Ha teszel érte, rendbe jöhet bármi...



Kedves Viki! Szeretnék beszámolni neked az elmúlt hónap eseményeiről. Az első oldás után örömmel olvastam a bejegyzéseket és sikertörténeteket a blogon. Csak ámultam, és azon gondolkodtam, velem miért nem történnek hasonlók. Világ életemben elég pesszimista voltam, így azt gondoltam, hogy jó-jó, elhiszem én, hogy működik a dolog, de úgy látszik, nálam nem. Apróbb jelek azért voltak, például minden éjszaka nagyon intenzívek voltak az álmaim, azt éreztem, mintha egész éjszaka dolgoznék. Sokszor leizzadtam reggelre. Tudom, hogy az előző életeim tisztultak éjszakánként. Volt egy nagyon meghatározó álmom. Egy gyönyörű, hatalmas csarnokban állok, és egyfolytában kiáltja egy hang, hogy "menj innen"! Kicsit kísérteties volt. Majd kimegyek, látom, hogy emberek dolgoznak, valami óriási munka folyik, mint egy építkezésen, de hosszú tógaszerű lepelben. Ebből gondolom, hogy nagyon régi korban jártam. Erős nyomást éreztem a koponyámban. Újra bementem a csarnokba, és valahogy tudtam, hogy piramist építenek odakint és toltékok vagyunk. Azt éreztem, hogy különleges képességeim vannak, és a tudásom tovább kell adni az embereknek. Megérkezett egy fiatalember, és mondta nekem, "Kecsatuli kérlek engem is gyógyíts meg"! Odaültem elé törökülésben, füstülgő növénnyel körberajzoltam őt, hangosan énekeltem valamit (olyan valószerű volt, hogy még mindig emlékszem a ritmusára: "Leváló, Leváló!" ) Teljesen felélénkült tőle a szívverésem. Éreztem, mintha valami fel-alá rohangálna a testemben, talán az energia. Fantasztikus érzés volt, hogy ezt tudtam kezelni magamban. Amikor végeztünk, térdre borult előttem az ember, és hálálkodott, hogy meggyógyítottam őt. Újra elkezdtem hallani a sejtelmes misztikus hangot, s nagyon rossz érzéseim lettek: "menj innen, menj innen!". Egyszer csak egy óriási ütést éreztem a fejemen, és azonnyomban felébredten. Erősen ziháltam, alig kaptam levegőt, és teljesen le voltam izzadva, ömlött rólam a víz (klímás szobában aludtam). Valami erős félelem lett úrrá rajtam, és éreztem, hogy fáj a fejem, hatalmas nyomás van benne. Egy hétig fájt utána a fejem. Utána néztem a toltékoknak, teljesen tudtam azonosulni vele, amit írtak róluk. Szégyen, de előtte nem is hallottam erről a népcsoportról. Gyógyító voltam, ami most is a feladatom. De eddig fogalmam sem volt, hogyan álljak neki. Éreztem, hogy tele vagyok blokkal. (egyébként jól eltévedtem, könyvelő vagyok 12 éve) Megértettem, hogy valamikor nagy csodákat vittem végbe, meggyógyítottam egy szempillantás alatt az embereket. Az első oldás után ennyi történt, és apróbb változások. A következő viszont meghozta a totális átalakulást, minden megváltozott körülöttem. Már maga az oldás is eléggé megviselt, mert tükröt tartott elém és szembesített olyan dolgokkal, amikről már régóta nem akartam tudomást venni, nem akartam szembenézni vele. Kezdtem megérteni a dolgokat, és rájöttem, hogy sok problémám gyökere a családban van. Nagyon intenzíven elkezdtek tisztulni a családi kapcsolataim. Elsőként a kisfiamon vettem észre. Ő most nyolc éves, és nagy szívfájdalom volt nekem, hogy olyan gyermek, akit nem lehet babusgatni. Baba korától azt éreztem, hogy ha rám néz, fél, és mintha menekülne. Ez egy édesanyának rettentő érzés. Sosem tudtam megölelni, mert egyből kifúrta magát és rohant az apukájához. A családi kapcsolatok oldása óta minden este kéri, hogy meséljek neki, és úgy hallgatja végig, hogy odabújik az ölembe. Ott alszik el. Ez a legszebb, ami velem történhetett. Mindezt magától kezdte el. Valóban valami blokk szakadhatott fel. Eddig félt tőlem, holott sosem bántottam. A másik fontos dolog édesapámmal történt. Kislány korom óta próbáltam megfelelni neki, sehogy sem sikerült. A bátyám volt mindig a kedvence, mindig azt éreztem, én nem vagyok elég jó neki. Magának való ember, beszélgetni semmiről nem lehet vele. Az oldás utáni nap pont a születésnapját ünnepeltük, s ahogy odaértünk, jött ki elénk, megölelt és azt mondta, hogy már várt nagyon. Azon gondolkodtam, ez vajon tényleg az én apám? Megebédeltetett bennünket, majd átültünk a nappaliba beszélgetni. Miután mindenki elment, még a férjemmel ott maradtunk, és azt mondta, már régóta el akarta mondani nekem, hogy olyan jó, hogy én vagyok a lánya, jobbat nem is kívánhatna az ember magának. Úgy meghatódtam, hogy sírva fakadtam. Elégtételnek éreztem azért a sok jóért, amit érte tettem, és nem éreztem a bizalmát mégsem. Kérdeztem, hogy történt-e vele valami, hogy ezt mondja. Mondta, hogy nem, de nagyon érdekes álmai voltak mostanában, sok mindenre rájött, és ezt fontosnak tartotta elmondani. Teljesen ledöbbentem, hogy ilyen módon hatott az én tisztításom is rájuk. Anyukámat is egyfolyatában ölelgette, pedig sosem szokta. Ha ennyi hatása lett volna az oldásnak, akkor is bármit megér nekem. Ám itt még nincs vége a történetnek. Gabi barátnőm felhívott, és megkérdezte, nem akarok-e elmenni masszőrnek egy kialakult vendégkörrel rendelkező helyre, mivel az ott dolgozó hölgyet megműtötték, és tudja, én jól masszírozok. Tanultam lávaköves masszázst, nyirokmasszázst is, de sosem dolgoztam ebben, mert egyszerűen munka és gyermekek mellett nem fért bele, főállásban pedig nem mertem belevágni, mert féltem, hogy évek kellenek, mire kialakul a vendégköröm. Egy egész éjszakát törtem a fejem, majd visszautasíottam, hiszen viszonylag jól keresek (bár két hónapja nem kaptam fizetést), de a mai világban egy ilyen állás kincs. Bár utálom csinálni, és végre az életfeladatommal foglalkozhatnék. Nem mertem belevágni, bár rettentő lelkiismeretfurdalásom lett. Reggel fejgörccsel mentem dolgozni. Öt perc sem telt el, mikor is a főnököm közölte, hogy az e havi béremet sem tudják kifizetni, így ha gondolom, holnaptól ne jöjjek be dolgozni. Kővé dermedtem... Egy pillanatra megijedtem, de elmosolyodtam magamban, hisz rájöttem, ennek így kell lennie. Hatalmas megnyugvás uralkodott el rajtam, a fejfájásom is hamar elmúlt. Nem is értem, miért nem hallgatunk a megérzéseinkre. Gyorsan hívtam a barátnőmet, hogy megvan e még az állás. Mondták, hogy holnap kezdhetek is. Itt sem keresek rosszul, sőt! Még az elfogadást gyakorolnom kell. Közben rengeteg ötletem lett, hogyan fogom még felturbózni a masszázst, és sokat tanulok a gyógyító "kollégáktól" is. Annyira élvezem, és úgy falszabadultam, hogy arra nincsenek szavak. Szárnyalok, és az ötletek csak úgy jönnek maguktól. Ilyen érzés, ha az ember az útjára talál? 


Alapjában véve a párkapcsolati oldásra a párkapcsolatom miatt mentem. 14 éve élek egy házasságban, ami nagyon rossznak nem nevezhető, de rendkívül unalmas, ingerszegény, olyan semmilyen. Többször voltak problémák, már 3-szor éltünk külön is. De eldöntöttem, el akarok szakadni a férjemtől. Nemrég megismertem valakit, akiről azt gondoltam, talán segíthet a továbblépésben. Őszintén szólva azt reméltem az oldástól, hogy lesz erőm elhagyni a férjem, és lesz bátorságom újra belevágni egy párkapcsolatba. El is képzeltem többször, milyen szép és jó lesz minden. Most bebizonyosodott, hogy bízzunk az égiekben, ők jobban tudják, mi kell nekünk. Teljesen másként történt minden. A férjem elkezdett rendkívül figyelmes lenni s talán érezte, hogy elszakadtam tőle érzelmileg, hogy elvágtuk ezeket a régi szálakat. Egy egész éjszakát végig beszélgettünk, és rájöttem, hogy nagyon szeretjük egymást, csupán sosem kommunikáltunk megfelelően. Újra szerelmes vagyok belé. Ez fantasztikus érzés, ugyanis van két csodálatos gyermekünk. A férjem sosem volt hozzám ilyen jó, még akkor sem, amikor anno összejöttünk. Harmónia, béke lett mindenhol. Erre vágytam. Már csak egy dilemmám volt: hogyan mondom meg a másik fiúnak, hogy nem akarom folytatni azt, amit el sem kezdtünk. Eddig megoldották az égiek, ugyanis az oldás óta nem hívott fel... Eszméletlen, hogy valóban minden a helyére kerül. Anyósomék hívták fel tegnapelőtt a férjemet, hogy egy összeget adjanak nekünk, miután eladták a hatalmas házukat. Nagyon kedvesek voltak, mondták, hogy mikor az életünket kezdtük, nem tudtak segíteni bennünket. Nyeltem egy nagyot... Az anyagiak is megoldódnak... A férjem azt szeretné, ha nyitnánk nekem egy saját szalont, hogy teljes mértékben a magam ura lehessek. És jövő hónapban megkapom az első saját autómat. Már nem érdekel az sem, ha nem adják oda az elmaradt fizetéseimet, az élet egyből kárpótolt, ahogy el tudtam engedni a dolgokat. Nagyon nagyon nagyon hálás vagyok érte!


Fogalmam sincs, mi fog történni még, de érezhető, hogy valóban a családi kapcsolatokat (is) tette rendbe. Viki, óriási, amit csinálsz, csak hálával tartozom neked! Nem is merek belegondolni, mi lenne velem a jövőben, ha nincs ez a sok változás. Nagyon várom az októbert, hogy mehessek. Azért írtam meg a történetet, hogy ezzel is reményt adjak az olyan elkeseredett embereknek, mint amilyen én voltam, aki azt hitte, hogy neki soha semmi nem sikerülhet. Nyugodtan felteheted a honlapra. 


Neked is csodás napokat kívánok! Heni-38



Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek


Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts


Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/


Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html


Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/


YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A


Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html




Megjegyzések