2016. december 16., péntek

Tisztulás és szerelem


Igaz, hogy még csupán 1-2 nap telt el a párkapcsolati oldás óta, de meg szeretném osztani a tapasztalataim, annyi minden történt. Egyszerűen még most is képtelen vagyok felfogni, hogyan működhetnek ilyen gyorsan a dolgok. Meg azt is, miért nem csináltam meg előbb. Ha pár nap alatt ennyit változott az életem, mi lesz még ezután. Ugye, mondták, hogy utána még folyamatosan tisztulunk. Nagyon éles álmom volt már első éjszaka. Azt álmodtam, hogy egy hatalmas kapu elé érkezem, az magától kinyílik, és a dohos sötét helységből kilépek egy gyönyörű fénybe. Ahogy kilépek, megkönnyebbülök. Lépkedek, teszem egyik lábam a másik után. Nem tudom hova és miért, de érzem, mennem kell, mert vonz a fény. Egyre boldogabb vagyok, láncok és kötelek hullanak le a kezemről, derekamról, a bokámról és egy vasálarc a fejemről. Majd odaérkezem egy csodálatos fényes helyre, én is ragyogok és ott vár rám egy férfi. Ahogy közelebb jött felém, már láttam, hogy az ikerlelkem. (2 éve tudom, ki az, de nem vagyunk együtt, egy rossz házasságban élek) Ő átölel, szinte egybe olvadunk. Fényünk összekeveredik. Én soha még csak hasonlót sem éreztem. Ekkora örömet, boldogságot, szeretetet, szerelmet, egységet. Valami hihetetlen. És ez hatalmas erőt adott nekem. Azt gondolom, hogy ezt az egységet, ezt a földön túli erőt kell megtapasztalnunk az ikerlelkünkkel itt a földön. Ez nekem bármit megér.

Reggel úgy ébredtem, itt az ideje tovább lépnem, kiszállnom ebből a rossz házasságból. 10 évig nem volt erőm ezt megtenni. Mivel a férjem már nem volt itthon, mire ébredtem, felhívtam, hogy azonnal beszélni szeretnék vele. Szerintem megérezte, hogy gond van, mert kb 10 éve volt utoljára ilyen kedves. El akart vinni ebédelni, és szinte örült nekem. Ahogy leültünk azt mondta, valami rossz érzése van, mert azt álmodta, meghaltam. Én meg mondtam neki, hogy számára szeretnék is megszűnni. Döbbenet egyébként, hogy az oldás valóban ugyanúgy megtörténik a párokon és az ikerlelken is. Közöltem, hogy minden a legnagyobb rendben, boldog vagyok, bár nem tudom mitől, de szeretnék elválni. Azt éreztem, mintha eddig le lettem volna láncolva, s most eloldoztak volna. Sosem voltam elég erős, hogy ezt megtegyem. Hatalmas spiritusz költözött belém. A férjem csak nézett, meg sem tudott szólalni. Mindig ő volt az elnyomó, én meg az elnyomott... De úgy láttam, most érzi, hogy nem győzhet le. Így (viszonylag) simán beleegyezett mindenbe. Amin aztán végképp teljesen ledöbbentem, még azt is felajánlotta, hogy vegyünk nekem egy autót, hogy könyebb legyen a gyerekekkel. Szóval minden úgy zajlik, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Minden párnak így kellene tudni megbeszélni a dolgokat. De eddig nem lehetett vele, met agresszív volt, öntörvényű és bunkó. Most pedig mint egy kezesbárány. Aztán tegnap délután az interneten nekiálltam kocsikat nézegetni, találtam is rögtön olyat, ami tetszett. Felhívom a telefonszámot, erre kiderült, hogy az egyetemi volt csoporttársamé, akivel szerelmesek voltunk egymásba, de nem igazán jött létre ez a kapcsolat. Évikeg nem bírtam feldolgozni. Hát, kioldottuk ezt is. :o) Ez egy döbbenet, ha nem velem történik, valószínüleg nem hiszem el. És mindez természetes volt.

De a lényeg mégcsak ezután jön. Este a kicsi lányommal elszaladtunk vásárolni, és mikor kiszálltunk, szakadni kezdett az eső. Villámlott, dörgött, Fanni teljesen meg volt ijedve. Úgy ömlött, hogy semmit nem láttam. Arra figyeltem, hogy a gyerek minél kevesebbet ázzon, mert folyt az arcán a víz. Hátulról odalépett hozzánk valaki, hogy leesett a kislányunk cipője, s ő felvette. Az IKERLELKEM volt. Mikor megláttam, majdnem elejtettem a kislányomat. Csak álltunk, néztük egymást, a gyerek abbahagyta az ordítást, és elállt hirtelen az eső. Annyira megható volt az egész, mintha valami nyálas filmet néznék. De az a mérhetetlen boldogság, amit az álmomban éreztem, valósággá vált. Egyébként úgy érzem, hiába tudtam, hogy az ikerlelkem, mert olyan blokkok lehettek rajtam, amivel ezt az érzést eddig nem tudtam megtapasztalni. Pedig ennél csodálatosabb nincs is. Azt sem tudtam hirtelen, mit mondjak, mit tegyek, de minden olyan természetes volt. Bevásároltunk, segített nekünk kipakolni, s közben beszélgettünk. "Véletlenül" éppen ő is nemrég szakított és azt érzi, felszabadult. Újra számot cseréltünk, s megbeszéltük, hogy a héten találkozunk és beszélgetünk egyet. Én olyan boldog vagyok! Mérhetetlen nyugalom van rajtam,mert tudom, hogy egymáséi vagyunk. Tudom, hogy már csak kis idő, és teljesen egymásé vagyunk. Ez az érzés minden szenvedést, várakozást, kínt megért. Végtelen türelem, nyugalom van most bennem, s ez már nem fog változni, mert sínen van az életem. S fogalmam sincs, hogy a többi oldás után mi fog még történni, de ha ez az első így működött, bele sem merek gondolni. Egyet tudok, hogy ez rohadtul működik, s hogy ez életem legjobb befektetése volt. Nemcsak azért, mert végre el tudok válni, s felvállalhatom a szerelmet, hanem azért az érzésért, a nyugalomért, ami azóta rajtam van. Egyszerűen tudom, hol a helyem. Nem aggódom. S ez megfizethetetlen.

Tudod, a lány, kivel voltam, nála is beindultak a dolgok. Másnap egész nap fesztített a feje, este felhívta a volt szerelmét, végre le tudtak tisztázni mindent, nagyon kedves volt a srác, s úgy néz ki, újra találkoznak. De ahogy olvastam a kommenteket, nemcsak nekünk, hanem mindenkinek valóban brutálisan beindultak a dolgai. Annyira hálás vagyok, hogy nem is tudom kifejezni. Mégegyszer nagyon köszönöm! (B-38)

Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.hu




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése