tartottam ott, hogy elérkezettnek láttam az időt arra, hogy dolgozzam a párkapcsolatra is. Addig leginkább a családi oldások segítettek. Azt gondoltam, készen állok arra, hogy megérkezzen az igazi társ az életembe, bár még mindig kételkedtem benne, hogy én valakinek kellenék hosszútávon. Összesen arra emlékszem, hogy a meditáció alatt egy gyönyörű kék szempár nézett rám, és meleg érzés öntötte el a szívemet. Valahogy éreztem, hogy közel van már hozzám. Szorgalmasan csináltam a feladatokat, amiket kaptam, és megfogadtam, hogy még jobban odafigyelek magamra. Életemben először elmentem fodrászhoz, előtte mindig házi hajnyírást végeztünk anyagi megfontolásból. Kisminkeltem magam, én úgy éreztem, mintha valami királynő lennék. Az ikerlélek meditáció utáni héten felhívott az egyik vendégem, hogy nagyon sürgősen kellene egy gyönyörű csokor egy születésnapra. Mondta, hogy bármilyen extrákkal felszerelhetem, azt mondta a fiú, hogy nem akadály a pénz. Én kitettem magamért, életem legszebb virágcsokrát készítettem el, mindössze majdnem 2 óra alatt. Hát, amikor megérkeztek a csokorért, majdnem eldobtam, mikor megláttam a megrendelőt. Ahogy a szemembe nézett, felismertem azt a kék szempárt, amit a meditációban láttam. Remegett a kezem, és azon dolgoztam, hogy ez ne látszódjon rajtam. Dadogtam is, nagyon égő volt. Agyon dícsérte, milyen fantasztikus a csokor, és milyen nagy ötlet volt, hogy pillangókat tettem bele. Mondtam, hogy ennek minden hölgy örülne, többek között én is. Kérdezte, tudnék-e gyorsan egy másikat is csinálni, bármilyet. Megoldottam. Ő kifizette, majd a pillangós, eredeti csokrot átnyújotta nekem, és azt mondta, ha én is örülnék, akkor az enyém. Szóhoz sem jutottam, mert eddigi életemben pár szegfűn kívül soha nem kaptam még virágot, ilyen drágát meg főképpen. Ezzel le is vett a lábamról. Ismerem magam, attól féltem, erről álmodozom majd egész életemben, de nekem ilyen társ nem jár. Este kaptam egy smst, amiben mégegyszer megköszönte a gyors segítséget, és hogy rendelkezésére álltam, és kérdezte, mivel hálálhatja meg. Én hülye, írtam, hogy semmivel. Na ez volt a baj, mert miután jóéjszakát kívánt, két napig nem hallottam róla. Nagyon sok rágódás után írtam neki egy smst, és megkérdeztem hogy van. Mint kiderült, azért nem jelentkezett, mert lerázós volt az üzenetem, ő pedig azt hitte, van valakim. Még aznap este találkoztunk. Én soha életemben nem gondoltam, hogy kelleni fogok egy ilyen jóképű, nagyon jó körülmények között élő, kedves fiúnak. Még azt sem hittem, hogy ilyen létezik egyáltalán. Azóta olyan az életem, mint a mese. Több, mint egy éve együtt élünk, azóta semmi anyagi gondom nincs, kifizettem az adósságaim, megtanultam vezetni, sőt autót is kaptam sajátot, és két hét múlva lesz az esküvőnk. Családot tervezünk, és természetesen együtt képzeljük el a jövőt. Saját vállalkozásom van, bár tudom, ebből tovább fogok lépni, mert időközben rájöttem, hogyan tudom sokkal jobban szolgálni az embereket, tudom már, mi a feladatom a világban. Ehhez még kérni fogom a segítségedet Viki! Én elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy elindítottál ezen az úton, de ahogy mondtad, magamnak is köszönhetem természetesen, mert kitartó voltam, és megvolt bennem az akarás. Néha előtör bennem 1-2 félelem, ilyenkor megyek oldásra vagy alkalmazom az ott hallottakat. Én azt gondolom, hogy a választás lehetősége mindenki számára ott van, de néhányan elmennek mellette. Néhányan inkább belesüppednek a hétköznapokba, beletörődnek abba, hogy nekik ennyi jár. Az én történetem inkább azoknak szól, akik tudják, hogy szeretnék jobbá tenni az életüket, csak nem találják hozzá az eszközt. Az élet egy folyamatos változás, tanulás. Ez nekem még csak a kezdet. Menni akarok az összes oldásra, hogy minden blokkot, gátat megszüntessek, ami még a fejlődésem akadályozhatja. Még erősíteni szeretném a kitartásom, és sok-sok tervem van, ami megvalósításra vár. De már tudom, hogy megéri és mindenre van remény. Örök hálával és köszönettel zárom levelem: Krisztina
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése